Romina Casagrande: A Freiberg -Villa öröksége

 

Rég olvastam már a második világháborúról szóló könyvet A borító sejtelmes, a fülszöveg meggyőző.

Váltott idősíkon ismerkedhetünk meg a szereplőkkel, a múltban Kiki, egy befogadott testvérpár és a villa története bontakozik ki. A jelen szál egy építész Elisabeth és a villa különleges kapcsolatát kísérhetjük nyomon.

Egyrészt elég hamar megismerjük a szereplőket, másrészt ami a kulcsfontosságú eseményt illeti; vagyis, hogy egy kisfiú nyom nélkül tűnik el a villa falain belül lassan érünk el.

A villa öntörvényű fura lakója Kiki halála után Elisabeth egyértelmű és elég különös megbízást kap, hozzon létre múzeumot a villából.

"Nehéz idők jártak mindenkire, de a villában úgy élt az ember, mintha egy szigeten élne, távol minden mástól."

A dugig tömött és romos állapotban lévő villa nemcsak munkát hanem rengeteg meglepetést is tartogat az építész számára.

A fő szál mellett elég soka apró mozaik köti le az olvasó figyelmét, kutya, macskák, madarak, egy ismeretlen férfi aki szintén a villa rabja, Elisabeth kaotikus élete és kamasz fia...Elisabeth szimpatikus munkatársa és fő támasza.

Néha úgy éreztem, hogy nemcsak én hanem a szerző is elkalandozott az eredeti történettől. Nagyon lassan bontakozik ki a Freiberg - Villa története. Ugyanakkor olvasmányos, és hátborzongató ami kapcsán a szerző úgy gondolta, hogy minden a háborúban eltűnt gyermeknek emléket állít.

          "Emberek jöttek, emberek mentek, néha visszajöttek. Mások pedig örökre eltűntek." 

Értékelés: 4 eltűnt cseresznye az 5-ből!!!

Ariel Lawhon: A befagyott folyó

 

Nagyon vártam ezt a könyvet - aztán jól meglepődtem milyen szép a borítója, és micsoda féltégla, itt jegyzem meg, hogy a betű méret, sortávolság, tördelés - mind mind mintha engem kényeztetett volna.

Igaz történet, női főszereplő aki névrokonom! Mi kell még? (Sóhajtozva olvastam a negyven fokban, a farkasordító hidegről.)

Martha Ballard ezer gyermeket segített világra. Bába volt és gyógyító. Maga is édesanya volt, kilenc gyermeket neveltek férjével irigylésre méltó egyetértésben. 

Sikeres nő, mondhatnánk rá ma. A szerző a róla fennmaradt tényekből egy új történetet, egy olyan elégtételt adott ami minden nőnek jár egy férfiak uralta világban.

Az 1700 -as években nehéz volt a női szerep, a soha véget nem érő munka, feladat, gyerekhad mellett folyamatosan hátrányban voltak a nők a férfiakkal szemben. Vérlázító szabályok, büntetések amik a nőket sújtották- fattyúként született gyermek után a nőkre pénzbírságot szabtak ki paráználkodás címén. Ugye milyen kedves?

Szokásom, hogy a szerző jegyzeteivel kezdem a könyvet - már ha a szerző ír ilyet - ez esetben az írónő megkért, hogy ne tegyem, olvassam végig a könyvet és azután jöhet a jegyzet...nos igen, jól tettem. Martha Ballardot körülvevő világ jóval kegyetlenebb és gonoszabb volt mint amit a szerző alkotott. Elgondolkodtató, hogy mennyi mindent kellett elviselnie abban a korban egy nőnek. Marthanak sok esetben szerencséje volt, remek gyerekek, szuper férj, aki egyenrangú társként bánt a feleségével. Kivételes férfi lehetett. Ezt sajnáltam is, hogy róla vajmi keveset tudhattunk meg.

A szerző egy  fennmaradt napló alapján alkotta meg Marthat, aki a jegyzetei szerint alapos, szigorú időbeosztással, a kötelességének élő nő lehetett. Fáradhatatlan, hiszen abban az időben mindennapos dolog volt a szülés és a tucatnyi gyermek, ahogy az erőszak is. Itt bukkan fel az a bizonyos gyilkosság ügy is, ami nyomozásra sarkallja Marthat.

A gyilkosság és a nyomozás sem elhanyagolható a történet szempontjából, mégis annyi minden más is történik a lapokon. Szerettem, hogy a szerző belevitt egy csipetnyi egzotikumot, titkot, valami hatodik érzék félét ami Martha jelleméhez tökéletesen illet.

Összetett, kerek történet, remek érzékkel adagolt feszültség.

Értékelés:

4,9 ezüstrókás cseresznye  az  5-ből!!!