Ezt is várom..

A Tarandus kiadó kezd a szívem csücske lenni, az Esti ködök kertje után, novemberben újabb ígéretes könyvük érkezik. 

Curtis Sittenfeld: Sisterland -Ikerország 
 

 Kate és Violet ikertestvérek, akiknek az élete szoros kapcsolatuk ellenére is nagyon különböző vágányon halad. Mindketten különleges képességgel születtek, amelyet gyerekkorukban azonos mértékben alkalmaztak is: erős megérzés ez, egyfajta természetfeletti tudás emberekkel, helyzetekkel, a jövő történéseivel kapcsolatban. Felnőve azonban nagyon másképpen viszonyulnak különös adottságukhoz: míg Kate minden igyekezetével azon van, hogy elnyomja, és normális, hétköznapi életet éljen, addig Vi a maga teljességében kibontakoztatja, és médiumként keresi kenyerét.
Azután egy őszi napon Vi számára nyilvánvalóvá válik egy közelgő földrengés lehetősége, testvére pedig megérzi a katasztrófa pontos dátumát. Olyan információ ez, amelyet nem tarthatnak meg maguknak, hiszen meg kell adni a lehetőséget, hogy az emberek fölkészüljenek a túlélésre. Nagy médianyilvánosságot kap tehát a jóslat, és a feszültség szinte tapinthatóvá válik, ahogy a megjelölt dátumhoz közeledünk. Valóra válik-e a jóslat, és mindent elnyel a föld? Vagy tévedés az egész, és Vi megszégyenül az egész kisváros előtt? És bármelyik lehetőség következik is be, lehetséges-e a túlélés a testvérek és családjuk számára?

Neil Gordon : A Hallgatás szabálya

"Tudod, megegyeztünk abban, hogy elmondjuk neked az igazat. De, hogy mi is az igazság, ez már nem volt olyan világos."

Úgy jártam ezzel a könyvvel mint aki balettozni szeretne, de aztán egy karate edzésen találja magát...
Vagy azt is mondhatnám, hogy tipikus férfi irodalom. Nekik valahogy jobban fekszenek a szövevényes, kémes, politikai történetek.

Az elején még teljesen képbe voltam.
Isabel Montgomery  e-mailt kap az apjától. Ez nem egy átlagos levél(folyam),az apa az életet kezdi el mesélni a lányának. Honnan, hová jutottam felépítéssel.

A gondok ott kezdődtek, hogy a fülszöveg dacára nemcsak egyetlen ember, vagyis az apa ír Isabelnek, hanem több személy egy bizonyos szövetség, csoport, és mindenki a saját emlékei szerint írja le, hogyan ismerkedtek össze, kinek mi volt a szerepe abban a bizonyos szövetségben.

Kerekedik a sztori, ugyanakkor szét is ágazik, millió mellékszál, szereplő, esemény. 

A könyv borítója filmes borító, utána olvasgatva a filmnek sokan pont azt rótták fel a film hibájának, amit én fentebb a könyvnek, vagyis, hogy bonyolult, sokrétű.

Nem vagyok egy agytröszt, lehet ezért is dolgoztatott meg annyira ez a történet.

 "A sűrű szövésű és izgalmas könyvből Robert Redford rendezett hasonlóan lebilincselő filmet, amelyben ő maga játssza a főszerepet, és mellette olyan világsztárok bukkannak fel, mint Stanly Tucci, Susan Sarandon és Nick Nolte."

( A sűrű szövés igencsak találó jelző a könyvre!)




Értékelés:
 3,5 bonyolult cseresznye az 5-ből!!!

Gerard Van Emmerik: Csibefiú

Az 1955- ben született szerző Hollandiában, egy eldugott kis tanyán töltötte a gyerekkorát.


Így nem csoda, hogy ez a regénye is élethűen adja vissza a tanyavilág hangulatát, nemcsak a táj szépségét és csendjét, de az elszigeteltség és magány is kiérződik a lapokon.

Lucast egy családi incidens után apja és anyja elköltözteti egy eldugott tanyára. Kap egy kis házat és tyúkokat. A férfi először megszeppen a hirtelen kapott szabadságtól, és gyámoltalan is, hiszen egész eddigi életében gondoskodtak róla.
A magának való harmincas férfi végül beleszokik a vidéki életbe.
Egy nap váratlanul egy bajba jutott lány áll Lucas portáján.
Lucasnak elég volt egy pillantás, hogy szerelembe essen.

Noor aztán viszonozza a kicsit idősebb férfi érzelmeit, és feleségül megy Lucashoz.

Az ő különleges és furcsa szerelmükről szól ez a regény, amire nincs is elég jelző.

"Szegény Lucas. A második legkedvesebb, aki minden bizonnyal maga is megértette, hogy akármit tesz, soha többé nem lehet belőle a  legkedvesebb." 

Azon kívül, hogy kedves, bájos és szép, van benne valami nyomasztó, félelmetes és egyedi.
Lucas és Noor nem átlagos emberek, mindketten hordoznak valamit a múltból, Lucas pedig még ennél is nehezebb feladvány.
A szeretet, szerelem, ragaszkodás furcsa formáját jeleníti meg a szerző. 

A vidéki élet megjelenítése mellett hátszélként ott van a háború, ami kevés nyomot hagyva ugyan, de hat a szereplők életére.
A városi emberek, a szomszédok, mind -mind meghatározzák a könyvet.

Volt egy sejtésem, hogy miként zárul a történet, de a szerző sokkal jobb befejezést írt mint amit én gyanítottam.

Olvasás közben nekem kicsit Anne B. Ragde könyveinek hangulata érződött, aki szerette a Berlini nyárfák könyvet és a folytatást is, annak ez is tetszeni fog.


Értékelés:

5 Csibecseresznye az 5-ből!!!

Ron Rash: Serena

"Azt akarom, hogy mindent megtapasztalhassak, amit te."

Valahol Észak- Karolina  hegyvidékein befut a vonat. A vonatról leszáll Mr.Pemberton és újdonsült felesége.
Az állomáson egy terhes nő várja őket.
Így indul a nem mindennapi történet az 1930-as évek Amerikájában.

Mr. és Mrs. Pemberton fakitermelő vállaltuk felvirágoztatásra készülnek. Sajnos a legrosszabbkor, a természetvédők Nemzeti Park létrehozásán fáradoznak.

A könyv eleinte szép lassan csordogál, megismerjük a telepet, az ott élőket, a nehéz és veszélyes munkát. Tetszett, hogy a munkásokról is képet kapunk, köztük járunk, megismerjük a félelmeiket, az egyszerű életüket.

Mrs.Pemberton, vagyis Serena több szempontból is feltűnést kelt, nemcsak azért mert férjével együtt fáradhatatlanul dolgozik, hanem furcsa viselkedésével félelmet vált ki az emberekből. Férfi nyeregben lovagol és egy idomított sassal kígyókra vadászik. És ez még nem minden...

Ahogy halad a történet, egyre inkább krimi felé hajlik, hol a véletlen, hol a szándékosság szedi az áldozatait, az emberek hullanak mint a legyek.
És a hullahegyeken ott áll a megrendíthetetlen nő Serena, akinek nincs múltja, viszont a jövőjét kristálytisztán látja.

Az Arany Pöttyös könyvek kizárólag felnőtteknek szólnak, így nem lepődtem meg, hogy ennyire komoly, misztikus és véres sztorit kaptam. Pergősebb cselekményt elviseltem volna, kicsit lassú volt nekem a történetvezetés.

Kis szépséghibája ellenére remek könyv, különleges, és alapos.


Értékelés:

4 kivágott cseresznye az 5-ből!!!

Már megint egy elefánt!

A Szelíd vadak  után, és az Elefántsuttogó előtt ismét egy elefántos könyvre bukkantam.
Én ezt évekkel ezelőtt egy kedves ismerőstől megkaptam már, el is olvastam. Tündéri sztori egy szerencsétlen örökösről, aki pechjére épp egy elefántot örököl.
Egyik kalandból a másikba csöppennek, még most is tisztán emlékszem ahogy röhögve hemperegtem az ágyon olvasás közben.

Rokonom Rosy humoros kalandregény, amelyben egy fiatalember, Adrian Rookwhistle örökségképpen egy részeges nőstény elefánthoz jut. Az ellenállhatatlanul mulatságos, századfordulói történet az angol regény humoros hagyományait követi. Ez a vonzása teszi oly népszerűvé.
Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy kora nyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának képében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak. S mire minden elrendeződik, és hőseink végre révbe érnek, Adrian is megbékül a gondolattal, hogy ezentúl egy rokonszenves elefánthölgy társaságában töltse napjait.


Az Európa kiadó látott fantáziát az újra kiadásban- szerencsére!!
Szeptember végén jelenik meg. 

Ezt is várom...

A Tarandus kiadót nemrég fedeztem fel magamnak. Októberben ezt a gyönyörűséget adják ki.

A borító álomszép!

Jün-ling Töoh bírónő frissen diagnosztizált betegsége következtében el fogja veszteni emlékezetét, a beszédformálás és -értés képességét, a kommunikáció lehetőségét. Úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul, Malajziába utazik, ahol fiatalkorában hosszú időt töltött, és nekilát leírni emlékeit, ameddig még képes rá.
Malajzia japán megszállásának idején a fiatal Jün-ling és nővére fogolytáborba kerültek, ahonnan csak Jün-lingnek sikerült kimenekülnie. A háború végeztével úgy döntött, hogy beváltja testvérének tett ígéretét: épít egy japánkertet. Fel is kereste Aritomót, a japán császár egykori kertészét, hogy megbízza a kert megépítésével, ő azonban nem vállalta. Helyette azt az ajánlatot tette Jün-lingnek, hogy dolgozzon nála tanoncként, tanuljon tőle, hogy aztán majd megépíthesse a saját kertjét.
A történet kibontakozása során egyre több titokra derül fény Aritomo személyével kapcsolatban, s végül nyilvánvalóvá válik, hogy részt vett a háború alatt abban a titkos, Aranyliliom fedőnevű japán küldetésben, amelynek célja a megszállt területekről összerabolt kincsek elrejtése volt. Aritomo sosem beszélt erről senkinek, de titokzatos eltűnése előtt hátrahagyott egy rejtélyes térképet, amely a hozzáértő szemet nyomra vezetheti. Jün-ling úgy dönt, hogy mielőtt meghal, el kell tüntetnie a nyomokat, és újjá kell építenie Aritomo kertjét, amely kezd az enyészeté lenni - mint minden más is a világon, legyen az tárgy, emlék, érzés vagy gondolat.

Grégorie Delacourt: Vágyaim listája

Nagy bajban vagyok ezzel a könyvvel. Egyrészt iszonyat jól van megírva, a rövidsége ellenére teljesen kerek történet, másrészt baromira tiltakozom  a végkifejlet miatt.
Lehet naiv vagyok amiért más befejezést kívántam.

A negyvenhét éves Jo boldog embernek vallja magát, van egy rövidáruboltja, egy blogja!!! a Tündérujjak, két felnőtt gyereke és kedves férje.
Jo azonban ahogy elmeséli nekünk az életét, valahogy a szavak mögül kicseng a a csalódottság a vágyakozás.
Hol a jelenben, hol a múltban járunk. Felvillan Jo gyerekkora, a házasságkötés, gyerekszületés.

Jo barátnői unszolására kitölt egy lottószelvényt. És nyer...
És aztán a nyereményről kiállított csekk egy cipőben végzi...
És Jo anélkül, hogy egy fillért is költene elkezdi vágyai listáját megírni, újra és újra.
Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy semmit sem vett meg, és senkinek sem szólt, sem a gyerekeinek, sem a férjének...

Az az érzésem Jo megrekedt a múltban. Az ott ért bánatot pedig hurcolta tovább.
Az álmodozása pedig csak arra volt jó, hogy a jelenben sose legyen teljesen elégedett.
Napjait kitöltötte a munka amit szeret, a barátai, akiket szintén szeret, és a családja. 
Ám akárhányszor megtudunk valami jót a férjéről vagy a gyerekeiről, Jó elégedetlen hangja is megszólal.
A férje nem elég romantikus, a gyerekek nem elég hálásak.
A sok hétköznapi apróság mellé amire Jo vágyik, mint egy új vasaló vagy nyaraló, megjelennek azok a vágyak is amiket nem lehet pénzzel megvenni.
Egyrészt megértettem Jót, másrészt legszívesebben megráztam volna.

Aztán jön az a rész amit el sem tudtam képzelni...

Még most, napokkal a könyv olvasása után is  agyalok, töprengek. Ki volt a hibás? Történhetett volna másképp is? Mennyit bírunk el? Mennyire tudunk szeretni? És miért tudjuk elárulni azt aki mindennél fontosabb nekünk?

Zseniális történet!!

A könyv borítója csodaszép lett.

Értékelés:

5 vágyakozó cseresznye az 5-ből!!!