Viktor E. Frankl: Mégis mondj igent az életre!

 Viktor Emil Frankl 1997 -ben hunyt el, nekem ekkor született meg a fiam. 1946 -ban jelenik meg először ez a kötet, most 2025 van...és még mindig aktuális ez a könyv. Számunkra történelem a koncentrációs táborok borzalma. A szerző számára három év szenvedést jelentett, és több családtagja elvesztését.

Nem egy klasszikus regény amelyből oly sok született a fogolytáborokról. Egy lassan hömpölygő eszmefuttatás arról, hogyan tartja életben a testet a lélek, és a szellem. Hogyan nyújt menedéket nap mint nap az elme a valóság elől. 

Az élet velejárója a szenvedés, elkerülhetetlen, mindenki megtapasztalja a saját életében. Hol testi szinten, hol lelkileg. Kár versenyeztetni őket. Nemrég hallgattam egy egy pszichológust, aki egyszerűen kifejti, hogyan fonódik össze a testünk és a lelkünk jólléte, egysége -amit mi szeretünk külön választani - olyan egyszerű, mégis szó szerint leesett a tantusz ahogy hallgattam, hogy csak akkor lehetünk egészek, boldogok, ha a testünk is működik, illetve jól működik és a lelkünk is rendben van. Ezt nagy általánosságban mind tudjuk, ha beteg a lélek jajgat a test, és a többi, de tudatosan oda figyelve, törődve mindkettővel nagyon kevés idő, és figyelem jut.

A fogolytáborokban megtörik a test, és vele együtt a lélek is. Ezt járja körbe a szerző a saját tapasztalatait megosztva, a saját szenvedését bemutatva. Mélyen elgondolkodtató könyv, megrázó ugyanakkor tele van olyan dolgokkal ami egyértelműnek tűnik de olvasás közben úgy érezzük valami pluszt kapunk éppen, egy vértet, páncélt a saját nyomorúságunkhoz, szenvedésünkhöz. Egy útmutatót, hogyan lehet túlélni a felfoghatatlan szenvedést. Mindenki a saját szintjén nyomorog szokták mondani, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De ennél nagyobb, fájdalmasabb, borzalmasabb, kegyetlenebb mi lehet, mint éveken keresztül ázni, fázni, éhezni, nélkülözni, rettegni a nap minden órájában?

A szerző már a háború előtt elkezdte kidolgozni egyéni módszerét, logoterápia néven, ezen könyve a napokban jelenik meg szintén az Európa Könyvkiadónál. A módszerről tömören már ennek a könyvnek a végén is olvashatunk. A szerzőnek a legnehezebb időszakban ez adott értelmet, kitartást, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Ez volt a kapaszkodó.

Hitet kapunk, hogy bár törékeny, sérülékeny emberek vagyunk, mégis  hihetetlenül erősek is.

Értékelés:

5 túlélő cseresznye az 5-ből!!!

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna

 

Egy szerelmi történet, - azt gondoltam, hogy a könyv egésze egy borzalmas háborúban született szerelem kiteljesedéséről szól. Meglepődtem, hogy a háborús viszonyok között gyorsan szárba szökken Tuyet és Takesi szerelme. 

Örülhet az olvasó, hogy lángokban állhat a világ az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ám ami ma még egyértelmű, az holnapra megváltozhat. (Egyetlen dolog zavart olvasás közben, az pedig az, hogy a szereplők nem kerültek közel hozzám. Takesi karaktere itt ott meg villan, de semmi több.)

Megszálló katona és a vietnami nő története nem egyedi, mégis milyen sokféle kimenetele lehet egy ehhez hasonló kapcsolatnak. Mennyi befolyásoló tényező ami nem rajtuk múlik. 

Zseniális a könyv címe utalva arra, hogy szereplőink folyamatosan abban a bizonyos szürke zónában mozognak, túlélve, kijátszva az éppen aktuális helyzetet.

Bölcs mondás, hogy semmi sem tart örökké, így szereplőinknek is nehéz döntéseket kell hozniuk.

                  "Ami ma lehetetlennek tűnik, az holnap talán elkerülhetetlen lesz."

Egy darabig pihentetem a háborús, szenvedős könyveket. Milyen "könnyű" felidézni az akkori borzalmakat. Az olvasó pedig rendesen bele éli magát.

Értékelés:

3,5  vietnami cseresznye az 5-ből!!!

Romina Casagrande: A Freiberg -Villa öröksége

 

Rég olvastam már a második világháborúról szóló könyvet A borító sejtelmes, a fülszöveg meggyőző.

Váltott idősíkon ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, a múltban Kiki, egy befogadott testvérpár és a villa története bontakozik ki. A jelen szál egy építész Elisabeth és a villa különleges kapcsolatát kísérhetjük nyomon.

Egyrészt elég hamar megismerjük a szereplőket, másrészt ami a kulcsfontosságú eseményt illeti; vagyis, hogy egy kisfiú nyom nélkül tűnik el a villa falain belül lassan érünk el.

A villa öntörvényű fura lakója Kiki halála után Elisabeth egyértelmű és elég különös megbízást kap, hozzon létre múzeumot a villából.

"Nehéz idők jártak mindenkire, de a villában úgy élt az ember, mintha egy szigeten élne, távol minden mástól."

A dugig tömött és romos állapotban lévő villa nemcsak munkát hanem rengeteg meglepetést is tartogat az építész számára.

A fő szál mellett elég soka apró mozaik köti le az olvasó figyelmét, kutya, macskák, madarak, egy ismeretlen férfi aki szintén a villa rabja, Elisabeth kaotikus élete és kamasz fia...Elisabeth szimpatikus munkatársa és fő támasza.

Néha úgy éreztem, hogy nemcsak én hanem a szerző is elkalandozott az eredeti történettől. Nagyon lassan bontakozik ki a Freiberg - Villa története. Ugyanakkor olvasmányos, és hátborzongató ami kapcsán a szerző úgy gondolta, hogy minden a háborúban eltűnt gyermeknek emléket állít.

          "Emberek jöttek, emberek mentek, néha visszajöttek. Mások pedig örökre eltűntek." 

Értékelés: 4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!

Ariel Lawhon: A befagyott folyó

 

Nagyon vártam ezt a könyvet - aztán jól meglepődtem milyen szép a borítója, és micsoda féltégla, itt jegyzem meg, hogy a betű méret, sortávolság, tördelés - mind mind mintha engem kényeztetett volna.

Igaz történet, női főszereplő aki névrokonom! Mi kell még? (Sóhajtozva olvastam a negyven fokban, a farkasordító hidegről.)

Martha Ballard ezer gyermeket segített világra. Bába volt és gyógyító. Maga is édesanya volt, kilenc gyermeket neveltek férjével irigylésre méltó egyetértésben. 

Sikeres nő, mondhatnánk rá ma. A szerző a róla fennmaradt tényekből egy új történetet, egy olyan elégtételt adott ami minden nőnek jár egy férfiak uralta világban.

Az 1700 -as években nehéz volt a női szerep, a soha véget nem érő munka, feladat, gyerekhad mellett folyamatosan hátrányban voltak a nők a férfiakkal szemben. Vérlázító szabályok, büntetések amik a nőket sújtották- fattyúként született gyermek után a nőkre pénzbírságot szabtak ki paráználkodás címén. Ugye milyen kedves?

Szokásom, hogy a szerző jegyzeteivel kezdem a könyvet - már ha a szerző ír ilyet - ez esetben az írónő megkért, hogy ne tegyem, olvassam végig a könyvet és azután jöhet a jegyzet...nos igen, jól tettem. Martha Ballardot körülvevő világ jóval kegyetlenebb és gonoszabb volt mint amit a szerző alkotott. Elgondolkodtató, hogy mennyi mindent kellett elviselnie abban a korban egy nőnek. Marthanak sok esetben szerencséje volt, remek gyerekek, szuper férj, aki egyenrangú társként bánt a feleségével. Kivételes férfi lehetett. Ezt sajnáltam is, hogy róla vajmi keveset tudhattunk meg.

A szerző egy  fennmaradt napló alapján alkotta meg Marthat, aki a jegyzetei szerint alapos, szigorú időbeosztással, a kötelességének élő nő lehetett. Fáradhatatlan, hiszen abban az időben mindennapos dolog volt a szülés és a tucatnyi gyermek, ahogy az erőszak is. Itt bukkan fel az a bizonyos gyilkosság ügy is, ami nyomozásra sarkallja Marthat.

A gyilkosság és a nyomozás sem elhanyagolható a történet szempontjából, mégis annyi minden más is történik a lapokon. Szerettem, hogy a szerző belevitt egy csipetnyi egzotikumot, titkot, valami hatodik érzék félét ami Martha jelleméhez tökéletesen illet.

Összetett, kerek történet, remek érzékkel adagolt feszültség.

Értékelés:

4,9 ezüstrókás cseresznye  az  5-ből!!!

Jojo Moyes: Egy család vagyunk

 

A szerző hozta a kötelezőt - az összes magyarul megjelent könyvét olvastam, Az utolsó szerelmes levél -számomra szerelem volt elsőre, és azóta sem okozott csalódást egyik könyve sem.

Gondolom sok új olvasót szerzett amikor remek érzékkel filmre vitték a Mielőtt megismertelek könyvét. Aki ez idáig nem olvasott tőle rohant a könyvesboltokba.

Ebben a könyvében egy kaotikus család zűrös időszakába csöppenünk. Lila az anya próbál életben maradni férje hűtlensége után, két kamaszgyerekét megfelelően nevelni, támogatni gyászoló nevelőapját és elviselni a soha nem látott igazi apját...ehhez a káoszhoz csatlakozik egy kutya, egy kertész, egy jóképű idegen, és egy barátnő aki hajmeresztő szituációkba keveredik. 

A limonádé, avagy stílusosan a chik lit műfaja szerintem a legnehezebb, hiszen kell lennie mondanivalónak, "rólunk szól" vagyis könnyen azonosulni tudunk vele, a saját problémáink köszönnek vissza - éppen ezért nagyon érdekesen kell megírni, hogy kiömlött a tej, hiszen ki szeretne unalmas, hétköznapi dolgokról olvasni? Pont azért olvasunk, hogy másról olvassunk, vagy éppen máshogy olvassuk, hogy másnál kiömlött a tej. És itt bizony gyorsan el lehet csúszni - nem a tejen! - mert ez a hétköznapi szürkeség és taposó malom ha megjelenik a történetben rózsaszínbe kell öltöztetni, fenntartani az olvasó érdeklődését. Igazi karaktereket kell teremteni. Moyes nagy erőssége ez, és pluszban ott a humor, amin érezni lehet, hogy szigerből jön, semmi erőlködés.

Könnyen azonosulunk, drukkolunk a szereplőknek, szorítunk, hogy lebukjon a a gonosz és a többi, és közben elhisszük, hogy ha a könyvben sikerült egy átlagos háziasszonynak újra kezdeni, talpra állni, akkor nekünk is sikerülni fog.

Tömören meg is fogalmaztam miért jó ez a könyv és miért is kedvelem a szerzőt.

Picit talán elnyújtottnak éreztem a végét, de lehet türelmetlen voltam.

A lényeg nem változik, ha a szerző éppen a bevásárló listáját írja azt is olvasnám.

A Libri Könyvkiadó új ruhában hozza a szerző korábban megjelent köteteit, nekem tetszenek a lágy pasztell színek, a minimalista borítók. Itt jegyzem meg, hogy erre a borítóra tökéletes, és cuki megoldás volt a kutya sziluett:-)

Értékelés:

4,9 családi cseresznyefa az 5-ből!!!

Alexandra Lapierre: Belle Greene Egy rendkívüli sors

 

A szerző első magyarul megjelent könyve igencsak részletgazdag, lebilincselő történelmi kötet. Egy elszánt nő története. Az írói fantázia határtalan, ehhez remek alapot nyújt Belle Greene élete.

Történt ugyanis, hogy az álmait követve kénytelen volt kitalálni egy teljesen új személyiséget, végképp eltörölve a múltját és származását. Így lesz egy afroamerikai nő fehér...és nem mellesleg egy könyvtárigazgató is. Na de ne szaladjunk ennyire előre.

"Azok, akiknek az ereiben akár csak egyetlen csepp fekete vér is csordogált, mindörökre "négernek" számítottak Ez volt a kegyetlen One - Drup Rule, az "egy csepp vér" szabály..."

Nagyívű regény, részletgazdag. Néhol számomra kicsit lassúnak tűnt, de érdemes időt szánni rá. Sőt ha kitartóak vagyunk jutalom jó pár kép is Belle da Costa Greene életéből. Így még kézzelfoghatóbb lesz a történet.

Nagyon szeretem a történelmi témájú könyveket amik kiragadnak egy adott korszakot, embert és általa megismerhetünk valami régit, amiről nagy általánosságban tudunk valamit ( vagy tudni vélünk) de így, egy emberre, sorsra lebontva sokkal hatásosabb.

Minden történelmet kedvelőnek ajánlom ezt a kötetet. Kicsit el kell engedni a sodró lendületű regényről való elképzelésünket, és kicsit le kell lassúlni, úgymond tanulmányútra kell indulni a könyvvel.

Értékelés: 4 eltitkolt cseresznye az 5-ből!!!

Lisa See: Tealevelek szárnyán

 

"Különben is mi az igazi? Nem az, amiben éppen benne vagyunk?"

A szerzőtől olvasott első könyvre a mai napig emlékszem (Hóvirág és a titkos legyező) pedig nem most volt, pontosan 2006!!! Ilyenkor rettentő büszke vagyok magamra, hogy milyen régóta kísérnek a könyvek a mindennapokban, és mennyi olyan könyv, illetve szerző bukkan fel újra és újra akitől olvastam, akinek valamennyire ismerem a munkásságát.

Ezzel a könyvvel együtt összesen öt, magyarul megjelent könyve van szerzőnek, és én egy kivételével mindet olvastam. Lisa See olyan író akihez biztos kézzel nyúlok mert tudom nem okoz majd csalódást.

1988. ( Én ekkor 11 éves voltam) Kína egy eldugott hegyi törzsénél él Li-yan - áram, folyóvíz, és minden számunkra természetes vívmány nélkül. Családjából egyedüliként tanulni szeretne. 

Az ősi hiedelmekkel, babonákkal teli törzsi életből kitörni készülő lány gyakran vívódik önmagával, hiszen a családja a hagyományok mélyen élnek benne, ugyanakkor teljesebb életre vágyik...

2016 -ig hömpölyög Li -yan története amely tele van fordulatokkal, izgalmakkal. Néha el sem akartam hinni, hogy az éhező, magára hagyott fiatal lány, akkor élte kamasz éveit amikor én. A számtalan babona, hagyomány, gyógymód, elvárás sokkal maradibb, és kegyetlenebb ahhoz képest, hogy bőven a nyolcvanas években járunk.

A könyv címéhez híven a tea is nagy szerepet kap a történetben, érzékletesen, izgalmasan tálalva ezt az életformát, amely nehéz fizikai munka, és komoly tudást igényel. Ez a gyönyörű mesterség elkísér minket a történet teljes egészén.

    "A tea segít, hogy lelassuljunk, és magunk mögött hagyjuk a modern világ minden nyomását."

Egy óriási kört leírva térünk vissza oda ahonnan elindultunk, vagyis a hegyekbe a teafákhoz. Generációk találkoznak, politika, utazás, születésszabályozás, egyéni döntések, szerencse, és rengeteg munka, és persze szerelem - ez Li -yan lebilincselő története.

Utólag visszatekintve a könyv eleje kicsit elnyújtottnak tűnik,-  ez a leghosszabb etap- , a többi rész, ahol már nemcsak Li -yan sorsát követhetjük nyomon kevesebb teret kap, nagyobb léptékkel haladunk. Ez kicsit zavart.

Rendkívül olvasmányos volt, jó volt újra a szerzőtől olvasni. A könyv olvasása után már teljesen másképp nézek egy csésze teára.

Értékelés:

4,9 teafán termő cseresznye az 5-ből!!!

Clare Lesile Hall: Sebzett lelkek

 

Olyan akarom is, meg nem is kategóriába tartozik a könyv. Érdekes fülszöveg, viszont az első szerelem visszatérése, szerelmi háromszög és hasonlók miatt tartottam attól, hogy nem lesz benne több.

A romantikus címke engem gyakran elriaszt az olvasástól, mert ez az a műfaj ahol nagyon sok a klisé, amivel alaposan el lehet rontani még a legígéretesebb történetet is.

A könyv erőssége az összetettsége, jóval túlmutat a romantikán, családregény és dráma is egyben.

A szerző remekül építette fel a történetet, nagyrészt ennek köszönhető, hogy nem igazán lehet letenni. Számomra az a jó könyv ami olvasás után még elkísér, gondolkodik rajta az ember. Először az volt a véleményem, hogy olvasmányos ugyan de felszínes, aztán az, hogy ha igazán átgondoljuk a történéseket van benne jócskán amire én azt mondom, hogy értem miért így vagy úgy döntött egy-egy szereplő. 

Főleg Beth volt az akihez kapcsolódni tudtam. A gyász nagyon furcsa dolog, rendkívüli dolgokat tud kihozni az emberből. Előfordul, hogy a gyász szó szerint kifordítja önmagából az embert.

Az összes (felnőtt) szereplő ellenszenves volt, úgymint; Nekem Mindegy Frank, vagy Alkesz Jimmy.

Az ekkora lélegzetvételű történeteknél muszáj alaposan kibontani a karaktereket, szerintem ez volt az oka, hogy sokszor nem értettem mi mozgatja a karaktereket.

Az biztos, hogy egyetlen olyan oldal sincs ahol ne történne valami. Sőt még csavarokkal is készült a szerző ha esetleg valakinek a szerelmi civódások nem lennének elegek. A csavarokból egyet kitaláltam, egyet félig meddig sejtettem.

Nem bántam meg, hogy végül időt áldoztam rá, a klisék mellett van benne annyi egyedi megoldás és nézőpont, hogy teljesen megértem az egyre emelkedő tetszési indexet.

A kiadó már korábban is használta ezt a karcsú, kemény fedeles kiadást- én ezt imádom. A könyv borítója álomszép! még a védőborító nélkül is tetszetős.

A szerzőnek ez az első magyarul megjelent könyve. Reese Witherspoon produceri cége vette meg a könyv megfilmesítési jogait. Kíváncsian várom hogyan mutat majd a történet a filmvásznon.

Értékelés:4 vérző szívű cseresznye az 5-ből!!!

Jeneva Rose: Eltemetett igazság

 

A történetben szereplő  Allen's Grove létező hely, semmi kitaláció, sőt a szerző a  gyerekkorát ott töltötte. 

Ismét egy olyan írótól olvashattam akinek már jelent meg magyarul könyve, így újabb névvel bővült a lista akinek a többi könyvét is el kell olvasnom.

A három, felnőttként elhidegült testvérpár egyáltalán nem különleges momentum, sem az, hogy elhunyt szülő hagyatékát rendezniük kell.

Az igazán megdöbbentő dolgok azután következnek, ahogy a gyerekkori emlékek között kutakodva egy olyan kazettát találnak amin a családi események helyett valami sokkal durvábbat rögzítettek. (Itt jegyzem meg, hogy a könyv kétféle kiadásban jelent meg, egyik ami itt is látható, hűen tükrözve egy régi VHS kazettát.)

A testvéreknek el kell dönteniük, hogy mit kezdenek a sokkoló tényekkel, főleg annak fényében, hogy az érintettek nemcsak ők hanem közeli ismerősök, szomszédok.

A történet közepe felé már volt egy tippem. Csavaros sztorik esetében nem mindig tudom, hogy örüljek ha megoldom a rejtélyt vagy sem. Most sem tudtam eldönteni a könyv befejezése után, hogy mennyire legyek magamra büszke emiatt.

A váltakozó nézőpont ad egy pluszt a történetnek, így sokkal izgalmasabbnak, pörgősebbnek hat. Olvasás közben inkább szomorú voltam mint izgatott. A sivár sorsoktól és életektől mindig letargiába esem. Egy család életébe, dinamikájába mindig szívesen lesek bele, a ; Vajon mások hogyan élnek? gyerekkorom óta érdekel.

 Ugyanakkor ezekben a thrillerekben érzem magam komfortosan, ahol boncolgatva, lépésről lépésre haladva születik meg a megoldás. Apránként meg illetve ki ismerve magunkat egy családi mozaikban.

Érdekes, nem átlagos thriller, kellően elgondolkodtató azoknak akik a piff-puff és loholás helyett a lassan adagolt kirakóst szeretik.

Értékelés:

4 elgurult cseresznye az 5-ből!!!

Marina Sztyepanova: A kert

 

Egészen elképesztően gyönyörű ennek a könyvnek a borítója, bevallom annyira megtetszett, hogy a fülszöveg már másodlagos szempont volt. 

Valamiért mindig is tartottam az orosz szerzőktől, teljesen más a stílusuk, idő kell amíg az ember megszokja a szokatlanul terjengős leírásokat, fogalmazásokat. A mai felgyorsult világtól eltérően, ahol elvárjuk, hogy minden gyors legyen, pörgős. Itt mindenre van idő, ez elsőre furcsán hat az olvasóra. Aztán ha az ember bele lendül már élvezi is a gyönyörű nyelvezetet, az elnyújtott mondatokat, élvezi a  lassan hömpölygő történetet.

A hosszú felvezetőket, az aprólékos karakter bemutatásokat, sok-sok felmenőig vissza vezetve.

Nagyezsda és Nyikolaj vagyis Borjatyinszkij herceg és hercegné váratlan meglepetésben részesülnek, az akkori felfogás szerint idős (negyvennégy éves) hercegné gyermeket vár.

És innen indul a 19. századi nagy ívű regény, a csodálatos voronyezsi kerttel, ami szemtanúja a család nem átlagos életének.

           "...jobb emlékezni és megbánni,mint azt sajnálni, hogy nincs mire emlékezni."

Nos olvasás után van mire emlékezni, korkép, családregény, egy igazán különleges történet, ahol senki sem úgy alakítja a szerepét ahogy az akkori társadalmi elvárások miatt azt az olvasó hinné. 

A vidéki birtok, ami elsőre menekülő útvonal, sokkal inkább menedék lesz, ahol hol könnyebben, hol nehezebben, de végül mindenki boldogul.

Voltak igazán nyers, letaglózó részek, az emberi butaság, tudatlanság mértéke, már akkor is elképesztő méreteket öltött.

A kiváltságosok világában, ahol mindenki tökéletes nem lehetnek hibák, titkok, Minden ami más, ami kicsit is eltér az elvárttól szégyellnivaló. Tulajdonképpen ez adja a történet gerincét.

A szerző igazán különlegeset alkotott. Rejtélyek, és titkok, középpontban nők, férfiak, gyerekek akik a saját boldogságuk keresése közben a nem megszokott utat választják.

Értékelés:

4 kertben érő cseresznye, az 5-ből!!!

Emma Cline: A vendég

A szerzőnek magyarul eddig két könyve jelent meg, az első : A lányok valahogy elkerülte a figyelmem. Ezen könyve érdekes volt, és bár "nem történik semmi" mégsem tudtam letenni addig, amíg ki nem derül, hogyan evickél át a hazudós, nagyratörő Alex a saját maga állította akadályokon.

Alex karaktere egyszerre összetett és végtelenül egyszerű, hiszen semmilye sincs, és természetesen mindenre vágyik ami - nem csak - társadalmi helyzetéből fakadóan nem jár neki. A lánynak eszébe sem jut, hogy egy kis munkával, szorgalommal elérhetné az áhított anyagi biztonságot. Világ életében a (szerinte), könnyebbik utat választotta, kihasználta a férfiakat. A fiatal lány azt gondolja, hogy könnyen szerzett, és igencsak labilis jóllétért nem kell adnia semmit.

Alex  eddigi életében  minden férfi apró megálló volt, az aktuális "gazdi" aki enni, inni ad neki, le véve az önfenntartás gondját a válláról. A gazdag Simon mellett úgy érzi megfogta az isten lábát. Jómódban él, átlagon felüli luxusban. Egyetlen gondja, hogy konzerválja fiatal éveit, illetve fenntartsa a látszatot, hogy nincsenek érzései, csakis arra vágyik, hogy létével, testével mást szolgáljon. Szorgalmasan láthatatlan napközben, tökéletes kellék a partikon, és persze soha sem panaszkodik.

Alex egyik este kicsit megfeledkezik a szerepéről, önmagát adja, és máris utcán találja magát...

Hat napig követjük nyomon Alex útját, aki elhatározza, hogy nem hagyja el a mesés nyaraló övezetet, kivárja Simon partijának napját, ahol a férfi reményei szerint rádöbben, hogy mennyire szüksége van a lányra. Bennfentesként próbál házakhoz, nyaralókhoz csapódni. Belesimulni a született gazdagok világába, hol persze csak ideig óráig téveszti meg a tényleg gazdagokat. Kikerülve a pazar díszletek közül Alex nem látszik másnak mint egy lepukkant, csóró aranyásónak akit senki sem vesz emberszámba.

Rettentő szomorú ez a történet ahol Alex  nagyon is áldozat . A mai státuszszimbólumokat hajszoló világban jó példa ez a történet azoknak a fiatal lányoknak akik azt gondolják, hogy milyen könnyű és laza ez az életmód. Hiszen a sok ismerős, a rengeteg buli mind ingyen van. Csak nyitottnak kell lenni, és mindenben részt kell venni.

A szerző remekül ábrázolta ezt az üres világot.

A borító nagyon tetszik, az élfestés meglepett. (mostanában ez lett ami pluszt ad a könyvekhez, pazarnál pazarabb megoldásokat látni.) Nem lett túlgondolva, a borító színéből "jut" az élekre is,  remekül passzol.

Értékelés:

4,9 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Heather Fawcet: Emily Wilde és az elfeledett mesék

Abban az esetben van értelme egy sorozatnak, amennyiben van elég muníció a sokadik részhez is. Van még mondanivaló, és nemcsak önmagét ismétli a szerző. Kérem szépen itt minden kívánságom teljesült. 

Minden résznél leírtam így most sem maradhat el, hogy tőlem aztán tényleg távol áll ez a műfaj- viszont sokan írták, hogy tündéres könyvek között ez a sorozat verhetetlen. 

Bátran ajánlom azoknak akik esetleg fantasy szüzek.

Még mindig nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy manapság engem nem lehet sorozat olvasásra csábítani. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor adtam esélyt annak, hogy valamit félbe hagyhassak... Minden szempontból üdítő kivétel ez a sorozat. Aki  esetleg még csak most fedezte volna fel a sorozatot, annak itt vannak a linkek, a korábbi két megjelent részről:  Első rész Második rész

Folytatódnak a kalandok és harcok. Méltó befejezést eszelt ki a szerző, hiszen végre a vágyott és kutatott Tündérhon a cél. Ezúttal is ámultam a fantázia szülte lényeken, változatosak és cukik(?) mint például a Tündércsiga, a nevével ellentétben nem annyira cuki...de olyan szereplő is akad akivel akár mi is összefuthatunk, például a Keleti szél.

A szerző azért nem rettent el attól sem, hogy vért és harcot is kapjunk, úgy vélem a felnőtteknek szóló "mesébe." 

Emily karaktere rendkívül szimpatikus volt számomra. De ez még a kevésbé kedves szereplőkről is elmondható, remek figurák masíroztak a lapokon.

Olyan szívesen megkérdezném az írót, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire színes, lüktető, életteli világot tud varázsolni? Ha nem is lettem újra gyerek, valami különleges kis álomvilágba csöppenhettem a könyvek által.

Mindhárom könyv borítója remekül sikerült. Akárcsak a történetek színesek, részletgazdagok.  

Nagyon fogom figyelni a szerzőt! :-)

Értékelés: Maximális 5 tündércseresznye az 5 -ből!!!

Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

 

"Ha valami ehető, az ne legyen kék."

Óriási hibája a könyvnek, hogy amint elkezdi olvasni az ember, azonnal sütni támad kedve. Legalábbis velem ez történt. kénytelen voltam csokis muffint sütni.

Aranyos sütis sztori; édes szereplőkkel, kanálnyi izgalommal, csipetnyi múlttal.

Valahogy az idősekről szóló könyvek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak, több író is szerepelteti őket, nem is kevés sikerrel. Mintha újra felfedezték volna ezt a korosztályt. Bevallom engem eddig kevés róluk szóló kötet győzött meg, hogy kézbe vegyem. Talán a sütés, mint közös pont, miatt lettem kíváncsi a kötetre. Az pedig csak tovább növelte a szimpátiámat, hogy akárcsak Jennynek, nekem sem erősségeim a kenyérfélék!

Minden fejezet egy emlék, és megtudhatjuk a hozzá fűződő sütemény elkészítésének módját.

Egy nagyon szimpatikus idős házaspár a főszereplő, illetve inkább csak Mrs.Quinn azaz Jenny. Hetvenhét évesen úgy érzi itt az ideje, hogy engedjen egy furcsa érzésnek, vagyis, hogy jelentkezzen a népszerű Ki mit süt? műsorba. A jelentkezési dátum határideje visszarepíti a múltba...

Párhuzamosan követhetjük nyomon Jenny menetelését a sütis műsorban, és ismerhetjük meg gyerekként, majd fiatal nőként. Mindkét idősík nagyon izgalmas volt, bár a szerző semmi extrém bonyodalmat nem vitt bele, azért Jenny életében is volt egy - két bukkanó. A jelen pedig a kellemes, átlagos életút, kedves rokonok, imádnivaló férj. Egy másik ember életútját feltérképezni, megismerni, bepillantani egy ilyen  műsorba, készítésébe, mind mind nagyon érdekes, és olvasmányos volt.

Viszont számomra minden szereplő túl tökéletes volt, mindenki szeret mindenkit, talán reálisabb lett volna egy életszagúbb történet, de tény, hogy néha ezek a teljesen kerek és tökéletes történetek is kellenek.

Ha más borítót nem is, de erősebb színeket mindenképpen jobb ötletnek tartom, így kicsit elveszhet a több tucat könyv között. Ha nem célirányosan keressük könnyen átsiklik rajta az ember szeme. Én megtartottam volna az eredeti borítót.

Értékelés: 4 habos sütemény az 5-ből!!!