Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek

"Az összes ember a házunkon túl ugyanazt csinálja, mint mindig. 

Én meg azon tűnődöm, vajon tudják-e, hogy itt, a mi házunkon belül minden megváltozott."

Zach iskolájában egy nap lövöldözni kezd valaki. Zach, pár osztálytársa és tanárnőjük a kabáttárolóban bújnak el amíg véget nem ér a rémálom.

A történtek után Zach és családja képtelen  folytatni a hétköznapokat. Az anya teljesen összeomlik, az apa is csak lézeng a házukban. Zach éles határokkal kijelölt hétköznapjai véget érnek. Káosz és zűrzavar telepszik nemcsak a családjukra, de az összes érintett emberre a környezetükben.

 Eleinte furcsa volt egy hatéves kisfiú szemszögéből megélni egy történetet. Aztán teljesen azonosulni tudtam vele, rendkívül éles szemű, imádni való kisgyerek Zach. Mennyire mást tud látni egy felnőtt és mennyire mást egy gyerek, még ha ugyanaz a jelenet is zajlik előttük.

Az olvasó számára a hatéves kisfiú szedi össze az információkat. Szinte vakon tapogatózunk a miértek sokaságában. Legszívesebben lökdösnénk, mint valami láthatatlan kéz, hogy menjen kérdezzen a szüleitől. Miért sírt házuk előtt egy idegen nő? Miért nem látta senki előre a tragédiát?  Szülei miért nem kapaszkodnak össze a bajban? És még számos kérdés amire lassan érkezik a válasz.

Sokszor az olvasó már tisztában van egy - két dologgal, amire Zach még mindig zavartan, naivan csodálkozik rá.

A sok kérdés, és aggódni való ellen Zach stratégiát dolgoz ki. Egy tökéletes búvóhely és a könyvek csodás világa segít a kisfiúnak, hogy újra értelmezze megváltozott életüket.
Amíg a szülők elkeseredetten téblábolnak addig Zach a kiutat keresi a boldogság felé.

A téma ellenére élvezet volt olvasni minden egyes sorát a könyvnek. Érett, remek regény.

Értékelés:
5 Elbújt cseresznye az 5-ből!!