2015. szeptember 3., csütörtök

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc


"Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, de akár le is szállhatsz róla"

Már hiányzott a szerző, olyan jó történeteket ír. A szinte lehetetlen, mégis  megtörténhet az Ő műfaja.
Mindazok ellenére, hogy könyveiben szereplők tucatjait mozgatja, mégis mindegyikről teljes képet kapunk. Legyen az a fáradt rendőr nyomozó, vagy  egy ügyvéd, esetleg egy tinédzser.

Az iskolai erőszak kimeríthetetlen téma. Mély nyomott hagyott bennem ez a könyv, aminek első magyarul megjelent kiadását 2011-ben olvastam. Most újra olvasva döbbentem rá, hogy csak a hangulata.és a könyv utolsó mondatai azok amikre tisztán emlékszem. Így most újra átélem Peter vesszőfutását, aki óvodás kora óta zaklatásnak van kitéve.
A félénk fiú próbál túlélni minden napot. De minden egyes nap bosszút szeretne állni, vissza szeretne vágni azoknak akik ok nélkül bántják és megalázzák.
Egészen a középiskoláig dédelgeti magában a bosszút, aztán egy nap apja fegyvereivel felszerelkezve ámokfutásba kezd az iskolában.

A tragédia urán aztán váltott időrendben pillanthatunk be abba mi történik a túlélőkkel, köztük Peter szüleivel, akik egyszer már túléltek egy hatalmas veszteséget.
A múltban Josie és Peter anyja barátnők voltak, és a két gyerek is elválaszthatatlan volt azonban korábban elindult egy folyamat minek következményeként a két tini eltávolodott egymástól.
Peter azon a végzetes napon mégis életben hagyja Josie-t...
Josie anyja pedig bíró.

Mi visz rá gyerekeket, hogy egymást kínozzák? Miért kell folyton kitűnni? Miért baj ha valaki csendes, bizonytalan?
Ha egy szülő úgy érzi mindent megtett a gyerekéért, bűnhődnie kell a gyereke tetteiért?
Lehet jól csinálni, hogy aztán kiderüljön eleve kudarcra volt ítélve a gyerekünk?

Összetett és nehéz regény. Főleg szülőként nehéz ilyet olvasni.
Amin megdöbbentem az a könyvben szereplő tinik felszínessége. Olyan üresek egytől-egyig és végtelenül önzőek.
Picoul-t szerintem egyik legerősebb, leghatásosabb könyve ez (már ami magyarul megjelent) minden oldalon tud olyat írni amitől meginog a véleményünk. Az egyik oldalon végtelenül sajnáljuk az áldozatokat, a következő oldalon szánjuk az elkövetőt.

Bár ezúttal tudtam mire számíthatok, mégis akárcsak a Titanic c. film nézésekor, reménykedem, hogy ezúttal másképp lesz, és kikerülik azt a jéghegyet.

Értékelés:
5 zaklatott cseresznye az 5-ből!!!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése