A hét másik borítója

Lehet valami könyvborító verseny van,csak nekem nem szóltak,de ezen a héten ez már a második szépség amin megakadt a szemem.Sajnos még ez sem jelent meg.
 Cartaphilus kiadó. A könyv címe:Hervadás

Laini Taylor: Füst és Csont leánya

    Régebben már említettem,hogy a fantasy könyvek esetében próba-szerencse alapon olvasok,vagyis fogalmam sincs ,hogy amit kiválasztottam tetszeni fog-e vagy sem...nem tudom,hogy ezen könyvben mi fogott meg,miért lett rögtön kedvenc,miért száguldottam át a sorokon,egyszerűen már az első oldaltól kezdve tudtam,hogy ez az én könyvem lesz! Tény,hogy ez a műfaj nagyon ingoványos terület,valamit nagyon kell tudni ahhoz,hogy az olvasó elhiggye amit olvas! Én itt elhittem,hogy a kimérák és a szeráfok(angyalok) ősi ellenségek,évezredek óta folyik a kiegyenlítetlen háború.
Ne riasszon el senkit,hogy főszereplőnk Karou iskolás,nagy szerencsénkre nem gimis,egy művészeti iskolába jár,másik nagy szerencse,hogy ez a momentum eltűnik majd ahogy felpörögnek az események.
Karou Prágában él,nem magányosan ,de egyedül..ám ha Kénkő,aki felnevelte hívja,Karou megy és teljesíti a küldetést.(Jut eszembe,úgy szeretnék egy Kishmist!!!:-)
Persze ahogy lenni szokott,az "átlagos" napok véget érnek ,amikor különös ajtókon, fekete tenyérlenyomatok jelennek meg szeret a világban ....
A szerelmi szál adva van,ettől senki sem fog hátast dobni,de maga a világ amit a különc rózsaszín hajú szerző alkotott,na meg egy kis csavar a történetben elég volt,hogy nagyon vártam a folytatást!!!
A könyv borító csak az olvasás végén válik érthetővé akárcsak a könyv címe.

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

A hét borítója

 Nem nagyon szoktam szép borítók után kutakodni,ritkán is teszek fel ilyesmit,azonban ez a könyv nagyon szépre sikerült,a Libri kiadó jóvoltából hamarosan kapható lesz.
Erre mondják,hogy egyszerű,de nagyszerű! A betűk is olyan elegánsak!!!

Pár könyvről,pár mondat

Janne Teller:Semmi

Igazi fejbekólintás volt ez a könyv,egyrészt azért mert mindenki agyon dicsérte,másrészt azért mert ennyire visszájára fordult a történet... kamaszok akik az élet értelmét kutatják,egy fiú aki szerint semminek sincs értelme,ott hagyja az iskolát és egész nap egy szilvafán lóbálja a lábát...(na első kérdésem,hol vannak a fiú szülei??) a többi gyerek persze nem hagyhatja annyiban ,valahogy be kell bizonyítaniuk,hogy igenis mindennek van értelme... tulajdonképen adja magát a dolog,mindenki váljon meg a számára legfontosabb dologtól,a csavar a dologban,hogy ezt nem ö dönt el,hanem valamelyik társa nevezi meg a leg dolgot..bemelegítésnek jön az imádott szandál,imaszőnyeg,bicaj...aztán egy gyors huszárvágással elmegy az összes tini esze és képtelenebbnél,képtelenebb dolgokat követelnek a másiktól-innentől kezdve nekem elment a történet egy olyan irányba ami egyrészt agyatlan,másrészt hihetetlen.(Második kérdésem,általánosságban,hol van az összes szülő???)
Kínzás volt a lelkemnek ez a könyv.

Kate Chopin:Ébredés

Szerintem a létező legutálatosabb szó a -kell. Kell-dolgozni,gyereket nevelni,háztartást vezetni,idegeskedni,robotolni,szülőire járni,utált emberekkel jópofizni,fésűlködni....

Ilyesmik jutottak eszembe olvasás után,én nagyon megértem Ednát...belesétált az élet csapdájába-mint mindannyian-és amikor kifelé vezető utat talált,mindenki azt hitte,hogy elment az esze,de legalábbis egy önző nőszemély.
Teljesen átéreztem az érzéseit, a vívódásait. És sokszor érzem én is úgy,hogy másképpen,másol,máshogy szeretnék élni.Csak annak áldozni amire vágyom,ami jólesik.Vajon ez hány embernek sikerül?

Marina Fiorato: A muránói üvegfuvó

Lehet túl sokat vártam ettől a könyvtől...a Siena lánya után azonban kissé csalódás volt.
 Valahogy elmaradt az a varázs ami a Sienában magával ragadott.lehet,hogy az idősíkokban való ugrálás miatt,de nehezen vettem fel a fonalat mikor váltott. A Velencei idők, az üvegfúvás mesterségének bemutatása nagyon tetszett,de a mai szál nagyon nem ,Nora nem volt szimpatikus,és kissé nekem erőltetettnek hatott ahogy a szerző alakította a szálakat... nem is nagyon kötött le az a történet.

Úgy várom jössze-e már...

Mostanában megint tűkön ülök,ugyanis jobbnál jobb könyvek jelennek meg hamarosan,és én persze mindent azonnal szeretném.

A legjobban várt talán Jojo Moyes könyve-akinek ismerősen cseng a név,az nem véletlen,ugyanis neki köszönhető a Tiltott gyümölcs c.  is ,ami már elég régen jelent meg nálunk,szóval elég sokat kellett várni a következő könyvére.(Meglepve tapasztaltam,hogy a Moly-on kevesen olvasták,és elég vegyesek az értékelések is:-()
Ezúttal is egy romantikus könyv került ki a keze alól,aminek szerintem nagyon elegáns borítót terveztek.

A General Press az egyik kedvenc kiadóm,jó és igényes könyveket adnak ki,ezúttal a szemem  A szerelmes Drakula c.könyvükön akadt meg, a fülszöveg nagyon ígéretes!

Joanna Trollope neve sajnos még nálunk elég ismeretlen,engem a nálunk első megjelent könyvével a Másik család- megvett,és alig várom,hogy októberben megjelenjen a következő könyve.
Igazából nem tudom mi fogott meg benne,egyszerűen jó olvasni és kész,kicsit Anne Tyler féle nosztalgiám van.

A Pioner Books könyvei között is érdemes szétnézni, a A Lányok után itt egy újabb különleges történet.
Minap egy újságcikket is olvastam ,ahol szintén egy családos nő került hasonló helyzetben,mint amiben a könyv szereplője,vagyis egy banális baleset miatt évek,emberek törlődtek az emlékezetéből...

Patti Smith:Kölykök

                      1946-ban megszületik egy kislány,még senki meg nem mondta volna,hogy     művész lesz-énekes,dalszerző,költő aki egész életében végig kísér egy fiú, Robert akiről ez a könyv is szól.
A könyvborítón a hatvanas évek divatja szerint  öltözve egy fiú és egy lány,egymást átölelve mosolyog a fényképezőgép lencséjébe,nagyon sok fotó készül még az évek alatt,egészen addig amíg a fiú híres nem lesz.
De addig nagyon hosszú az út,és nagyon sok minden történik velük-kicsit olyan volt ez a történet mint valami szürreláis mese.
Ritka,hogy én ilyen témájú könyvet vegyek a kezembe,az első mondat után viszont nem volt megállás,elkísértem Pattit Amerikába,New Yorkba és egyik ámulatból a másikba estem.

Magamon is csodálkoztam,hogy tetszett ez a könyv,illetve,hogy ennyire tetszett.Sosem voltak művészi hajlamaim,sosem értettem őket, megmutatják ,hogyan lehet zenét szerezni,füvezni,éhezni,hogy festőállványt vehessenek,kenyér helyett heroinra költenek..Ez a könyv bemutat egy másik világot,ahol a legtöbb nagy név mint Jimi Hendrix,vagy Janis Joplin egy szalmalángnyi életben egy pillanat alatt lobbantak el.

De mielőtt ellobbantak volna még lehetett velük sörözni,meghallgatták a versedet,vagy csak együtt zenéltetek.
Tetszett,hogy ezek az emberek felnéztek egymásra nem pedig irigykedtek,merítettek egymás munkásságából,és nem akarták eltiporni a másikat.
A könyv Robertnek állít emléket,egy fiúnak akire ha józanul ránéztél, tudtad nem lesz jobb sorsa mint a többi zseninek.Patti baromi józan maradt ,mindeközben művész is tudott lenni,ez azokban az időkben nem lehetett éppen könnyű.

Aki szereti ezt a világot,a hatvanas-hetvenes évek hangulatát annak nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet!

Értékelés:
5 cseresznye az 5-ből!!

Jane Goodall:Nálatok vannak még állatok?

     Kiskoromtól kezdve természetes volt,hogy állatok vesznek körül,persze nem olyan egzotikusak mint amik a könyvben szerepelnek,de a lehetőségeinkhez mérten a kecskétől a vadászgörényig minden megtalálható volt nálunk.Már akkor éreztem,hogy micsoda felelősség egy kismacska vagy egy hörcsög,a könyvben persze ennél jóval nagyobb léptékű dologról van szó,de ha már kicsiben is megy a dolog,akkor nagyban is mennie kell,irány az esőerdő , vagy a dzsungel.
Korábban már olvastam a Vadvirág c.könyvben az állatok megmentéséről,emberekről akik az egész életüket ennek áldozták.Jane Goodall neve szerintem mindenkinek ismerősen cseng, a világhírű csimpánzkutató ebben a könyvben azt mutatja be,hogy mennyi olyan állat és növény van még amit meg kell mentenünk amire vigyáznunk kell.
A könyv gyönyörű borítót kapott,egy strapabíró kemény fedelet,és csodaszép illusztrációkat,színes és fekete-fehér képekkel.
A szerző(k) nem álmodoznak tisztában vannak vele,hogy gyakran vívnak szélmalomharcot,mégis hiszik,hogy a sok kis csepp a tengerben is számít!
Szeretnék én is ilyen elhivatott lenni mint a könyvben szereplő emberek!! Egyértelműen csak csodálni lehet ,kell!! őket na és persze és példát venni róluk!
Sokszor elszomorodtam olvasás közben,de mindenképpen érdemes elolvasni,hogy kinyíljon a szemünk a világ megannyi csodájára!!

Értékelés:

5 cseresznye az 5-ből!!