Emma Cline: A vendég

A szerzőnek magyarul eddig két könyve jelent meg, az első : A lányok valahogy elkerülte a figyelmem. Ezen könyve érdekes volt, és bár "nem történik semmi" mégsem tudtam letenni addig, amíg ki nem derül, hogyan evickél át a hazudós, nagyratörő Alex a saját maga állította akadályokon.

Alex karaktere egyszerre összetett és végtelenül egyszerű, hiszen semmilye sincs, és természetesen mindenre vágyik ami - nem csak - társadalmi helyzetéből fakadóan nem jár neki. A lánynak eszébe sem jut, hogy egy kis munkával, szorgalommal elérhetné az áhított anyagi biztonságot. Világ életében a (szerinte), könnyebbik utat választotta, kihasználta a férfiakat. A fiatal lány azt gondolja, hogy könnyen szerzett, és igencsak labilis jóllétért nem kell adnia semmit.

Alex  eddigi életében  minden férfi apró megálló volt, az aktuális "gazdi" aki enni, inni ad neki, le véve az önfenntartás gondját a válláról. A gazdag Simon mellett úgy érzi megfogta az isten lábát. Jómódban él, átlagon felüli luxusban. Egyetlen gondja, hogy konzerválja fiatal éveit, illetve fenntartsa a látszatot, hogy nincsenek érzései, csakis arra vágyik, hogy létével, testével mást szolgáljon. Szorgalmasan láthatatlan napközben, tökéletes kellék a partikon, és persze soha sem panaszkodik.

Alex egyik este kicsit megfeledkezik a szerepéről, önmagát adja, és máris utcán találja magát...

Hat napig követjük nyomon Alex útját, aki elhatározza, hogy nem hagyja el a mesés nyaraló övezetet, kivárja Simon partijának napját, ahol a férfi reményei szerint rádöbben, hogy mennyire szüksége van a lányra. Bennfentesként próbál házakhoz, nyaralókhoz csapódni. Belesimulni a született gazdagok világába, hol persze csak ideig óráig téveszti meg a tényleg gazdagokat. Kikerülve a pazar díszletek közül Alex nem látszik másnak mint egy lepukkant, csóró aranyásónak akit senki sem vesz emberszámba.

Rettentő szomorú ez a történet ahol Alex  nagyon is áldozat . A mai státuszszimbólumokat hajszoló világban jó példa ez a történet azoknak a fiatal lányoknak akik azt gondolják, hogy milyen könnyű és laza ez az életmód. Hiszen a sok ismerős, a rengeteg buli mind ingyen van. Csak nyitottnak kell lenni, és mindenben részt kell venni.

A szerző remekül ábrázolta ezt az üres világot.

A borító nagyon tetszik, az élfestés meglepett. (mostanában ez lett ami pluszt ad a könyvekhez, pazarnál pazarabb megoldásokat látni.) Nem lett túlgondolva, a borító színéből "jut" az élekre is,  remekül passzol.

Értékelés:

4,9 gazdag cseresznye az 5-ből!!!

Heather Fawcet: Emily Wilde és az elfeledett mesék

Abban az esetben van értelme egy sorozatnak, amennyiben van elég muníció a sokadik részhez is. Van még mondanivaló, és nemcsak önmagét ismétli a szerző. Kérem szépen itt minden kívánságom teljesült. 

Minden résznél leírtam így most sem maradhat el, hogy tőlem aztán tényleg távol áll ez a műfaj- viszont sokan írták, hogy tündéres könyvek között ez a sorozat verhetetlen. 

Bátran ajánlom azoknak akik esetleg fantasy szüzek.

Még mindig nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy manapság engem nem lehet sorozat olvasásra csábítani. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor adtam esélyt annak, hogy valamit félbe hagyhassak... Minden szempontból üdítő kivétel ez a sorozat. Aki  esetleg még csak most fedezte volna fel a sorozatot, annak itt vannak a linkek, a korábbi két megjelent részről:  Első rész Második rész

Folytatódnak a kalandok és harcok. Méltó befejezést eszelt ki a szerző, hiszen végre a vágyott és kutatott Tündérhon a cél. Ezúttal is ámultam a fantázia szülte lényeken, változatosak és cukik(?) mint például a Tündércsiga, a nevével ellentétben nem annyira cuki...de olyan szereplő is akad akivel akár mi is összefuthatunk, például a Keleti szél.

A szerző azért nem rettent el attól sem, hogy vért és harcot is kapjunk, úgy vélem a felnőtteknek szóló "mesébe." 

Emily karaktere rendkívül szimpatikus volt számomra. De ez még a kevésbé kedves szereplőkről is elmondható, remek figurák masíroztak a lapokon.

Olyan szívesen megkérdezném az írót, hogy hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire színes, lüktető, életteli világot tud varázsolni? Ha nem is lettem újra gyerek, valami különleges kis álomvilágba csöppenhettem a könyvek által.

Mindhárom könyv borítója remekül sikerült. Akárcsak a történetek színesek, részletgazdagok.  

Nagyon fogom figyelni a szerzőt! :-)

Értékelés: Maximális 5 tündércseresznye az 5 -ből!!!

Olivia Ford: Mrs. Quinn híres lesz

 

"Ha valami ehető, az ne legyen kék."

Óriási hibája a könyvnek, hogy amint elkezdi olvasni az ember, azonnal sütni támad kedve. Legalábbis velem ez történt. kénytelen voltam csokis muffint sütni.

Aranyos sütis sztori; édes szereplőkkel, kanálnyi izgalommal, csipetnyi múlttal.

Valahogy az idősekről szóló könyvek az utóbbi időben nagyobb teret kaptak, több író is szerepelteti őket, nem is kevés sikerrel. Mintha újra felfedezték volna ezt a korosztályt. Bevallom engem eddig kevés róluk szóló kötet győzött meg, hogy kézbe vegyem. Talán a sütés, mint közös pont, miatt lettem kíváncsi a kötetre. Az pedig csak tovább növelte a szimpátiámat, hogy akárcsak Jennynek, nekem sem erősségeim a kenyérfélék!

Minden fejezet egy emlék, és megtudhatjuk a hozzá fűződő sütemény elkészítésének módját.

Egy nagyon szimpatikus idős házaspár a főszereplő, illetve inkább csak Mrs.Quinn azaz Jenny. Hetvenhét évesen úgy érzi itt az ideje, hogy engedjen egy furcsa érzésnek, vagyis, hogy jelentkezzen a népszerű Ki mit süt? műsorba. A jelentkezési dátum határideje visszarepíti a múltba...

Párhuzamosan követhetjük nyomon Jenny menetelését a sütis műsorban, és ismerhetjük meg gyerekként, majd fiatal nőként. Mindkét idősík nagyon izgalmas volt, bár a szerző semmi extrém bonyodalmat nem vitt bele, azért Jenny életében is volt egy - két bukkanó. A jelen pedig a kellemes, átlagos életút, kedves rokonok, imádnivaló férj. Egy másik ember életútját feltérképezni, megismerni, bepillantani egy ilyen  műsorba, készítésébe, mind mind nagyon érdekes, és olvasmányos volt.

Viszont számomra minden szereplő túl tökéletes volt, mindenki szeret mindenkit, talán reálisabb lett volna egy életszagúbb történet, de tény, hogy néha ezek a teljesen kerek és tökéletes történetek is kellenek.

Ha más borítót nem is, de erősebb színeket mindenképpen jobb ötletnek tartom, így kicsit elveszhet a több tucat könyv között. Ha nem célirányosan keressük könnyen átsiklik rajta az ember szeme. Én megtartottam volna az eredeti borítót.

Értékelés: 4 habos sütemény az 5-ből!!!

Szlavicsek Judit: Doszpot nyomoz

 Szívem szerint két részre osztanám az értéklést.

Négy csillagot kapna a pörgős, valós eseményeket is!! tartalmazó történet/ krimi.

A másik szál a főszereplő magánemberként előlépő része nagyon elnagyolt volt. Azon kívül, hogy keveset alszik, nehezen ébred, és szinte minden nő tetszik neki akivel csak találkozik, semmi más nem derül ki róla. Egy egy elejtett mondat volt feleségről, szeretők egy betűs nevekkel, halványan felderengő, valahol lévő gyerekek...Egyáltalán nem ismertem meg. A társairól nem is beszélve.

A szerző remek érzékkel kriminalisztikai szempontból a lehető legizgalmasabb korszakot választotta ki. Nagyjából két évet ölel fel a sztori, 1996 és 1998 között. Rossz csillagzatok alatt éppen erőszak hullámmal küzd Doszpot Péter és csapata. A Budapesti Rendőr Főkapitányság legfiatalabb életvédelmi osztály vezetőjeként szerzett magának nevet. Talán Ő volt az első aki nem zárkózott el a sajtótól, tévében, újságban láthattuk, ma csúnyán celebként aposztrofálhatnánk őt.

A történet egyik erőssége a krimi szál; véres leszámolások, békés családi idillből gyilkosság. A nép gyermeke ismerős utcákon, és helyszíneken üldözi a bűnt. Itt zajlott körülöttünk, minket is érintett, bár nem láttunk bele ennyire a szakmai fortélyokba, sem a titokzatos rendőrségi rendszerbe.

Kicsit erőltettetnek éreztem a csajozós macsó, alfahím figurát, akit a szerző kifaragott. Valahogy nem igazán illett sem a történetbe, sem a főszereplő karakteréhez. Mintha a történet felpezsdítésére használta volna Szlavicsek Judit ezt a figurát.

Doszpot Péter 2001-ben szerelt le a rendőrség kötelékéből, ma 61 éves. Jócskán maga mögött hagyva életének talán legizgalmasabb fejezetét.

Értékelés: 4 zsaru cseresznye az 5-ből!!

Paula Hawkins: Kéksötét

 

Igazán megleptem saját magamat is. Ugyanis a szerzővel az első találkozás alkalmával- 2015!! A lány a vonaton- olyan rosszul sikerült, hogy az időközben megjelent könyveit figyelmen kívül hagytam. Aztán jött ez a kézreálló kis kötet, -(imádtam, hogy pont elfér a kezemben, karcsúan keskeny, és mivel keményfedeles nem nyeklett-nyaklott a kezemben)  remek fülszöveggel, és én sóhajtva, mártirkodva beáldoztam magam.

Aztán csak azt vettem észre, hogy olvasom, még mindig olvasom…és a végére 5 cseresznyét adok rá!

Vanessa Chapman halála után egy barátja gondozza a híres művész hagyatékát; kerámiákat, festményeket, és olyan installációkat amiből egy igazán megrendítő, ugyanis kiderül róla, hogy emberi csont is szerepel rajta. Amint ez kiderül beindul egy lavina, Grace Haswell Vanessa barátnője/ barátja/ társa foggal körömmel védi Vanessa emlékét amikor a hagyatékát öröklő Fairburnie a alapítvány alkalmazottja felkeresi a híres szigeten ahol Vanessa alkotott. Az alapítvány is furcsa kapcsolatban van illetve volt a művésznővel, aki bár házas volt, a kalandjai nyílt titkok voltak. 

Mivel mindenki mindenkihez kapcsolódik, bonyolult szálakat létrehozva, furcsa módon egészen háttérbe kerül az a tény amivel Vanessa története kezdődik.

Mindig akad egy újabb szereplő, mozaik amivel kibővül ez a rejtélyes, néhol hátborzongató történet, furcsa halálesetekkel, szeretőkkel, naplóbejegyzésekkel.

Tetszett az egész ötlet, a szigettel, művészettel, gyarló és kicsinyes szereplőkkel.
Még a mellékszálak is remekül simultak a történet szövetébe. Akar egy festmény, mindenféle figurával és színekkel. Amibe mindenki azt lát bele amit akar.

Értékelés:

5 szigeteki cseresznye az 5-ből!!!

Heather Fawcett : Emily Wilde atlasza a másvidékről

 

Na kérem szépen, idén májusban!! olvastam a sorozat első részét és máris itt a folytatás. (Ez igazán dicséretes, hiszen nagyon sok sorozat el lesz kaszálva az idők folyamán, vagy éppen éveket kell várni a folytatásra.)

Aki olvasta az első részt, annak nem árulok el nagy titkot, hogy még több izgalom, tündér, tündérajtók és kövek, vagyis sok kaland vár ránk. Emily és Bambleby professzor mellé kapunk két új (remek) szereplőt, Emily unokahúga, és egy tudós kolléga Rose személyében.

Ezúttal Ausztriai kiruccanást terveztek a szereplőink. A könyv cím alapján nem nehéz kitalálni, hogy Emily ezúttal egy atlaszt készül megírni, amelyben tündérbirodalmak és azok ajtóit hivatott bemutatni. Közben két eltűnt tudóst is keresnek... Hozza az első rész színvonalát, sőt a szerző remek érzékkel adagolja a még többet mindenből; legyen az szereplő, belső sztori, tündérek világa, humor.

Imádom, hogy minden karakter alaposan ki lett dolgozva, nemcsak egy elnagyolt, töltelék figura a történetben. Zseniális ahogyan a karakterek megnyílnak, megismerjük őket.

"Egy veszélyekkel, éles szélekkel és mély árnyakkal teli világ bontakozott ki előttem, és tudományos ismereteim ellenére csak egy halandó ember voltam, akiben semmilyen varázserő nem lakozott."

Bambleby még mindig veszélyben van, mostohaanyja nem adta fel az üldözését. Így nem csoda, hogy zsúfoltra sikerült ez az etap is.

A megannyi veszély, harc, kaland ellenére sem lett elaprózva ez a rész sem.

Saját magamon is teljesen ledöbbentem, hogy mennyire beszippantott ez a világ. Az első rész bejegyzésében már említettem, hogy a fantasy történetek teljesen hidegen hagytak korábban, és fogalmam sincs, hogy Fawcett mennyire eredeti, vagy új ebben a műfajban, de nem igazán érdekel. Engem levett a lábamról, pompás világot teremtett. A lábjegyzetek még inkább növelik bennünk azt az érzést, hogy egy logikusan felépített fantáziavilágba lépünk, ahol igenis helye van minden koboldnak, klurikónak, és rémnek. Tudtátok például, hogy a rémek test nélküli tündérek? Ugye, hogy nem?

Élveztem minden egyes sorát, és elárulom, hogy lesz harmadik rész is.

Értékelés:

5 Rémes cseresznye az 5-ből!!!

Fiona McPhillips: A hallgatás sebei

 

A szerző elsőre igazán meredeket alkotott. Megfogadtam, hogy távol tartom magam a lelkileg megterhelő történetektől, de elég volt a fülszöveg ahhoz, hogy ezt megszegjem, és már olvassam is.

A téma úgy tűnik - sajnos - nem veszít az aktualitásából.

Írországban járunk a nyolcvanas években. Egy jó nevű gimnázium kiváló sportolója öngyilkos lesz...Tina barátnője Louise későn eszmél rá, hogy mit rejtegetett legjobb barátnője. Jóvátételt, igazságot szeretne, ezért utolsó gimnáziumi évét abban az iskolában tölti ahol barátnőjét szexuálisan zaklatták, bántalmazták...

Lousie nem is sejti, hogy fejjel megy a falnak, a tökéletes terve nagyon gyorsan, kártyavárként omlik össze. Nemcsak az iskolatársai életébe bonyolódik bele, de hamarosan olyan kelepcében találja magát, amiből úgy tűnik nincs kiút.

A váltott idősíkon Lousie hol a rettegő gimis lány, hol felnőtt nő, és édesanya. Férjétől elvált, a jelenben női partnerével neveli tizenéves lányát, aki szintén a neves Highfield iskolával kerül kapcsolatba. 

Ha ez nem lenne elég barátnője öccse váratlanul felkeresi a hírrel, hogy hiába telt el több év, az iskolában semmi sem változott...

Olvasás közben végig a düh és a tehetetlenség kavargott bennem. Naivan mindig is hittem az igazságban. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet úgy magányos kamaszként élni, hogy mindenhol falakba ütközünk, és nincs kitől segítséget kérnünk. Ráadásul minden igazság hazugságként hullik a fejünkre. Úgy tűnik a múlt újra és újra utoléri szereplőinket, egészen addig amíg az összes szereplő nem tisztázza milyen szerepe volt a gimnáziumban történteknek. 

A szerző remek érzékkel adagolja a feszültséget, és a mozaikdarabkákat. Teljesen vakon haladunk a történetben, hiszen nem tudjuk mi történt anno a neves úszásoktatóval, és azt sem tudjuk a jelenben hogyan fog hatni Louise életére az újonnan előásott botrány, amiről családja is csak hézagosan tud. 

Sokat elárul, hogy a ; Gyorsan beleolvasok! -ból aztán az lett, hogy elgémberedett nyakkal vettem észre, hogy túlhaladtam a századik oldalon is.

Kicsit hiányoltam a szereplőkből a mélységet. Valahogy nem kerültek közel hozzám. Jobban ki lehetett volna bontani a felnőtt Louise karakterét, családját. Ez eléggé nagy vonalakban lett ábrázolva.

Értékelés:4,9 zaklatott cseresznye az 5-ből!!!