Kicsit más volt ez a könyve a szerzőnek, mint amit korábban megszoktunk tőle. Komoly, útkeresős, tépelődős történet.
Allegra Bird aki egy parányi szigeten töltött gyerekkor után Dublinban próbál felnőttet játszani, és nem utolsó sorban megtalálni az anyját.
Nekem Allegra nem volt szimpatikus, bármennyire is próbáltam megkedvelni. Furcsa volt a gondolkodása, felnőtt nőhöz képest sokszor gyerekesen viselkedett, halogatott, tétovázott.
Rengeteg felnőtt indul hátrányból az életben. A tökéletes gyerekkor keveseknek adatik meg. Szerintem felnőttként nem az a dolgunk, hogy állandóan vissza tekintve magunkat sajnáljuk. Álmodozzunk egy másik gyerekkor után- Hahó túl késő!! A múlton úgysem tudunk változtatni, de miért kellene hagyni, hogy befolyásolja a jövőt? Miért induljon rosszul minden napunk, csak azért mert nem két szülő nevelt minket fel?
A könyvben elhangzik egy mondat -tulajdonképpen e körül forog Allegra élete- miszerint az az öt ember akivel a legtöbb időnket töltjük, azok alakítják a jellemünket.
Allegra biztos benne, hogy megvan az öt embere...még akkor is ha a zömét Allegra baromira elhanyagolta!!
Én soha nem azt néztem hány darab ember áll mellettem, hanem, hogy kik. És ha csak egyetlen fontos ember lenne az, az is elég lenne.
A történet alatt Allegra jelleme nem igazán fejlődött, pedig elég sok hatás érte ahhoz, hogy ez megtörténjen, Gyerekes maradt.
A befejezésnél a szerző nem tudta megállni, hogy, ne öntsön szirupot a végszóra.
A borító nagyon tetszik, letisztult, kellemes látvány.
Értékelés:
3 parkoló cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése