"Én sose vezettem naplót, mert nekem a könyveim és a könyvjelzőim őrzik az életemet."Eleinte úgy tűnt, hogy a könyv kivételesen megugorja az elvárásaimat, a jelen és a múlt szálai azonosan erősnek bizonyulnak. A történet vége felé szó szerint untam a főhősnővel történteket.
Sophie Oxfordban tanult, a könyvek iránti rajongásában gyerekkora óta bácsikájával osztozott. Bertram bácsi bevezette a könyvek és az olvasás mesés birodalmába.
Sophie lába alól kicsúszik a talaj mikor Bertram bácsi furcsa körülmények között meghal. Sophie örökli bácsikája házát, a könyveivel együtt, ám a lány döbbenten tapasztalja, hogy a házból minden könyv eltűnt.
1796-ban Jane Austen éppen megismerkedik Mansfield tiszteletessel. Az idős férfiban Jane lelki és szellemi társra talál. Órákat töltenek az írással, olvasással és persze Jane regényének csiszolgatásával.
Ahogy felváltva pillantunk be a múlt és jelen ablakán úgy fonódik össze Sophie és Austen története.
Sophie mellett hirtelen két udvarló is megjelenik, miközben a lánynak két fura megbízást kell teljesítenie, ami ugyanazon könyv keresésére irányul. Miért olyan érdekes ez a könyv, amit egy ismeretlen tiszteletes írt, és mi fűzi az idős embert Austen-hoz?
Ahogy Sophie egyre több nyomra bukkan, úgy bizonyosodik meg egyre inkább arról is, hogy minden mindennel összefügg.
A könyv első fele teljesen magába szippantott, a szerző remekül helyezte be az idős mentort Jane Austen életébe. Bár a tiszteletes csak a szerzői fantázia szüleménye, minden egyéb hűen követi Austen életrajzát. Bepillanthatunk az alkotói munkába, Austen mindennapjaiba. Újra és újra rácsodálkozhatunk, hogy a könyvei mennyire kortalanok.
Talán azért is untam Sophie-t mert ami számára rejtély, azzal az olvasó tisztában van. Eric és Winston -utóbbi ráadásul egy görény- akárcsak a lány hidegen hagytak, nem sikerült beleélnem magam a fiatal lány hódításaiba, olyan butácska lett Sophie karaktere.
Egyértelműen érződik, hogy a szerző az Austen féle rejtéllyel foglakozott többet, szépen kidolgozva azt.
A könyvek, az olvasás, a korai nyomdai munka,-minden ami a könyvmolyokat összeköti- na és persze Bertram bácsi!!!-és Austen- tették élvezetessé a történetet.
Az embernek újra kedve támad Jane Austen könyveit olvasni.
(Általában átsiklom a hibák felett, ezúttal nagy csodálkozásomra több hibát is találtam a könyvben, a legviccesebb a leveses kanál alakult át leveles kanállá. Elég szokatlan a kiadótól, eddig úgy tűnt hibátlanok a könyveik.)
Értékelés:
4 korai cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése