1989-ben egy írót, egy testvérpár keresi meg azzal, hogy a szerző számára van egy nem mindennapi történetük. Az író úgy dönt megírja a testvérek édesanyjának történetét.
"1965. augusztus 16-án kanyarodott az Iowa 92-es útra, és tartott a Madison megye és az ottani fedett hidak felé."
A könyvből készült filmet nem láttam, sokak szerint jól sikerült. Valamennyire rémlett a történet, sokszor beleszaladtam a könyv címébe, és a gyönyörű új kiadásnak nem tudtam ellenállni.
Robert Kincaid a Madison megyei Iowába érkezik pár napra. A National Geographic fotósa a megyében található fedett hidakat fotózza.
Az utolsó hidat nem találva egy helybéli asszonytól kér segítséget. A táj gyönyörű, vad mezők, rétek, farmok mindenhol, legelésző marhák, és erdők.
Francesca egyike az ott élő farmerfeleségeknek.
Ahogyan a férfi belép a nő életébe, -aki ekkor negyvenöt éves, férjnél van, két gyermek anyja - úgy érzi a férfi valami olyat hozott magával, amire mindig is vágyakozott.
Robert az a férfi, aki kívül belül tökéletes. Érzékeny, verseket ír, hasonlóan vonzódnak a költészethez, és persze remek szerető.
A történet egészen addig tetszett amíg át nem léptek egy bizonyos határt. Négy napig Francesca egyedül marad a farmon, Robert tehát épp jókor toppan be.
Miközben Robert és Francesca egymás körül táncol kiderül, hogy a férfi mindig is egy magányos farkas volt, bár nem tagadja, hogy ez az állapot inkább kényszer, mintsem szabad választás.
Francesca pedig elénk tárja, hogy Ő tulajdonképpen elégedetlen az életével, utálja a csodaszép farmot, a költészet nélküli életét, a segítőkész ám egyszerű ismerőseit, akik nem tudják mi fán terem a művészet, a költészet, unja a férjét aki egyszerű mint az ék.
Az Olasz lány anno nem szerelemből házasodott, és úgy érzi Robert felbukkanásával kárpótolja a sors a rossz választásáért.
Robert karaktere végig szimpatikus volt nekem, még azt is mondhatom, hogy tisztességesen viselkedett, hiszen ha nő nem erőlteti az ismerkedést, szerintem a dologból nem lett volna semmi.
Ráadásul Robert szabad emberként senkinek sem okozott fájdalmat.
Elolvastam pár értékelést a könyv elolvasása után, és kicsit meglepődtem, hogy jó pár ember szerint ez egy gyönyörű szerelmi történet, jó adag romantikával fűszerezve. Szerintem pedig egy szépen előadott megcsalás, árulás krónikája, ahol egy lelkiismeretet nem ismerő, középkori válságban szenvedő nő eljátssza a végzet asszonyát.
Négy napért elárulja a férjét, a gyerekeit.
A család házában szeretkeznek, abban az ágyban ahol több éve a férjével is, abban a konyhában ahol a családdal összegyűlnek, és még folytathatnám.
Elárulta a férjét, elárulta a szeretőjét, aztán arra hivatkozva, hogy Ő tisztességes asszony marad az utált farmon, és sóhajtozik még vagy húsz évig. Aztán halála előtt még levelet ír a gyerekeinek, leírva, hogy mekkorákat hempergett!!! egy idegen férfival a házukban, és, hogy mennyire más volt ez a férfi mint az apjuk...
Ha ezt valaki az ismerősünkként meséli el, mit mondanánk neki?? Hogy de jó, de szép!! Gratulálok!!!
Biztosan nem.
Robert viszont igazán megszenvedte, hogy a nő nem tartott vele, élete végéig azért utazott a világ számos tájára, nehogy újra Madison megyében találja magát.
Úgy gondolom négy napig nagyon könnyű tökéletesnek látni valakit, nagy érzéseket megélni, lángolni.
Talán a nő is ezért félt helyesen dönteni. Félt, hogy mégsem akkora ez a szerelem, mint ahogy azt megélte. És amit aztán aztán évekig dédelgethetett.
Mondhatni kényelmes volt ez szegény farmerfeleségnek.
Francesca karaktere, viselkedés, stílusa miatt elég nagyot zuhant a történet a szememben.
Madison megye, Roseman híd
Értékelés:
3,5 Madison megyei cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése