Én azt gondoltam, hogy egy tudásra szomjazó kislányról fogok olvasni, aki annak ellenére koptatta az iskolapadot, hogy szülei ellenzik az állami (vagy bármilyen ) oktatást. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!!!
Tara egy kihasznált, kisemmizett, családon belüli erőszak áldozata, akit saját testvére nyílt színen kínzott anélkül, hogy szülei, vagy bárki más kiállt volna mellette.
Az elborult elméjű apa, szolgalelkű felesége és Tara összes testvére a világvégére készül. Elzártan a világtól a Bak- orom árnyékában gyűjtik literszámra a benzint, az élelmiszert, fegyvert és lőszert. Ha 2000-ben el is jön a világvége, ők utána is vígan élnek majd.
A családfő a vallásra hivatkozva utasított el mindent ami a normális embereknek egyértelmű; oktatás, védőoltások, kórház, telefon, édesség, szép ruhák, normális élet.
"Ami engem illet, még azt sem tudta senki, pontosan mikor születtem."
Tara kicsi korától kezdve felnőtteket megszégyenítő módon dolgozik. Az apa szerint minden betegség, baj, szerencsétlenség túlélhető az Úr irgalmából. Számtalan baleset éri a gyerekeket, sőt az apa is maradandó egészség károsodást szenved, mindezeket rendületlenül az isteni gondviselésnek tekinti.
Hülyék között nehéz normálisnak maradni. Sokszor kerül Tara is tudathasadásos állapotba, hiszen biztosan vele van a baj, ha mindenki más jól érzi magát a agyhalott családja körében csak ő nem.
Gyerekként természetesnek hisszük, hogy az a normális amiben élünk. Aztán eljön az idő mikor mást is meg tapasztalunk, sőt megkérdőjelezzük, valóban az e a normális amit egészen eddig annak hittünk?? Valóban mindent el kell viselnünk, és fogadnunk csak azért mert azt a szüleink akarják?
Csak neki nem vicces ha a bátyja eltöri a csuklóját, a lábujját. Megalázza, rettegésben tartja. Közben az apuka is állandóan prédikál, az anyuka bősz bólogatása közepette. Szerintük Tara túlreagálja a dolgot, a tanulás az agyára ment, és a többi.
'...bár elutasítottam apám világát, annyi bátorságot soha nem sikerült összeszednem, hogy a sajátomban éljek igazán."
Tara időről időre kiszabadul a földi pokolból, próbálgatja a normális életet megvalósítani. Hol a lelki ismerete, hol a család, a szeretet hiánya hajtja vissza szülőhelyére. Ám ahogy telik az idő, úgy ébred rá Tara, hogy választania kell. A szüleit nem, hogy nem változtathatja meg, még csak meg fel sem nyílhat a szemük arra a borzalomra amiben élnek. Minden testvére másképp éli meg és emlékszik a gyerekkorukra. Van aki szintén elmenekül, de kompromisszumra készen a szülőkkel szemben, és van aki szintén azt tartja normálisnak ha éjjel-nappal egy roncstelepen dolgozol, nem tisztálkodsz, nincs saját életed, sem akaratod.
Eleinte azt hittem, hogy a hatvanas években járunk, aztán mikor Tara arról ír, hogy apja milyen csalódott lett mikor 2000-ben sem jött el a világvége... Nem értettem, hogy lehetséges, hogy semmilyen hatóságnak nem tűnt fel ez a dolog. A nem létező gyerekek, akiknek semmilyen személyi okmányuk nem volt. Voltak annyira súlyos események, amikor egyikük másikuk apjuk ellenkezése ellenére kórházba kényszerült-senki nem gondolta, hogy nemcsak a sérülések miatt kellene utána nézni a családnak?? Volt két súlyos autóbalesetük is, minden következmény nélkül.
Vajon a mai napig vannak ilyen világtól elzártan élő családok, ahol a skizofrén, depressziós apa és szintén beteg testvérei között kell felnőnie bárkinek?
Tara rendkívül erős és szerethető. Bámulatos amit véghez vitt, teljesen egyedül, kiszolgáltatottan.
(Kép forrása: Moly.hu)
Értékelés:
5 egyedüli cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése