"Ha valaki elkötelezi magát egy ember mellett,akkor azt kell elfogadnia,amit tőle kap.De mi van,ha ez mindig kevés marad?" (Almási Kitti: Szeretők)
2013 -ban olvastam a Szeretők c.könyvet, már akkor szimpatikus volt a szerző. Tárgyilagos, de mégis kellő empátiával tudja elénk tárni a párkapcsolatban felmerülő gondokat. Ebben a kötetben a hűség fogalmát járjuk körbe.
Mélységesen egyetértek azzal, hogy manapság sajnos sokat beszélünk róla, elvárjuk a hűséget, jogos igénynek tartjuk ha párkapcsolatban élünk, mégis elképesztően magasak a számok ha a félrelépésekről van szó.
Van aki a kollégájával flörtöl, van aki a közösségi oldalakon ismerkedik, kacérkodik, van aki a pultos lánynak visz bonbont a felesége helyett- valahol már mindegyik hűtlenség, még ha testi kapcsolat még nincs is.
Ahol pedig már van, ott már nincs miről beszélni.
Szerintem ez is egy tabutéma, hiszen akit megcsaltak szégyelli, hogy egyrészt megtehették vele, másrészt nagy hatással van az ember önértékelésére- azt érezheti az ember, hogy nem elég jó, nem szerethető- éppen ezért
ritkán osztjuk meg a tágabb a környezetünkkel ha ebben a cipőben járunk.
Szerintem a hűség döntés kérdése. Van választásunk, és úgy gondolom ha párkapcsolatban élek-és nem másképp fektettük le a szabályokat- akkor nincs az az élethelyzet, botlás, rózsaszín köd amivel árthatnék magunknak.
Én mindig azt szoktam mondani, hogyha nehéz helyzetbe kerülök, ha a páromról van szó, felteszem magamnak a kérdést; Fordított helyzetben nekem milyen viselkedés esne jól??
Nagyon nehéz mindenkinek tanácsot adni, hiszen az az adott élethelyzettől függ. Szerintem egészen más feldolgozni, elviselni egy egyéjszakás kalandot, mint egy viszonyt, ami esetleg hónapokon át zajlott a hátunk mögött.
Az sem mindegy, hogy egy hónapja alkotunk egy párt, vagy tíz éve és még sorolhatnám. Tény, mindegyik fájdalmas.
Én befonom a hajam az olyan szövegektől, hogy az étlapot meg lehet nézni, nem vakságot fogadtam hanem hűséget,te sem eszed örökké ugyanazt az ételt életed végéig stb. Szerintem itt a saját magunknak felállított szabályról, morálról van szó.
Milyen embernek tartom magam? Bele tudok nézni a másik szemébe?
Mennyire igazságos,emberséges a másikkal szemben, ha az egyiknek jut az öröm, ajándék, lopott órák, a másiknak a gond? A szürke hétköznapok?
Ha annyira jó az a másik, miért nem visszük át rögtön az egész életünket, a nehézségekkel együtt???? Ha annyira varázslatos, meg megértő, akkor miért nem választunk tisztességesen?
Volt egy két dolog amivel nem értettem egyet, de ugye nem vagyunk egyformák.
Értékelés: 4,9 hűséges cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése