Anne Rivers Siddons: Hattyúk szigete

 
A Magyar Könyvklub kiadó számomra kész nosztalgia utazás. Kamaszként alig vártam, hogy a postás hozza az újabb katalógust, válogathassak, rendeljek, majd örömködjek és olvassak. 
Persze nagyon tudom értékelni a mai kor vívmányait, de annak kétségtelenül volt egy hangulata, ahogy akkoriban működött a könyv rendelés.

Sajnos a Magyar Könyvklub a múlt homályába veszett (ha jól tudom) de azért néha még felbukkan pár könyvük, amiket érdemes elolvasni. 

Számomra igazi csemege volt ez a könyv. A címe szerintem jó, de a borító nem igazán fogja meg az olvasót, szintén egy olyan könyv amit nem olvastam volna, ha nem ajánlja olyan emberke akinek adok a véleményére.

Adva van egy átlagos Atlantai család, ahol az apa dolgozik, az anya pedig vezeti a családot a mindennapok tengerén, közben jótékonykodik, és a férje vállalatánál minden családdal jóban van. Piknik, bulik, hajókázás…az egész cég egy nagy család ( Coca-Cola) Aztán robban a bomba, a férj a cég új üdvöskéjével kavar.
Molly élete darabokra hullik..pletykák, jó tanácsok, sutyorgások a háta mögött. Fia Washingtonig menekül, lánya Memphisi otthonából szidja az anyát, amiért hagyta, hogy az apuka lelépjen.

Mollyt barátnője viszi el a kis szigetre, Martha's Vineyardra hogy egyedül tudja átgondolni mihez kezd az életével.
A szigeten viszont nem a magány várja, hanem két habókos öreg, hisztis hattyúk, és egy rákos férfi aki még a családjával sem áll szóba…
És, hogy Molly ne unatkozzon karácsonyra megérkezik depressziós apja, aki képtelen elengedni halott feleségét.

Nem is gondoltam, hogy a szigeten töltött idő milyen jelentőséggel bír a könyvben. Az ott élők, főleg Molly gondjaira bízott idős nők, és férfi élete összefonódik Molly életével.


Molly birkózik a jelennel, és próbálja feldolgozni a múltat. 

Milyen érzés lehet eltemetni egy házasságot, asszisztálni férjünk új szeretőjéhez, hallgatni a látszólag együtt érző szólamokat, holott tudjuk titkon minden ismerős arra gondol, milyen jó, hogy nem velünk történt. Milyen érzés végig nézni, ahogy egy fiatalabb, szebb nő beköltözik abba a házba, ahol tíz-húsz évig mi laktunk, a mi családunk menedéke volt, ahol mi ültettük a virágot, mi választottuk a tapétát. És milyen érzés, hogy szeretett férfi már nem ránk néz szerelmesen...
Milyen érzés egy olyan anya lányának lenni, aki mindig csak lehúz, de sosem dicsér. Aki szerint az átlagostól is csúnyábbak, tehetségtelenebbek vagyunk, aki szerint mindent rosszul csinálunk.

Nagyon jól megírt regény egy nőről, aki mindenkinek szeretne megfelelni, akinek egyik pillanatban még mindene megvolt, a következő percben már egy elhagyott sziget kicsiny házában sírja álomba magát.
Mondhatnánk átlagos mindennapi történet, mégis a szerző valami hihetetlen sokat ki tudott belőle hozni, remek stílusa van, és nagyon együtt tudtam érezni a főszereplővel.

Annyira megszerettem a szerzőt, hogy gyorsan utána néztem, hogy magyarul van-e még több több könyve, sajnos csak egyet találtam, Nora címmel, ami antikváriumokban még kapható.

Sajnálom ezt a szerzőt, illetve inkább magunkat az olvasókat, hogy mostanában egyik kiadó sem érdeklődik a könyvei iránt. 1999-ben adták ki a szerző ezen könyvét, hát nem most volt. 

Értékelés:
5 szigeti cseresznye az 5-ből!!!