A könyv, amelyről még egy könyvet lehetne írni. Minden tekintetben különleges ez a történet, a szerző szépen megoldotta, hogy ne csak egy átlagos párkapcsolati problémáról legyen szó, hanem valami olyasmivel ismertesse meg az olvasót amiről csak keveset tudni. Ez a valami pedig nem más mint a poliamoria vagyis a többszerelműség. Mennyivel "jobban" hangzik így mintha úgy lett volna tálalva a sztori, hogy Annabella két vasat is tartott a tűzben, de rossz vége lett.
A történet szerint Annabella, a harminc éves nyelvtanár két életét él. Egyik életében Annaként, kis hazánkban egy kedves és szerény férfi oldalán, a másik énje külföldön egy olasz macsót szeret Bellaként. Átlagban két hét jut mindkét szerelmére, így tulajdonképpen igazságosan elosztja magát és idejét a két férfi között. Mindkét férfi mást nyújt Annabellának, aki mindkét szerepét rendkívüli módon élvezi, egészen addig a pillanatig mígnem rádöbben, hogy terhes, viszont azt nem tudni kitől...
Nagy tanácstalanságában az internetet böngészve akad rá a Sokszívűek társaságára, ahol a felvázoltak alapján magára ismer. Nosza segítséget kér tőlük helyzetének rendezésére és csodálatos módon a társaság vezetője tárt karokkal fogadja Annabellát, felajánlva segítségét a tanácstalan nőnek.
Annak ellenére élveztem olvasni a könyvet, hogy egyetlen szereplőt sem kedveltem meg, Annabellát meg pláne nem, de érdekes volt, remekül lett megírva és feltárult egy olyan világ ami teljesen más mint az én nézeteim, erkölcseim, felfogásom.
Azt hittem, hogy Kitti majd kampányolni kezd a többszerelműség mellett, - mondjuk a könyv első felében ezt éreztem- de aztán egyensúlyba kerültek a dolgok, és csupán ki lett nyitva egy új ajtó amin át bepillantva megtapasztalhatjuk, hogy aki ezt az életformát választja mitől kap többet, vagy éppen mennyi mindenről mond le.
Szerintem kettő vagy több embert szeretni nem más mint kényelmes megoldás egy kis önbecsapással.
Felteszem a kezem, hogy bocsi ez vagyok, nem tehetek róla, minden partneremből kérem a legjobbat, a gondtalan perceket, a változatos szexuális életet és kész.
Bár sokszor hangoztatva van a könyvben, hogy ez nem a szexről szól, meg nem csak a vágyakról azért a legtöbb ilyen, a könyvben bemutatott pár élete nagyjából arról szólt, hogy ki, mikor, kivel tud összefeküdni.
Nekem kicsit hiányzott a történet mélysége, a felszín viszont nagyon jól láthatóan felszínes, ahogy azok az emberek is akik hiszik, hogy nekik mindenből és mindenkiből a legjobb jár. Meglátásom szerint az aki két, vagy több embert szeret szerelemmel, az egyiket sem szereti igazán.
Nem értettem, hogy Annabella miért csapott rá rögtön erre a lehetőségre, vagyis, hogy mivel az életében egyszer előfordult, hogy párhuzamosan két kapcsolatot futtatott ő máris többszívű. Nem volt párkapcsolata harminc éves koráig?? Nem ismeri ennyire önmagát egy felnőtt nő?
Sajnos a gyerekkorán kívül nem esik szó Annabella fiatal éveiről, szerelmeiről, kapcsolatairól, ahogy arról sem, hogyan lehetséges, hogy egyetlen barátnője sem akad.
Nekem furcsa volt a társaság nagy szeretete ami azonnal körülvette ahogy megismerték, mindenki rögtön a bizalmába avatta, mindenkinek szimpatikus volt, és persze rögtön mindenki fel akarta szedni. Ez a része szerintem nagyon elrugaszkodott a valóságtól.
Ami pedig azt az ominózus kirándulást illeti, hát nekem a gyomrom forgott, de legalább ismét bebizonyosodott, hogy mennyire a vágyak mozgatják a szereplőket.
Arról, hogy a mindennapokban hogyan működnek ezek a kapcsolatok, szinte semmi nem tudunk meg. Van egy első számú partner, - általában a férj, avagy a feleség - vele lehet prezentálni a családnak és a tágabb környezetnek. De az rejtély marad, hogy a közös dolgokat, döntéseket, célokat, hogyan lehet kivitelezni három vagy több embernek a hétköznapokban. Legtöbbször oda lyukadunk ki, hogy aznap az első számú partnerrel lehet szexelni, esetleg a szeretővel, avagy édes hármasban, hacsak az esti bulin nem akar majd még csatlakozni valaki...
Aki meg kimarad az féltékenykedhet, vagy kereshet magának mást, vagy másokat.
Értékelés:
4,9 páros cseresznye az 5-ből!!!
