Kétségtelen, hogy ez is akárcsak az első rész nagyon izgalmas volt, de azt hiszem kicsit túlzásokba esett a szerző. Olyasmi érzésem volt, hogy a szerző még izgalmasabbra, brutálisabbra szerette volna venni a figurát, mint az első részben. Így minden percben azt vártam, mikor ugrik ki valaki egy ajtó mögül, vagy támadnak Emmára, ha sötétedés után indul haza.
Oké, hogy Emma eddig nem volt túl szerencsés a körülötte élőkkel, de könyörgöm ne essen már hasra percenként egy-egy újabb őrült elmébe.
Az első rész nagyon hatásosan lett befejezve, nekem kicsit hiányzott, hogy nem nagyon lett részletezve, hogy mi is történt azután, hogy becsuktam az első könyvet, és kinyitottam a másodikat.
Persze vannak benne utalások, és majdnem a könyv végén pár szóban azért meg lesz említve az első rész végén történtek, de nekem ez kevés volt.
Emma túl egy brutális eseményen próbál testileg és lelkileg is kilábalni a sokkból. Jelenleg barátnője családjánál él, és az érettségire készülnek. Evan és Sara még mindig biztos támasza a lánynak, és persze Sara szülei is.
Ezért is volt furcsa, hogy Emma gyors döntés után anyjához költözik- természetesen tisztában vagyok azzal, hogy mindenki családban szeretne élni, tartozni szeretne valakihez, ha pedig valaki vér szerinti hozzátartozó akkor még inkább. Ennek ellenére nekem ez fura döntés volt…tekintve, hogy milyen (semmilyen) kapcsolatuk volt évekig.Anyja alkoholista mivolta pedig végképp érthetetlenné tette Emma döntését.
Annyit elárulok, hogy Emma újabb vesszőfutása szorosan az anyjához kötődik.
A többi része a sztorinak jó volt, de azt hiszem lehetett volna ezt pörgősebbre írni, voltak szálak amiket nagyon elhúzott a szerző. Van olyan amin túl sokat pörögnek a szereplők. Sokszor éreztem, hogy egy helyben toporog a sztori, olyan dolgokkal, mint például, hogy Emma és Evan találkozója mindig meghiúsul valami miatt. Egyszer-kétszer az ilyen momentumok izgalmassá teszik a történetet, de sokadszorra olvasva unalmassá válik.
Számomra Emma az első részben sokkal szimpatikusabb volt, valahogy most mindig rossz döntéseket hozott, és szegény Evan igencsak hanyagolva volt. Gondolok itt arra, hogy szerintem ha valaki ilyen traumán esik át, és van egy szerelme aki mellette áll, segíti stb. akkor az illető elől nem tudnék többet eltitkolni semmit, sőt ő lenne az első akinek elmondanám, ha újból gondjaim lennének...többek között erről is szól egy kapcsolat.
Új szereplő is felbukkan, Jonathan személyében, akit Emma anyja fűz be a sztoriba.
Az elejétől éreztem, hogy nem frankó ez a Jonathan csávó:S Ez is elég kiszámítható adaléka volt a könyvnek.
Persze a könyv vége megint úgy lett megírva, hogy várjuk a folytatást. Mondjuk nekem az első rész vége jobban ütött.
Nem tudom mikor jelenik meg a harmadik rész, de most már tudni szeretném, hogy Emma mikor nyugodhat meg.
A szerző nagyon beleragadt egy-két kifejezésbe, ilyen volt például: Elakadt a lélegzetem, mosolyra ívelt a szája, felhördült- ezeket már nagyon untam:S
Értékelés:
4 újabb csapdába esett cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése