A könyv igaz történet, A Londonban élő Helen -aki mellesleg újságíró- ölébe hullik a lehetőség, hogy egy teljes évig kutassa valóban kolbászból, esetleg péksütiből van e a dánoknál a kerítés.
Amíg Helen férje- a Legoember- gyerekes lego gyártással tölti az idejét, Helen a dánok boldogságának titkát kutatja-tudniillik a dánok idegesítő módon boldogok.(A statisztikák szerint.)
Rengeteg szakember és statisztikai adat mellett, a szerző saját tapasztalatit vetette papírra. Nekem kicsit sok volt a statisztikai adat, számok és százalékok, ebből bőven elég lett volna pár, tényleg! kiemelkedő adat.
A személyes élmények, tapasztalások nagyon olvasmányosak voltak, humorral ecsetelve a beilleszkedés, ügyintézés buktatóit.
A könyvből kiindulva nincs kedvem Jütlandra látogatni, mínusz húsz fokban és sötétben létezni...bármilyen remek is ott egyébként az élet. A sok szabály és hagyomány nekem az agyamra menne. Sosem volt az az ember aki azért csinál valamit, mert ez a szokás/hagyomány vagy mert mások úgy szokták. Az ilyen helyzetektől, emberektől én menekülök.
Volt pár logikai bukfenc is a dán gondolkodásmódban. Például nagy becsben tartják a gyermeket nevelőket- a szülők akárcsak nálunk jó ideig otthon maradhat(na) a csemetével- A dánok mégis visszamennek dolgozni azért, hogy a munkával keresett pénzt oda adják a gyerekfelügyelőnek...Na meg minden pénzzel megvehető dologgal pótolják azt az időt amit nem a gyerekkel töltenek. Ki érti ezt??? Ez csak egy példa, de ott van még a szabados szexualitás és az alkoholizmus...
Mindenki járjon maga utána, hogy akkor Jütland vagy kis hazánk.
Értékelés: 3,5 dániás cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése