Simán elmentem volna ezen könyv mellett, de a rengeteg pozitív értékelés, és az ismerősök meggyőztek, hogy nekem való. Ez annyira jól sikerült, hogy kedvenc lett. Sajnos előítéletes vagyok, ha egy ismert ember könyvet ír, már fel sem kapom a fejem. A Lola mesék is kimaradtak, azon okból, hogy a gyerekem már nem kicsi, és nem is lány.
Bár ebben a könyvben a szerző életébe pillanthatunk bele, Kriszta itt csak mellékszereplő, és szerencsére nem azt tudhatjuk meg a kötetből, hogy kivel, mikor, milyen kapcsolata volt, és a többi, szokásos idegborzoló baromságot. Édesanyja életét ismerhetjük meg, aki túl korán hagyta magára a gyerekeit.
"Miért nem szólt valaki időben, hogy vegyem komolyan magam, amikor harmincöt évesen, boldogan, gyerekekkel, házassággal, szép nagy tanácsi lakással ott álltam a tükör előtt a Kossuth Lajos utcai fürdőszobában, és azt kívántam bárcsak ne öregednék meg. Hát, nem fogok. 45 és fél évesen halok meg."
Imádtam minden sorát, végre egy olyan ismert ember aki tud is írni!!!
Ráadásul annyira őszinte, hogy le a kalappal előtte, amiért úgy írt
édesanyja nevében, hogy nem kozmetikázta ki a valóságot. Bora és Miki
egy a milliónyi fiatal párból akiknek sorsát nyomon követhetjük.
Miről álmodik a lány, és mi az amit végül meg is kap belőle?
És hiába bukkan fel egy herceg…
Most olvasás után sem tudom eldönteni, hogy jó volt-e Bora részéről a
boldog tudatlanság, vagy előbb rá kellett volna keresni arra a bizonyos
névre.
Az biztos, hogy tulajdonképpen abból amire Bora vágyott, egy kis szeletét megkapta belőle a hercege révén.
"Ott lett volna neked a nagyvilág, a kaland meg minden, amit megérdemeltél volna. Nem kellett. Neked ez kellett, és most megkaptad."
A szerző nagyon jól ír, van stílusa.Bár egy cseppet sem vidám a történet, Bora szarkasztikus humora nagyon jól oldja a szorongást és a szomorúságot.
Van-e tanulsága Bora életének? Biztosan. Én sokat tanultam tőle.
Értékelés:
5 hercegi cseresznye az 5-ből!!!
A világvége opciók közül mindig azokat félem jobban olvasni, ahol megfagyunk, megsülünk, vagy mint a Csodák kora c.könyvben végül soha nem megy le a nap... ezeknél már csak az a rosszabb ha kitör valami járvány. Ezúttal az unalmas influenza vírus kiírtja az emberiség nagy részét. Olvasás közben gyakran eszembe jutott az ismert sorozat, amit én is nézek- The Walking Dead. Kivétel ez a zombis, ijesztgetős, világvége filmek között, amiket elkerülök, mert nem igazán szeretek rettegni.
Hig másodmagával él egy elhagyott repülőgép hangárban. Szomszédja Bangley, akivel tisztes távolságot tartanak, tulajdonképpen a kényszer tartja életben a kapcsolatukat.
Bingley a földön védelmezi az életüket, Hig pedig a levegőben teszi a köröket, hogy még időben észrevehessék a betolakodókat, na meg néha elrepül feltölteni a kóla készletüket is.
A történet kellően pofán vágott néha, valahogy apró dolgok nagyítódnak fel, az ilyen helyzetekben. Nekem például ilyen sokk volt az, mikor azzal szembesültem, hogy mit eszik Hig kutyája...
Persze a világ vége sosem vidám, minden nap a túlélésről szól, és arról a parányi remény sugárról amit minden túlélő dédelgetni próbál az idők végezetéig, vagy addig amíg be nem bizonyosodik, hogy volt miért/miben reménykedni.
Ami zavart a könyvben az a párbeszédek tördelése, vagyis rendes szövegként olvashatjuk, engem sokszor megakasztott, hogy olvastam a szöveget, például- A szél nyugatról fújt, megrezegtetve a hullám lemezeket a házak tetején. Egyszer Bingley azt mondta, sosem lehet tudni, hogy a szél miatt rezeg, vagy azért mert jár rajta valaki. Erre én azt válaszoltam, hogy... Az összes párbeszéd így van megjelenítve. Engem ez alaposan kizökkentett olvasás közben.
Vannak a könyvben izgalmas jelenetek, de összességében én ettől a műfajtól több pörgést várok el.
A könyv érdemében legyen mondva, rendesen el tud mélázni rajta az ember, olvasás alatt és után is. Persze akármit is gondolhatunk egy ilyen helyzetben csak akkor tudjuk mit tennék, ha már benne vagyunk. Remélhetőleg az emberiség lesz mindig annyira okos, vagy szerencsés, hogy elkerülje ezeket a végzeteket.
Értékelés:
3 magányos cseresznye az 5-ből!!!
Nem is tudom mikor vettem kézbe utoljára ilyen gyönyörű albumot, ami ötvözi a fotóalbum a klasszikus könyv, és receptgyűjtemény jellegzetességeit. Tömör, de érthető, átlátható, már azt is élvezi az ember ha csak átlapozza.
A szerző harmadik könyve, Az asszony és háza, Másik Kert után itt a szódás könyv. A címekből kiderül, hogy ház építés és kert építés után jöhetnek azok a dolgok amik sorra kerülhetnek ha már van házunk és van kertünk.
Mindig irigyeltem az ilyen sokrétű, tehetséges és buzgó embereket. Bevallom még ha lenne is kvalitásom mondjuk vesszőt fonni, vagy megunnám menet közben, vagy átgondolva a munkát lustaságra hivatkozva el sem kezdeném.
Persze tudom jó dolog a saját kis élet terünkben a saját kezeinkkel bővíteni, szépítgetni azt sokkal nagyszerűbb mint elszaladni és megvenni a kész vessző kerítést vagy a kandírozott gyümölcsöt.
Úgyhogy én a kezdeti irigykedés után csupán élveztem, hogy vannak olyan klassz emberek akik nemcsak álmodoznak de tesznek is azért, hogy olyan helyen éljenek ami nemcsak gyönyörű, de meg is dolgoztak érte.
A könyvben iszonyat sok mindent elsajátíthatunk, ahogy fentebb írtam vesszőt fonunk, kandírozunk, medvehagymát, gombát szedünk és főzünk, Thai konyhával ismerkedünk, tervezünk, falat festünk, kimegyünk a piacra.
Lényegében Adrien lépésről-lépésre dokumentálja az életüket, hogyan alakul az üvegház, mi van ha leesik a hó, és mi újság az állatokkal- a sok gyönyörű fotó között nekem az kutyás-macskás részek voltak a kedvenceim. Az állatkákról egyszerűen süt a boldogság és az elégedettség. Tisztában vannak vele, hogy a lehető legjobb helyen élnek, ahol szabadon kószálhatnak, az ágy éppúgy az ő helyük mint a kert.
Ha a sok kétkezi munkától kidőltünk jöhet egy finom banánturmix vagy egy jó leves-receptek a kötet végén!
A könyv alcíme miatt lettem kíváncsi a könyvre. Néha jó lenne biztosat tudni a férfiakról. Hogy mit éreznek, mit gondolnak, nemcsak rólunk hanem úgy általában a világról, az életről.
Kicsit mást kaptam amit vártam, vagyis nem mást, nekem inkább a hangulatával volt bajom, ez az örökös siránkozás és negatív hozzá állás nagyon nem jön be.
Ha nem a múlt miatt ment a rinyálás, akkor a jövő miatt.
Mindig akadt valami amin Silver, a főszereplő siránkozhatott, legyen az egy elrontott zenei karrier, vagy éppen a fiatalság mulandósága.
Talán ez a könyv is olyan tipikus férfi irodalom, amit csak a férfi érthet meg, mi nők túl optimisták és vidámak vagyunk az ilyen könyvekhez.
Kicsit hiányoltam azt, hogy a szereplők komolyan is gondolják amikor magukat okolják az elszalasztott lehetőségek, a nem nevelt gyerekek, és a kifulladt kapcsolataik miatt. De ahogy kicsit is belegondoltak a saját szerepükbe a történtek alakulása miatt, rögtön a pohár után nyúltak, vagy megjelent a színen valamelyik haver aki még az illetőnél is lúzerebb.
Ha úgy tetszik Silver kap egy lehetőséget a sorstól, hogy másképp élje az életét, na és, hogy talán másképp gondoljon vissza azokra az évekre, amik szerinte pocsékba mentek.
A könyvtől eltérően szerintem a film nagyon jó lesz, valahogy azt hiszem ez a hangulat, na meg a karakterek, valahogy a filmvásznon fognak igazán kibontakozni.
Értékelés:
3,6 negatív cseresznye az 5-ből!!!
2011-ben jelent meg nálunk ez a könyv, és én azóta kerülgettem. Ami vissza tartott az a cím és a rémes borító. Ennél inger szegényebb és fantáziátlanabb már nem is lehetne. Vannak esetek mikor a filmes borító még előnyt is élvez nálam, de ez nem az az eset.
Végül úgy került hozzám a könyv, hogy elcseréltem egy másik könyvre, így már nyugodt voltam, hogyha nem is tetszene, pénzt akkor sem adtam érte.
Nos tipikusan az az eset, mikor minden a könyv ellen szól mégis a végén bánjuk, hogy nem próbálkoztunk vele előbb.
Igazán nem egy szenzációs sztori, mondhatnánk tucat történet, mégis tetszett, jól lett megírva.
Rachel és Darcy kislány koruk óta barátnők, Darcy a laza csaj akinek minden sikerül, különösebb megerőltetés nélkül tartja a súlyát, mindig volt aki körülrajongja legyen az szerelmes férfi vagy a barátnői, remek állása van, egyszóval a szerencse lánya.
Rachel is igazán elégedett lehet(ne),ha nem közeledne a harmincadik születésnapja, ha nem kellene végig néznie ahogy Darcy hozzámegy a legjobb barátjához Dexterhez, és ha olyan munkája lenne ami nemcsak jól hangzik, de élvezi is.
Aztán egy este, mikor Rachel születésnapját ünneplik megtörténik az, amire titkon sokan gondolnak, megtenni talán már kevesebben merik, lefekszik barátnője vőlegényével...
Rachel nekem nagyon szimpatikus volt, mindig olyan döntéseket hozott, amit hasonló helyzetben én is megléptem volna-persze ez alól kivétel, hogy a legjobb barátnőm vőlegényével folytatott viszony.
"Belém hasított a felismerés, hogy a bűntudat olyan kétélű fegyver, aminek mind a két éle engem vág."
Ugye lerágott csont a téma? Nem is ez miatt jó a könyv, hanem a háttere miatt nemcsak a jelen eseményeit követhetjük nyomon, de egészen a kezdetektől megismerjük Rachel és Darcy barátságának alakulását, jellemeiket, és azokat az apró de nem elhanyagolható részeket amik odáig vezettek, hogy Rachel egyszer olyas valamit akar ami Darcyé.
"Darcyval két nagyon fontos dolgon osztoztunk: a múltunkon és Dexen."
Ami Dextert illeti, tipikus férfi. Addig amíg nem túl kényelmetlen számára a helyzet nem dönt.Valahogy ez az önzőség is olyan tipikus férfi tulajdonság. Mármint az ilyen szerelmi háromszögek esetében. Hiszen legtöbbször nem azért, és akkor dönt a férfi mert belegondolt szeretőjének érzéseibe, hanem azért dönt így vagy úgy mert már muszáj.
Bár a történet le lett zárva, van második rész is -Szerelem örökbe- hasonlóan remek címmel és borítóval:P
Értékelés:
5 félrelépő cseresznye az 5-ből!!
Azért voltam kíváncsi erre a könyvre mert úgy tűnt, szakítva a szokásos klisés erotikus sztorikkal, itt kicsit a fejébe és a lelkébe pillanthatunk be egy nimfomániás nőnek. Engem mindig érdekelt egy-egy "betegség" lelki, pszichés háttere, a mozgató rugója.
Celeste huszonhat éves és tanár. Ezt a pályát nem azért választotta mert annyira szeretné átadni a tudását, mondjuk azt is, csak ő éppen más tudását szeretné megosztani fiatal fiúkkal, akik a gyengéi. Minél elesettebb, vékonyabb, kisfiúsabb tizenévesekre bukik.
Celeste egyébként férjnél van- muszáj már most kiírnom magamból, hogy ennek a karakternek minimum vaknak kellett volna lennie (nem volt az) , hogy ennyire ne lássa mi történik körülötte. Iszonyat ellenszenves volt nekem a férj.
Az erotikus felhangot még elviseltem volna, de sajnos a történet túlságosan is sok információt oszt meg velünk, egyszerűen túlzásokba esett, legalábbis én így éreztem. Mondjuk nincs tapasztalatom abban, hogy egy ilyen szociopata személyiség napi szinten mennyi időt áldoz a furcsaságainak, nekem nemcsak, hogy ez sok volt de sokszor gyomor forgató is. És egyszerűen hihetetlen, hogy egy -egy ilyen betegség, mánia mennyi uralja az illetőt. Celeste esze reggeltől estig a szexen, a fiúkon, a pozitúrákon jár. Ha éppen nincs partnere akkor is kitölti az időt...
Celestétől függetlenül nekem az összes szereplő furcsa volt, valahogy olyan hangulata volt, mint egy thrillernek, ami egy olyan városban játszódik ahol mindenki sorozat gyilkos.
Azt hiszem ha kicsit több háttér munka lett volna benne, értem ezt Celeste lelkének és agyának feltárására, akkor valóban érdeklődve olvastam volna. Ebben az esetben úgy olvastam, hogy a sokadik fetrengést, autóban szexet átlapoztam..
Annak azért örültem, hogy Celeste azért nem tudta büntetlenül folytatni kétes tevékenységeit.
Értékelés
3 ártatlan cseresznye az 5-ből!!!
Elég nagy a káosz bennem a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon olvasmányos volt, a terjedelme ellenére villámgyorsan olvastam, mit olvastam, faltam a lapokat mert mindig történt valami. Másrészről viszont nekem teljesen mellékes volt, hogy ez egy sorozat harmadik része, és, hogy még mindig a jó öreg Bridget a főszereplő, akárki másról olvashattam volna, annyira nem tudtam már ismert szinglit egy ötvenes nőhöz kötni akinek már két gyereke is van. És ez nem azért történt mert nem tudtam elképzelni, hogy Bridget Jones is öregszik nem csak mi, hanem azért mert annyival más a hangulata ennek a kötetnek mint a két korábbinak, ha pedig a filmeket vesszük alapul még feltűnőbb a különbség.
Olvasás közben sokszor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Megmaradt a humor és a hajmeresztő szituációk amik jellemzik B.J. karakterét, ugyan akkor rengeteg olyan dolgot is beleírt Fielding a könyvbe ami cseppet sem passzol ehhez a vígjáték hangulathoz.
Gondolom a szerző el szerette volna kerülni, hogy unalmas, egysíkú legyen ez a rész, nekem ezzel kapcsolatban a drasztikus szó jutott eszembe. Ha pedig a humoros része akkor a túlzás... na meg az, hogy nekem kicsit hihetetlen, hogy egy ember nem fejlődik... egy érett nőhöz képest Birdget túl gyerekes, túl felelőtlen és még sorolhatnám.
Bridget ötvenegy !!! éves, két gyermek hol boldog ,hol boldogtalan anyukája.
Mark Darcyt hiába is keressük, egy tollvonással el lett szegény intézve. Az immár több mint négy éve tartó magány kezdi megőrjíteni főszereplőnket, nem beszélve a két édes gyermekéről, na meg a régi barátokról- Jude, Tom, Talitha- akik az élet viharos vízén is kitartanak egymás mellett. És az elmaradhatatlan Daniel Cleaver is feltűnik pár perc erejéig.
A káoszban Bridget még forgatókönyvet is ír, vagyis dolgozik mint minden elfoglalt anya.
De azért mindig van ideje, berúgni, hosszú órákon keresztül a Twitter oldalon lógni, párkereső oldalakon szörfözni, és felírni minden nap kilói számát, Twitter követői számát és az elfogyasztott kalóriákat.
(Néha úgy éreztem, hogy Bridget csupán karikatúrája régi önmagának)
Ami fiatalon jól áll az embernek, a társkeresés buktatói, nyavalygás a férfiak miatt, aggódás ha a kiszemelt fiú/ férfi nem hív fel, kínos szituációkba kerülni, mind-mind a huszonéves kor velejárója, de egy ötven feletti nőnél már nem vicces ha azon aggódik írjon -e sms-t a férfinak akivel randizik, vagy sem.. és másnaposan ágyban maradni amíg a gyerekcsősz iskolába viszi a gyerekeinket.
A társkeresés áll a középpontban, barátai szerint ideje, hogy Bridget újra elveszítse a szüzességét. Ez olyannyira jól sikerül neki, hogy egy tizenhét!!! évvel fiatalabb férfi lesz a befutó...
Aztán persze jön a kínlódás a kesergés, hogy meg is tudja tartani a pelyhedző szakállú lovagot...
A történet vége úgy alakult ahogy vártam nem okozott meglepetést.
Nagyon kíváncsi leszek, hogy a film mennyire marad hű a könyvhöz.
Értékelés:
3 éretlen cseresznye az 5-ből!!!
