2021. április 4., vasárnap

Agnes Ravatn: Madarak ítélőszéke


 "Érzékeny és fogékony voltam mindenféle érzelmi megrázkódtatásra, és folyton  egy felületes, ugyanakkor romboló jövőt képzeltem el magamnak, amiben az egyetlen perspektívám az volt, hogy egyre mélyebbre süllyedjek."

Nagyon mutatós kis könyv, szép ruhával és ígéretes fülszöveggel. Allis úgy bünteti magát bukásáért, hogy egy hirdetésre jelentkezve egy magányos férfi házvezetőnője lesz. (Nekem már itt is voltak kérdéseim, ilyen szintű vakmerőség láttán.)

Allis főleg gazol a mogorva háziúr mellett. Kellően távol vannak mindentől ahhoz, hogy muszáj legyen egymás társaságára építeniük. Allis már már remeg a férfi figyelméért, Sigurd viszont a földesúr szerepét játssza. Lassan ismerkednek, de sok momentum a könyv végéig homályban marad. Ilyen például Allis korábbi élete, vagy éppen a férfi felesége, akire csak hátrahagyott holmija utal.

Nagyon ígéretesen indult, de a szerző mindenáron egy pszicho thrillerben gondolkodott, ám a kivitelezés vérszegény volt. Olyanokon ijedezett Allis ami nem is létezett. Megmagyarázhatatlan események zajlanak. Furcsán kerülgetik egymást, és nekem az is fura volt ahogy Allis rögtön a férfi ágyába szeretett volna bejutni. (Hol marad a vezeklés, meg a önkéntes száműzetés ha máris annyira jól akarja magát érezni???)

Nem lepődtem meg a befejezésen, valami ilyesmire számítottam. Kár volt ezt a vonalat erőltetni, egy átlagosabb történés sokkal jobban illett volna az egész történethez.

Ahogy fentebb írtam a könyv borítója csoda szép, és egyébként is szívem csücske a Tericum kiadó  könyvei. Így kicsit fáj, hogy nem pont ez én könyvem volt ez.

Értékelés: 3 eldugott cseresznye az 5-ből!!

2 megjegyzés:

  1. Jó hogy itt vagy, tudom még nehéz...
    A könyvek az olvasás kimenekítenek egy kicsit a valóságból.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kicsit csalóka a dolog, mert ez piszkozat volt...
      De próbálok olvasni.

      Törlés