A világvége opciók közül mindig azokat félem jobban olvasni, ahol megfagyunk, megsülünk, vagy mint a Csodák kora c.könyvben végül soha nem megy le a nap... ezeknél már csak az a rosszabb ha kitör valami járvány. Ezúttal az unalmas influenza vírus kiírtja az emberiség nagy részét. Olvasás közben gyakran eszembe jutott az ismert sorozat, amit én is nézek- The Walking Dead. Kivétel ez a zombis, ijesztgetős, világvége filmek között, amiket elkerülök, mert nem igazán szeretek rettegni.
Hig másodmagával él egy elhagyott repülőgép hangárban. Szomszédja Bangley, akivel tisztes távolságot tartanak, tulajdonképpen a kényszer tartja életben a kapcsolatukat.
Bingley a földön védelmezi az életüket, Hig pedig a levegőben teszi a köröket, hogy még időben észrevehessék a betolakodókat, na meg néha elrepül feltölteni a kóla készletüket is.
A történet kellően pofán vágott néha, valahogy apró dolgok nagyítódnak fel, az ilyen helyzetekben. Nekem például ilyen sokk volt az, mikor azzal szembesültem, hogy mit eszik Hig kutyája...
Persze a világ vége sosem vidám, minden nap a túlélésről szól, és arról a parányi remény sugárról amit minden túlélő dédelgetni próbál az idők végezetéig, vagy addig amíg be nem bizonyosodik, hogy volt miért/miben reménykedni.
Ami zavart a könyvben az a párbeszédek tördelése, vagyis rendes szövegként olvashatjuk, engem sokszor megakasztott, hogy olvastam a szöveget, például- A szél nyugatról fújt, megrezegtetve a hullám lemezeket a házak tetején. Egyszer Bingley azt mondta, sosem lehet tudni, hogy a szél miatt rezeg, vagy azért mert jár rajta valaki. Erre én azt válaszoltam, hogy... Az összes párbeszéd így van megjelenítve. Engem ez alaposan kizökkentett olvasás közben.
Vannak a könyvben izgalmas jelenetek, de összességében én ettől a műfajtól több pörgést várok el.
A könyv érdemében legyen mondva, rendesen el tud mélázni rajta az ember, olvasás alatt és után is. Persze akármit is gondolhatunk egy ilyen helyzetben csak akkor tudjuk mit tennék, ha már benne vagyunk. Remélhetőleg az emberiség lesz mindig annyira okos, vagy szerencsés, hogy elkerülje ezeket a végzeteket.
Értékelés:
3 magányos cseresznye az 5-ből!!!
3 magányos cseresznye... de szomorú :( :) Én sem vagyok a műfaj rajongója, de a Csodák kora engem is megrémített. Annyira "egyszerű", hogy simán igaz lehetne... Ezzel a borítóval, és címmel szemezek már egy ideje, de valahogy sosem jutottam odáig, hogy elolvassam miről is szól. Nem mondom, hogy őrült nagy kedvet kaptam, de ha valami igazán magányos hangulatra vágyom - néha megesik - akkor emlékezni fogok erre. :) És a 3 magányos cseresznye már nem is olyan magányos ;)
VálaszTörlésMiamona - Ó a Csodák kora engem is totál megrémített, annyira hihető meg minden, na meg ahogy megvan írva, esténként alig vártam, hogy sötétedjen :D
VálaszTörlésJól érzed, ez a könyv kifejezetten akkor fog jólesni, ha valami magányos hangulatú történetre vágysz.