"Te találtál rám. Te neveztél el."
Nagyon vártam a szerző ezen könyvét, jó pár kedvencet avattam tőle :Utórat: Szeretlek vagy éppen a másik remek könyve az Az üveggolyók titka. Bevallom hasonlót vártam.
Adva van az ártatlan, fiatal, és hangokat élethűen utánozni tudó Laura aki a világtól elzártan él tíz éve.
Egy dokumentumfilmet forgató stáb három tagja véletlenül bukkan a lányra és ezzel elkezdődik közös történetük.
A sikeres csapat -Bo, (számomra nem derült ki azonnal a neve alapján, hogy ő nő) Rachel, és Solomon tálcán kapják az újabb sztorijukat, ami újabb díjat is jelenthet nekik.
Az élet úgy hozza, hogy Laura velük tart Dublinba, talán örökre hátrahagyva otthonát.
Bo a lehetőséget látja a lányban, kicsit féltékeny is rá, miközben saját kapcsolatát boncolgatja Solomonnal. Solomon pedig mint valami kamaszfiú Laura szépségét és báját csodálja.
Nagyjából ebben merül ki a történet miközben készülnek a tehetségkutató műsorra, ami Bo ötlete volt, hogy még inkább ütős legyen a Lauráról szóló történetük.
Egyik szereplő sem volt szimpatikus. Laura bájos tökéletessége az agyamra ment. Tapasztalatlan kislánynak van bemutatva, de közben bőszen flörtöl Solomon-nal, és finom parfümfelhőt húz maga után (honnan szedhette elzárva a külvilágtól????)
Klasszikus szerelmi háromszög kis különlegességgel megspékelve.
Ne legyen kétségünk a végszót illetően sem. A történet eleje nagyon tetszett, sajnálom az utána következő mélyrepülést.
Értékelés:
3 Hangoskodó cseresznye az 5-ből!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése