Leila Slimani: Altatódal

 "Eltaszítják maguktól, és visszajön. Elbúcsúznak tőle, és ott fog kopogtatni az ajtón, mégis bejön majd, fenyegetően, mint egy megbántott szerető."

Na ez nem az én könyvem volt sajnos. Aránylag vékonyka kötet ezért végigolvastam, de minél több idő telik el az olvasás után annál kevesebb cseresznyét ér.
A fülszöveg szerint a nálunk is népszerű -Kosztolányi Dezső:  Édes Anna - mai változata, amiben az eszményi cselédlány/dada gazdája ellen fordul.

Senki sem volt szimpatikus a történetben, sem a hülye, sznob házaspár, se Louise aki csak egyszerűen beteg és kész.
Egy középkorú házaspár két gyerekkel dadát keres. A férj azt szeretné ha felesége egyelőre csak a gyerekeinek élne, ám a karrierjét féltő -és gyerekeit tehernek érző - Myriam addig rágja élete párja fülét még nem úgy döntenek, hogy dadát keresnek. Pillanatok alatt megtalálják a tökéletes jelöltet, aki ahogy halad az idő egyre inkább nélkülözhetetlenné válik. Mindig tele a hűtő, tiszta a ruha, a lakás ragyog és a gyerekek is imádják a törékeny, mindig ápolt Louise-t. 
Bár néha Myriam úgy érzi kicsit rátelepedett az életükre az alkalmazott, azt nem lehet vitatni, hogy mennyi terhet vesz le a válláról.
Apróságok, figyelmeztető jelek villannak meg néha, de persze minden csak akkor lesz egyértelmű és világos, amikor már túl késő.

Louise ingerszegény, érzelemmentes napjai éles ellentétben állnak a jómódú házaspár mozgalmas, és színes életével.
Louise egyre inkább megszállottja lesz a családnak, a jövőt tervezgeti, amiről azt hiszi, hogy van beleszólása.

Nem sok csavar volt a történetben. Miután megismerjük Louise múltját egyértelmű, hogy mi a gond vele. Persze nem lett volna törvényszerű, hogy Louise ilyen szörnyűségre vetemedjen.

A könyv borítója egyszerűen csúnya.

Értékelés:
3 dada nélküli cseresznye az 5-ből!!!

Kathie Khan: 90 perc

Nem is tudom mit írjak erről a könyvről. Az biztos, hogy gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, a szerelmesek küzdelme az űrben kilencven percen át a túlélésért nagyon is jó téma.
Ehhez jön még a jövő elképzelése az írónő szerint egy globális katasztrófa után, ahol minden újdonság az olvasónak.
Míg Carys és Max azon tanakodnak az űrben lebegve, hogy hogyan éljék túl a lehetetlent, addig időről-időre visszatérnek a múltba.Megismerkedésük, kapcsoltuk minden egyes lépcsőfokát megismerhetjük. És persze az is kiderül, hogyan került a vagány pilóta, Carys és a humoros séf, Max ekkora slamasztikába.

Az olvasott értékelések alapján sokkal rosszabbra számítottam, - ezért sem érdemes olvasás előtt mások véleményére hagyatkozni - így kellemes csalódás volt, hogy igenis jó ez a történet.
Bár nem mélyedünk bele Európia, a politika, és a Rotáció témákba, pont annyi információt kap az olvasó, hogy az keretet adjon a történetnek.
Ami (talán) a távoli jövőben sem fog sokat változni, azok az emberi kapcsolatok. Ugyanúgy meglesznek egy kapcsolat buktatói mint most, legyen bármilyen modern is a világ az emberi lélek esendő és törékeny marad. 

Két hibát azért felrónék a könyvnek, az egyik, hogy nem kapkodtam a levegőt miközben az a  szereplőinknek bizony rendesen fogyott. Valahogy nem tudtam együttérezni velük, és azt hiszem nekem teljesen más dolgokon járt volna az eszem mint nekik.
A másik a befejezés, amit nem tudok hová tenni, illetve van egy elméletem, hogy miért ilyen lett a végszó, de ez inkább idegesített mint elgondolkodtatott.

Értékelés:
4 űrcseresznye az 5-ből!!

Péterfi - Novák Éva: A rózsaszín ruha

 "Mert igenis van az a szint, amikor az ember a boldogtalanságtól szinte megbénul."

Tudtam én, hogy az Egyasszony olvasása  után csak idő kérdése lesz mikor támad újra kedvem kicsit kínozni magam.

Húsz novellát tartalmaz ez a kis kötet, a könyv borítóján hívogató színekkel. Aztán ami belül van letaglóz és pofán ver. Nem tudom hogyan lehetséges úgy írni, hogy hajtjuk a lapokat, megszakad a szívünk, lehajtott fejjel ismerjük be, hogy bizony ez mind így van, és tudjuk, hogy a következő oldal is fájni fog, mégsem hagyjuk abba.
Jó érzékkel lettek egymás után rakosgatva a történetek az erős kezdés a kedvenc - Mama meséi 1. - után hasonló a folytatás is.

Persze van egy -két keserédes, nevetős sztori is, de a legtöbb a saját hülyeségeinkről és szenvedéseinkről szól. Főleg a nő férfi viszony van rendesen boncolgatva, villanásnyi időre benézhetünk mások lelkének ablakán, beléphetünk az életükbe, hogy aztán olvasás közben és után  eltöprengjünk azon, hogy ja basszus, mi is ebben a cipőben járunk, vagy megkönnyebbülve felsóhajtunk, hogy de jó, hogy nekem (eddig) ez kimaradt az életemből.
Szánalmas, hogy mennyi mindent bele tudunk látni egy másik emberbe, mennyi jót tudunk feltételezni róla, hogy aztán naponta kapjunk pofonokat, hogy ébresztő királylány, maximum egy cselédlány sorsa juthat neked.

Értékelés:
4,9 szánakozó cseresznye az 5-ből!!

Fiona Barton: A gyermek

"A probléma az, hogy a titkok idővel önálló életre kelnek."

Mostanában ez a műfaj szinte újjáéledt rengeteg izgalmas, csavaros sztori közül választhatunk. Valamiért eddig szerencsém volt és most is kifogtam egy letehetetlennek bizonyuló könyvet.
Az, hogy ilyen jól sikerült valószínűleg az is hozzájárult, hogy a szerző korábban újságíró volt, így Kate Waters figurája hiteles lett.

Összesen négy nő története ez - köztük az újságíróé - akik közül hárman  valahogyan kapcsolódnak egy huszonhét évvel korábban történt tragédiához. Egy építkezésen talált csecsemő maradványai felszínre hozzák a múltat, amit három nő legszívesebben kitörölne a fejéből. Egyikük tinikora óta nyomasztó titkot hordoz, másikuk eltűnt kisbabáját keresi azóta is, és a harmadik társuk pedig látszólag vasfegyelemmel várja a történet alakulását, remélve, hogy kihagyják a sztoriból.

Meg kell hagyni, hogy egy  újságíró élete van olyan izgalmas, és veszélyes mint egy nyomozóé. Sokszor kitartóbban kutatnak keresnek egy - egy bűncselekmény kapcsán mint a rendőrség.
Kate valahogy érzi, hogy ez a történet rengeteg titkot rejt, így meggyőzi a főnökét, hogy hagy foglalkozzon az üggyel.
 Bár egy idő után az olvasó is simán rájön a rejtélyre, ez egyáltalán nem von le a történet értékéből, az utolsó oldalig lehet izgulni.

Olvasás közben egyszerűnek tűnik, hogy egyik nyomból következik a másik, de persze rengeteg ráfordított idő, energia és nem kevés szerencse kérdése, hogy egy - egy ilyen bonyolult ügyet fel tudjanak deríteni.

Sajnos egyik nő sem került közel hozzám, főleg Kate figurája volt az aki bár profi volt nagyon steril személyiség. De ez a történet szempontjából nem is lényeges, hiszen nem a szereplők, hanem a cselekmény az ami az utolsó oldalig fogva tartott.

Értékelés:
4 nyomozgató cseresznye az 5-ből!!!

Stella Newman: Hét lépés a boldogsághoz

"Ma október hatodika van, így a telefonom szerint november végére legalább hatvanöt százalékkal boldogabbnak kell éreznünk magunkat."

Kivételesen hittem a fülszövegnek és végre nem csalódtam igazi szórakoztató chik lit.

Lenny és Juliet remek barátnők, bár teljesen más az életük. Lenny szingli, aki utálja a munkáját és végre egy tartós kapcsolatot szeretne, na meg, hogy minden tekintetben olyan legyen mint Juliet.
Juliet rajong a munkájáért - szakácskönyvek háttérembereként dolgozik - van jóképű férje és egy tündéri felnőtt lánya.
Aztán Juliet férjéről kiderül, hogy mégsem olyan tökéletes, és úgy tűnik ha Juliet ugrik, ugrik Lenny is. Így történhet, hogy mindketten a gödör alján találják magukat.

Mindketten más-más élethelyzetben vannak. Juliet talpra szeretne állni, Lenny pedig végre egy tartós és boldog párkapcsolatot szeretne a mostani alakalmi szeretői státusz helyett.

Igazán érdekesen és cseppet sem unalmasan alakul az életük, tetszett, hogy végig a realitások talaján mozgott a történet és nem oldódott meg minden gondjuk egy szempillantás alatt.

Szerintem a kár volt a BoldogságGuru nevezetű telefonos applikációra alapozni a fülszöveget, hiszen ez csak a kezdet volt és elhanyagolható szerepet játszott a két nő életében, bár vicces volt ahogy a boldogságszintjük alakult. Az applikáció által javasolt feladatok szerintem kiszámíthatóak voltak.

Lenny rendkívül szimpatikus karakter volt, könnyű volt vele azonosulni, Juliet -nek kevésbé  drukkoltam, attól eltekintve, hogy igazi jó barátnő, és nagylelkű ember.

A szerző szerencsésen hanyagolta a mézesmázos befejezést, remek tavaszi olvasmány.

Értékelés:
4,9 boldogságtól guruló cseresznye az 5-ből!!!

Lucy Foley: A meghívó

"Csak úgy sodródtam, és gőzöm sem volt arról, mire képes az emberi szív."

1951. Hal újságíró, - bár szeret magára íróként gondolni - egy barátja révén meghívót szerez egy pazar partira, amit egy idős grófnő ad befolyásos emberek számára, hogy elegendő pénzt gyűjtsön egy készülő filmhez.
Hal itt találkozik a titokzatos és szép Stellával. Szenvedélyes egyéjszakás kalandba bonyolódnak. Sem az idő, sem a hely nem alkalmas arra, hogy többet megtudjanak egymásról, így csak a saját képzeletük alakítja a másikat.

1953. Az idős grófnő örömmel értesíti Hal-t, hogy velük tarthat a mesés útra. A Riviérán végighajózva népszerűsítik az elkészült filmet.
A film női és férfi főszereplője, egy fotós, és a rendező mellett Hal is felszállhat a luxusjachtra.
Hal legnagyobb megdöbbenésére Stella is a grófnő vendége.

Nem egy átlagos, kis szerelmi történet ez, hiszen a két szereplő felnőtt emberként találkozik, nem a fiatalságuk első romantikus szerelmét látják a másikban.
Bár a történetük illetve a múltjuk megismerése lassan csordogál, a jelen nagyon is pörgős.
A többi szereplő, -akik nem mellesleg remek karakterek -  mind üde, pezsgő színfoltjai a történetnek. Egy olyan világba enged betekintést amit csillámporosnak és gondtalannak hiszünk.

A szerző minden szereplő életébe betekintést nyújt. Hal és Stella múltját is megismerjük. A film, a grófnő egyik felmenője, egy napló. Ezek együtt alkotják a szép és lírai történetet. Nem mellesleg a szerző remek hangulatteremtő, a mediterrán életérzés kézzelfogható, annak ellenére, hogy puha takaró, és forró tea volt a kísérőm olvasás közben.

Kicsit túl sok volt nekem a történet, a személyes tragédiák, annyi minden történik a lapokon, hogy kicsit úgy éreztem el lett aprózva a sztori. Kár volt egyszerre ennyi figurát mozgatni, mintha mindegyikükre egyetlen mondatot szánt volna az író.

Az utolsó lapokon a feszültség a tetőfokára hág, krimibe illő fordulatokkal.
Kicsit más lett a történet befejezése mint ami elképzeltem, de így sem okozott csalódást.

A borító nagyon hangulatos, ha a hölgy haja az úszósapka alatt szőke, akkor minden klappol:-)

Értékelés:
4 luxus cseresznye az 5-ből!!!

Sarah Winman: Bádogember

A barátság pont annyira megfoghatatlan és egyedi, mint a szerelem. Ebben a könyvben pedig mindkét érzelem dobogós helyen szerepel, sok- sok emlékkel együtt.
Ellis és Michael tizenévesen kötnek barátságot, ami valóban különleges volt, ám valamiért mégis vége szakadt.
A történet elején Ellis már a negyvenes éveit tapossa. Magányos és zárkózott. Innen indul útjára a szerteágazó és érzelemmel feltöltött regény. Aztán persze szót kap Michael is, és persze  Annie is belép a két fiú közé, éppúgy mint azon a bizonyos képen, amin hárman szerepeltek egykor.

Nem volt elvárásom a könyvvel kapcsolatban, a sok jó értékelés sarkallt arra, hogy a furcsa cím, és és a titokzatos fülszöveg alapján saját magam járjak utána mire is fel ez a nagy rajongás.

Talán abban rejlik a történet ereje, hogy nem akar több lenni mit ami, bár a szerző gyönyörűen ír a hétköznapi sorsok, szenvedések, tévedések, kudarcok, akár mi magunk is lehetünk. De pont ennyire különleges is, mint egy tombolán nyert festmény napraforgókkal.

Nem tudom miért esett a választás erre a betűméretre, de megjegyzem, hogy nekem nagyon szemre állt - egyszerűen jó volt olvasni, élvezte a szemem :-)

Értékelés:
4 különleges cseresznye az 5-ből!!