Mindennek szezonja

Úgy tűnik az idei nyár az én számomra nem a pihenés, és főleg nem az olvasás szezonja. Van helyette munka, munka, esküvő, munka... rövid hétvége házimunkával, hosszú hétköznapok robottal,  hőséggel és/vagy esővel.
Úgy vettem észre igencsak megnövekedett a házasodási kedv... senkit sem rettent el a tény, hogy minden második házasság válással végződik.(???!!!)
Az utóbbi időben megszaporodtak az előszobai komódon az esküvői meghívók. A legutóbbi alkalom nekem azért marad emlékezetes mert egy szál klíma sem volt az esküvői helyszínen... így én annyira nem tudtam örülni a nagy napnak.
Az anyakönyv vezető pedig az találta mondani, hogy ; Úgy döntöttetek, hogy tudtok egymás nélkül élni.
Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik...
Aztán persze utólag ki lett pótolva a mondat a -nem - szócskával.


Apró lépésekkel bontom az olvasatlan könyvek sorát. Sajnos  most ott tartok, hogy SEMMIHEZ sincs kedvem.
Olyan nyári napról álmodom amikor tiszta lakásban, illatos ágyneműben ébredek. Nem kell sehová sem mennem. Tele a hűtő. És én csak fekszem, maximum a nap árnyékát  követem a gyönyörűen csillogó laminált parkettán. Álmodozom, lustán sóhajtva lapozom a könyvet, frissítő zuhanyt veszek, vakargatom a kutya fülét, és csak ki kell nyitnom a hűtőt, ha felkockázott!!! görögdinnyét szeretnék enni.
Ehelyett űzött vadként, a hőségtől kábán és izzadtan szelem át a minden napokat, akadok ki valamin percenként. Türelmetlenül pörgetem a teendők végálathatatlan sorát.
Itt sem szaporodnak a könyves bejegyzések, pedig van elolvasott!!! könyv, csak kedv és idő nincs megírni róla, hogy mit is gondoltam...már rég feledésbe merült  minden benyomás az olvasottakról:P

A születésnapom érdeklődés hiányában elmaradt. Megleptem volna magam az új Kate Morton könyvvel, de még az sem jelent meg!!! Bah!!! Előrendelésben van június eleje óta. Fogadok majd nyár végén jelenik meg, akkorra elfelejtem, és pénzem sem lesz, hogy kifizessem.
Talán névnapra is jó lesz, ugyanúgy fogok neki örülni.

Két könyvről (gyorsan és röviden)

A sok eső mindent elmosott; utat és jókedvet egyaránt. Egyebek között azt az erőmet is, hogy bejegyzést írjak pedig mindkét könyv remek volt a maga nemében.

"Olyan hullámvasúton ülök, barátom amely csak fölfelé megy." 

Ez a kedvenc idézetem, a kedvenc fájdalmas és reménykedő YA kategóriában olvasott könyvből, és az sem változott, hogy az a bizonyos könyv A Csillagainkban a hiba. (Pedig 2013-ban olvastam!!!!)
Kis (????) időt kihagyva újra belevágtam egy hasonló regénybe ez pedig nem más mint Rachael Lippincott: Két lépés távolság.

Két fiatal, egy lány és egy fiú akik a gondtalan kamaszkor helyett kórházak és kezelések között kénytelenek létezni. Ahogy lenni szokott valami új és varázslatos költözik a nagyon is szűk keretek között létező mindennapjaikba. A szerelem semmire sem jó, de sok mindenre elég. Szerintem. És valahogy így vannak ezzel a szereplők is, mert az egymás iránt táplált érzések minden mást elnyomnak. A betegséget, a rettegést.

Mindig örülök az egyedi és találékony megoldásoknak a hasonló történetekben, így itt sem volt hiányérzetem, és nem találtam hasonlóságot sem más regényhez képest , ami hasonló műfajban íródott. Ez mindenképpen dicséretes.
Ebben a történetben is megtaláltam a kedvenc idézetem:

"Ezen a világon mindenki kölcsönkapott levegőt szív!"

A történet vége is egész jól el lett találva szerintem!

Négy cseresznyét kapott.


Christine Leuness: Cellába zárva: 

Ez egy nagyon kemény könyv, számomra legalábbis az volt, főleg ahogy tartottunk a végkifejlet felé.

Átlagos német család. Aztán ahogy Hitler hatalomra kerül, a család tizenéves fia a Hitlerjugend tagja lesz és nagyon tetszik neki. Agymosás és miegymás, megtörténik. A szülők összeszorított szájjal hallgatják Johannes baromságait, féltve az életüket nem mernek nyilatkozni. Finoman próbálják ugyan terelgetni fiúkat, de úgy tűnik hiába.
A szülők aztán egy zsidó kislányt bújtatnak fiuk tudta nélkül. A család összes tagja egymást figyeli árgus szemekkel, akárcsak a szomszédok...
A háború a családot sem kíméli, legyenek bármilyen derék hazafiak is.
Addig-addig sújtja őket egyre másra a tragédiák sora, mígnem Johaness egyedül találja magát a lakásban...persze nincs egyedül.

"- Milyen idős vagyok? - kérdezte egyszer minden előzmény nélkül, miközben áttetsző tükröződését vizsgálgatta az ablaküvegben."

Johannes élete el lett szúrva, mert ugye mi lett volna ha... Mi lett volna ha normális gyerekkor, tanulás várt volna rá, nem ez amiben felnőtt. Persze Elsa is teljesen más sorsot érdemelt. És mennyi ilyen embert hozott létre az a szörnyű időszak???

Egyetlen pici hiányérzetem maradt, ez pedig Elsa személye. Nagyon keveset tudunk meg róla, pedig lett volna idő, hely teljesen kibontani a személyiségét. Helyette annyit tudunk meg róla, hogy vannak szülei,vőlegénye, és retteg. És rab.

Majdnem megkapta az öt cseresznyét.

Örömködés meg egyebek

Még engem is ér meglepetés, mert  ki gondolná, hogy például pont egy könyvtár találja érdemesnek az egyik bejegyzésed, hogy közzé tegye??
Ilyenkor nagyon tudok örülni:-)

És véget ér a magány

A blog statisztikáját vezető részlegen nagyon jó mazsolázni. Sokszor ad okot meglepődésre..például amikor erotikus oldalakról jön "látogató". Régen még nem volt beállítva a moderálása a kommentek között is feltűnt hasonló.

Egyébként amikor éppen nem vagyok billentyűzet közelben számtalan dologról szeretnék beszámolni, de persze mire ide érek nem sok minden marad meg a sok mindenből...

A kívánságlistán szereplő könyvek száma : 205. Nem mondok semmit, mert kábé az el nem olvasott könyvek száma is ennyi.
Minap is férjem megáll a könyvespolc előtt: -Jesszusom mennyi könyved van!!
Én: -Ez nem is sok! Van olyan akinek háromezer darab könyve van!
Férjem: - Olyan nincs is. :D:D

Vettem pár könyvet, de nem írom le, mert most nincs kedvem.
Viszont az még mindig bosszant, hogy se a számlálót nem tudom vissza varázsolni a  blog felületére, se a követőimet - Sziasztok :-) - akármit nyomogatok is, úgy tűnik ez már így marad. Viszont ha mobilon rá nyomok az internetes verzióra, ott mindkét modul látszik. Rejtély! És baromi idegesítő is.

Sandie Jones: A másik nő

A hétköznapokban gyakori téma az anyós meny párharc, mégis ritka, hogy ez egy regény témája.

Emily és Adam mint sok ezer másik fiatal találkozik és egymásba szeretnek. Kapcsolatuk szépen alakul attól a ténytől eltekintve, hogy Adam édesanyja minden alkalmat megragad, hogy Emily tudomására hozza nem tetszik neki, sem maga Emily sem semmi más, amit a lány tesz vagy mond. Persze mindezt csakis négyszemközt, mikor senki sem látja vagy hallja, csakis a lány. Pamela a külvilágnak azt mutatja igenis kedveli Emilyt, és boldog, hogy fia révbe ért.
Emily kezdi azt hinni, hogy paranoiás mert akárkivel beszél mindenkitől azt hallja vissza, hogy Pamela kedveli őt...

Az idős nő minden kártyát kijátszik Emily ellen amit csak lehet. A finom beszólásoktól egészen addig, hogy épp az eljegyzési partin esik össze ájultan.

Adam természetesen az anyját védi akinek mindig a család volt az első. Emily nem tudja mit tegyen, hiszen szereti a fiút, aki viszont az anyját szereti.

A történet egy bizonyos pontig  a szokásos klisék mentén zajlik ami az anyós meny párharcot illeti. Némi tűzszünet, hogy aztán újult erővel törjön elő minden ellentét és harag.

Ahogy lenni szokott a sok csatározás miatt megroppan Emily és Adam házassága, ám amikor azt hinnénk, hogy a szokásos forgatókönyv vár a házaspár kapcsolatára a feje tetejére áll a sztori.

A legvége vérbeli thriller, bár nekem nem szólt akkorát mint vártam, minden esetre izgalmas volt.
Jól meg lett tekerve a sztori, visszájára fordítva mindent.

Azért elgondolkodtató a történet, hogy két nő, ahelyett, hogy összefognának az életben, mennyire tudják gyűlölni egymást. És a gyűlöletükre vagy van igazi ok és érv, vagy nincs. Mindenki tisztában van vele, hogy senki sem lehet senki tulajdona, mégis ezen megy a csatározás. Az én kicsi fiam, az én férjem hajtogatja mindkét fél.
Akár párhuzamot is vonhatunk a saját életünkre vonatkozóan. De azt hiszem kevesen lesznek akik belátják, hogy a semmiért utálják az anyóst vagy a menyecskét. Persze mindenkinek rögtön van vagy ezer oka és sérelme, de tény, hogy csak ebben a két esetben nem szokás a megbocsájtás.

A borítóról is essék szó, elsőre nagyon jónak tűnik, de aztán újra és újra szemen bökött az a piros műanyag vállfa..na ezzel nem tudok megbarátkozni.

Értékelés:
4 anyósnak szánt zöld cseresznye az 5-ből!!!

Mary Adkins: Amikor ezt olvasod

Igazi meglepetés volt számomra ez a könyv. Gyakran előfordul, hogy nem éppen tudatosan választok ki egy könyvet olvasásra- vagy a könyv választ ki engem. Ezúttal is szerintem ez történt, hiszen az utóbbi időben akárhányszor elsétáltam az olvasatlan könyveim előtt ez a kis piros borító mindig ugrott egyet, hogy őt válasszam.
Kérem szépen megvett a történet az első oldaltól, pedig a fülszöveg alapján kicsit féltem, hogy rettentően szomorú lesz.

Iris harminchárom éves és tüdőrákos. A fiatal nő blogot indít ahol kiírja magából a fájdalmát, mereng az életén, a családjával való kapcsolatán.
Az egész könyv csupa blogbejegyzés, sms és e-mail.

A téma ellenére sokat nevettem mert a nagy szomorkodás közepette a blog látogatói és a kommentek már paródiába illőek, ahogy a meglepő fordulatok is. Személyes kedvencem Simth személyi asszisztense, akinek a levelein dőltem a röhögéstől. Mert manapság már a mutasd az e-mailed és megmondom kivagy élő közmondás. Olvashatunk elektronikus levelet online szerencsejáték oldaltól, automata terapeutától, kollégától.

Iris főnöke és a lány nővére között e-mail váltások kezdődnek. Először csak a muszáj és praktikus dolgokról, aztán egyre több arról a személyről akit mindketten szerettek. Végül pedig a saját életük kerül terítékre, aktuális problémáik, és persze újra és újra Iris.
Jade és Smith hol közeledik, hol eltávolodik egymástól, de úgy tűnik a kapocs amely Iris iránti szeretetükből fakadt egyre komplikáltabb lesz.

Szerethető, humoros, néhol szívfacsaróan szomorú.

Értékelés:
5 elektronikus cseresznye az 5-ből!!!

Moa Herngren: A nehézsúly szépe

"Most majd láthatják, hogy ő is szép életet él. Hogy ő is boldog. Legalábbis az Instagramon."

A mérleg jegyében. Ezzel a címmel indul nagyszabású műsor Svédországban, ahol az ország legextrémebb kilóival rendelkező hat ember teljesen új életet alapozhat meg a nézők szeme láttára. Három nő és három férfi költözik be egy majorba, ahonnan karcsúan és boldogan távoznak majd tizenkét hét múlva.

A szereplők közül Annie Ek-hez kapcsolódunk, ő a legsúlyosabb egyéniség  hatuk közül. A fiatal nő azt hiszi száznyolcvan kiló körül mozog a súlya. Egyedül él egy kis garzonlakásban, a térde miatt leszázalékolják, ő pedig a négy fal között éli az életét, nézve a közösségi oldalakat, hogy mások hogyan élnek.

Lassan beindul a műsor, meggyőzik a szereplőket, hogy hosszú évek elszigeteltsége után ez az ő igazi esélyük. A szervezők elhitetik velük, hogy nemcsak a hasznot látják bennük, hanem igazán segítő kezet kapnak, sőt egy kis család tagjai lesznek.

A naiv Annie elhiszi a segéd producer minden szavát. Az összes embert aki a valóságshow kulisszái mögött ténykedik megismerjük, így nemcsak a szakmai, de magánéletükbe is bepillantást nyerünk.
Az elvált producer lánya iskolai zaklatás áldozata, a producer jobb keze évek óta reménytelenül szerelmes a főnökébe, a majdani műsor vezető anorexiás, és még mindig volt férje után sóvárog.

Azt gondoltam, hogy csupán Annie élete is elég izgalmas lesz, de arra nem számítottam, hogy ennyi probléma és bonyodalom kellős közepébe csöppenek.
Arról nem beszélve, hogy bőven tartogat váratlan fordulatokat is a történet.

A mai világ azt sugallja, hogy muszáj! Muszáj szépnek, karcsúnak, sikeresnek és gondtalannak lenned, hiszen mindent amit csak ember kívánhat manapság meg tudod szerezni, el tudod érni. Hacsak nem vagy lúzer!
Hiszen tucatnyi önsegítő könyv, az internet korlátlan lehetősége, mindenféle fogyasztó-és szépség ipari termék tucatja áll rendelkezésre, hogy kihozd magadból a maximumot.
Ha nem vagy trendi, gondtalan és sikeres, akkor veled van a baj. Mert lusta vagy. A mai világ csak a tökéletest fogadja el. Bármi áron! Lehet, hogy te vér és verejték útján jutsz el addig, hogy kimerészkedj az utcára, de őket ez nem érdekli. A kudarc, a bánat, baj senkit nem érdekel. Csak mutass valami menőt, említésre méltót, az sem baj ha nem igaz...

A szereplők sorsát kész vessző futás volt olvasni, valamiért még azt is megsajnáltam aki nem érdemelte meg. Mert emberek vagyunk, mert hibázhatunk.
Remekül lett összerakva a történet, egyetlen felesleges mondata sincs.

Értékelés:
5 nehézkes cseresznye az 5-ből!!!

Jessica Knoll: Kedvenc nővér

Adva van egy valósságshow -A siker amazonja. A mai világ trendi terméke. Ennél aktuálisabb egy könyv témája nem is lehetne.
Nem az utcáról beszabadult önjelölt emberekről van szó, hanem fiatal, önálló nőkről akik sikeres vállalkozásukat szeretnék egy szinttel feljebb emelni. Ki ne szeretné, hogy a társkeresőjét ne csak az átlagos emberek használják, de az A kategóriás sztárok is?
Van aki az egészséges táplálkozással foglalkozik, másnak jóga stúdiója van, és van aki azt ígéri segít megtalálni életed párját.

A történetben a múlt és a jelen váltakozva jelenik meg, így kapunk lassan teljes képet a kusza kapcsolatrendszerekről, barátságokról, szerelmekről.
A sok mellékszereplő mellett a két főszereplő egy testvérpár, Kelly és Brett.  Kapcsolatuk rettenetesen furcsa. Szinte élvezik kínozni egymást.
A következő évad előtt csatlakozunk az amazonokhoz amikor is teljes felfordulást okoz a csapatban, hogy Brett testvére Kelly is bekerülhet a műsorba.

Kissé nehezen ment az olvasás mert egyik szereplő sem volt szimpatikus, és nem kerültek közel hozzám. Csupa műnő, mondvacsinált problémákkal. Ki milyen ruhát hord, ki milyen felkérést kapott.
Az egyik ember elégedettségét a másik ember kudarcai határozták meg.
Nem értem ezt az örök habzsolást, a soha semmi nem elég filozófiát. Mindegyik karakter egy kaptafa az undok viselkedésükkel és a töménytelen rosszindulattal.
Egyébként ezeket a negatív karaktereket már az előző könyvében - Szerencse lánya -  is felfedeztem, és akkor is hasonló okokból nem tudtam szeretni a történetet.

Én kicsit több thriller elemet vártam volna, helyette egy nagyon logikusan, és aprólékosan felépített tévéműsor szisztémájába pillanthattam be. Nem lehet mondani, hogy a szerző nem volt alapos.

Értékelés:
3 valóságos cseresznye az 5-ből!!