2012. február 8., szerda

Karen Kingsbury:Mint pitypang a szélben


Érdekes témát feszeget szerző,illetve egy konkrét ügy kapcsán gondolkodhatunk el.
Adva van egy család,Molly és Jack tökéletes szülők,tökéletes örökbefogadó szülők.
Csecsemőkora óta nevelik nagy szeretetben Joey-t ,ám egy nap furcsa telefonhívást kapnak...négy évig nevelhették,de most vissza kell adniuk Joey-t.

Felváltva olvashatjuk a szereplők sorsának alakulását,Mollyék mellett megismerjük az igazi szülőket is,és a gyámhivatal emberét.

Picit szerettem volna mélyebben megismerni a családokat,beköltözni hozzájuk-olyan volt mintha házuk ablakán keresztül figyelhettem volna az eseményeket,de szerettem volna belépni az ajtón és a házban bolyongva együtt élni velük.Valahogy nem sikerült teljesen átéreznem a történetet.

A könyv egy percig sem unalmas,de elolvasva már úgy érzem,hogy az első fele túl hosszúra nyúlt,viszont a befejező résznek nagyon hirtelen lett vége.
A történetben fontos szerepet kap Beth,Molly testvére is akik elvakult hívők és mindenáron a gyülekezet körében akarják tudni Mollyékat is akik viszont ennyire nem szeretnék gyakorolni a vallásukat.
Valahogy nekem úgy tűnt,hogy a szerző mindenáron azt szeretné rám erőszakolni olvasás közben,hogy így kell hinni,ez a helyes életszemlélet.Nincs kifogásom a vallások megjelenésének más könyvekben sem ,de csak mutassa be,hogy mennyi féle hit létezik,ne pedig döngölje e fejembe,hogy -Tessék itt van isten,csak ez a járható út....

A könyv mellett szól,hogy nagyon olvastatja magát, a történet egyedi,és mint mindig most is gyönyörű a borító, és a könyv lapjai is egyedi pitypangos díszítést kaptak.

Értékelés:

4 cseresznye az 5-ből!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése