Igazi kis kabátkönyv. Pici, formás kötet frappáns címmel és ígéretes tartalommal.Diane immár egy éve gyászolja férjét és kislányát, akiket egy szörnyű balesetben veszített el. A sikeres és boldog nő barátjával egy irodalmi kávéházat vezet,- A Boldog emberek olvasnak és kávéznak- azonban már Diane nélkül csak vegetál.
Barátja, Felix egyetlen szava, érve sem jut el a nő füléig. Utolsó kétségbeesésében utazásra invitálja Diane-t.
Hossza gyötrődés után Diane úgy dönt egyedül utazik el, méghozzá férje által kedvelt helyre Írországba.
A tengerparti ház magánya vonzza, azt reméli ott végre nem érik utol szülei, és barátai nógató szavai.
Mulranny valóban pici település, de Diane így sem ússza meg lelkes vendéglátók és egy mogorva szomszéd, Edward nélkül.
Kettősség van bennem a történettel kapcsolatban. A gyász feldolgozása, Diane talpraállása szöges ellentéte a történet második felének, amikor egy igazi bunkó férfi felbukkanása egy szórakoztató szingliregényre hajaz.
Valahogy nem volt átmenet a történések között, a magába roskadó nőből hirtelen vad szingli lett, aki piál, cigizik-mondjuk bor és cigi töménytelen mennyiségben fogy az egész történet alatt- és idegen férfiakkal flörtöl a kocsmában.
A bunkó Edward meg hol fényképezi, hol hazazavarja a megszeppent nőt, éppen mikor milyen kedve van.
Nekem túl gyors volt a tempó, túl éles váltással vált Diane egy hülye férfi rabjává, aki látszólag nem is szabad.
A helyzetet fokozza egy másik nő felbukkanása, minek okán cicaharc kezdődik egy néma és döntésképtelen férfi miatt.
Csak remélni tudom, hogy a folytatás -már előkészületben van A Boldog emberek esőben csókolóznak címmel- letisztultabb lesz. Hiányoltam a kávézó és a könyvek jelenlétét, én erre alapoztam a választásom, ám sajnos ezekből vajmi keveset kaptam.
Értékelés:
3 kávézni vágyó cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése