Viktor Emil Frankl 1997 -ben hunyt el, nekem ekkor született meg a fiam. 1946 -ban jelenik meg először ez a kötet, most 2025 van...és még mindig aktuális ez a könyv. Számunkra történelem a koncentrációs táborok borzalma. A szerző számára három év szenvedést jelentett, és több családtagja elvesztését.
Nem egy klasszikus regény amelyből oly sok született a fogolytáborokról. Egy lassan hömpölygő eszmefuttatás arról, hogyan tartja életben a testet a lélek, és a szellem. Hogyan nyújt menedéket nap mint nap az elme a valóság elől.
Az élet velejárója a szenvedés, elkerülhetetlen, mindenki megtapasztalja a saját életében. Hol testi szinten, hol lelkileg. Kár versenyeztetni őket. Nemrég hallgattam egy egy pszichológust, aki egyszerűen kifejti, hogyan fonódik össze a testünk és a lelkünk jólléte, egysége -amit mi szeretünk külön választani - olyan egyszerű, mégis szó szerint leesett a tantusz ahogy hallgattam, hogy csak akkor lehetünk egészek, boldogok, ha a testünk is működik, illetve jól működik és a lelkünk is rendben van. Ezt nagy általánosságban mind tudjuk, ha beteg a lélek jajgat a test, és a többi, de tudatosan oda figyelve, törődve mindkettővel nagyon kevés idő, és figyelem jut.
A fogolytáborokban megtörik a test, és vele együtt a lélek is. Ezt járja körbe a szerző a saját tapasztalatait megosztva, a saját szenvedését bemutatva. Mélyen elgondolkodtató könyv, megrázó ugyanakkor tele van olyan dolgokkal ami egyértelműnek tűnik de olvasás közben úgy érezzük valami pluszt kapunk éppen, egy vértet, páncélt a saját nyomorúságunkhoz, szenvedésünkhöz. Egy útmutatót, hogyan lehet túlélni a felfoghatatlan szenvedést. Mindenki a saját szintjén nyomorog szokták mondani, mindenkinek a saját baja a legnagyobb. De ennél nagyobb, fájdalmasabb, borzalmasabb, kegyetlenebb mi lehet, mint éveken keresztül ázni, fázni, éhezni, nélkülözni, rettegni a nap minden órájában?
A szerző már a háború előtt elkezdte kidolgozni egyéni módszerét, logoterápia néven, ezen könyve a napokban jelenik meg szintén az Európa Könyvkiadónál. A módszerről tömören már ennek a könyvnek a végén is olvashatunk. A szerzőnek a legnehezebb időszakban ez adott értelmet, kitartást, hogy meg kell írnia ezt a könyvet. Ez volt a kapaszkodó.
Hitet kapunk, hogy bár törékeny, sérülékeny emberek vagyunk, mégis hihetetlenül erősek is.
Értékelés:
5 túlélő cseresznye az 5-ből!!!
