Tetszik a könyv címének ez a kétértelmű mondata. A zord vadonra éppúgy gondolhatott a szerző, mint magára az emberi természet erejére.
Aaron falk újra nyomoz. Nem bántam, hogy elszakadtunk Aaron szülővárosától és kicsit messzebb vizekre eveztünk.
Az ausztrál erdő túrázásra csábít, így egy csapatépítő tréningnek remek helyszín lehet.
Ám öt kolléganő közül csak négyen bukkannak elő a fák közül. Nem kérdés ki fog a helyszínre utazni, hogy utat törjön a vadonban és kiderítse mi történt a lazának indult túrán.
Nyomozónknak ezúttal segítsége is akad Carmen személyében, aki szimpi csaj így nem volt ellenvetésem, hogy csatlakozzon a magány bajnokához.
A szerző hozta a remek formáját, amiért már az Aszály -ban megkedveltem.
Egyértelműnek látszik a történet a sok bűnösnek kinéző ember között. Ám most sem vegyünk mindent készpénznek. Ahol ennyi ember verődik össze, ott tuti, hogy mindenkinek van valami rejtegetnivalója.
A szerző könyvei még azon thrillerek közé tartozik ami nálam befogadható. Pont annyi a hozzávaló, hogy már lehessen izgulni de nem folyik vér minden lapon.
Jó, hogy Harper tudott fejlődni az előző történethez képest, igaz itt kicsit kevesebb magánélet szerepel a lapokon, gondolom ez annak köszönhető, hogy úgymond nem kívánta meg a sztori.
Értékelés:
5 túrázó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése