Charlotte Mendelson: Törtmagyar

"Hiába él több mint egy évtizede idős magyarokkal, és figyeli szokásaikat, mint valami kevésbé sikeres Jane Goodall; hiába volt valaha Rózsi fiának felesége, és hiába ő az anyja Rózsi egyetlen unokájának, Laura nem kapott becézést. Az ember nem tudja elkapni a "magyarságot": befogadták az otthonukba Marinával együtt, végeérhetetlenül puszilgatták és etették őket, de Laura akkor is valami fura háziállatka maradt."

Laura anyósával és anyósa két testvérével él egy Londoni bérház alagsori lakásában. A fura felállás akkor alakult ki, mikor Péter, Laura magyar származású férje lelépett. Anyósa befogadta menyét és unokáját a női kolóniába, így esett, hogy öt nő kényszerült egy fedél alá. Laura semmilyen kiutat nem lát arra, hogy élete jobbra forduljon. A három idős nő valami fura szimbiózisban él. Olyan nyelvet beszélnek amit rajtuk kívül nem ért senki, olyan szokásiak, ételeik vannak amiket Laura sosem tudott megszokni. Minden kínja és keserve ellenére hálásnak kellene lennie, hiszen az ő keresetéből lánya Marina aligha jelentkezhetne egy magániskolába. A bentlakásos középiskola Laura számára egyet jelent lánya elvesztésével. A csak a szünidőkre hazalátogató Marina néma és boldogtalan ember benyomását kelti. Rózsi, Zsuzsi és Ildi sem érti Marina bánatát, hiszen ha jól végez orvosnak tanulhat tovább ami mindegyikük álma.
Laura és Marina saját bejáratú boldogtalanságukban rekedtek.
Laura gyakran gondol szélhámos férjére, és lelki sebeire az sem vigasz, hogy nős főnöke szeretője lett.
Marina pedig nem találja helyét a bentlakásos elit iskolában, ahol minden lány gyönyörű és magabiztos, nem mellesleg gazdag családból származik. A tanulásnál sokkal jobban foglalkoztatja a szerelem, és az a fura félelem és rettegés ami áthatja a napjait.
Lehet félteni Marinát, vajon mibe sodorja a megfelelni akarás, az anyjának pedig drukkolni, hogy merjen végre a sarkára állni a három "nagymama" és a  gyáva férje ellenében.

Mendelson remek regényt írt, és nagyon szimpatikusan mutatta be generációk együttélését, a második generációs bevándorló lét nehézségeit, és a minden nyelven egyet jelentő akadályt anya és lánya között, akik sem egymással sem egymás nélkül nem boldogulnak. A két nő története hol szívszorítóan szomorú, hol megmosolyogtató.
Marina végtelenül naiv és befolyásolható kamaszlány, de nem tudtam rá haragudni, hiszen anyja nem igazán lehet számára követendő példa. Laura sem volt idegesítő, pedig valljuk be semmi felnőttes nem volt a viselkedésében.


Értékelés:
4,9 nyűgös cseresznye az 5-ből!!!