Lucy, bár két szerető nővér áll mellette- és sok örökbefogadott családtag,- mégis mindenkit elveszített már. Rendőr édesapját, aki szolgálat közben halt meg, egy csodálatos édesanyát, akit a rák ragadott el, akárcsak a nagymamát és a nagynénit. Női ágon a mellrák sorra szedi áldozatait, Lucy egyik testvérét, Lilyt sem kímélte, ám Lily győztesen került ki a harcból.
Lucy férje Mick és súlyos terheket hordoz, akárcsak édesanyja fia is bipoláris zavarral és mániás depresszióval küzd meg újra és újra.
"Ez az életünk háttérzenéje:bevette -e Mickey a gyógyszereit?"
A két fiatal minden észérv ellenére összeköti az életét.
Mick próbál úrrá lenni a betegségén, Lucy pedig igyekszik nem rettegni a jövőtől.
Szerződésbe foglalják életük lehetőségeit és korlátait. Egy igazán embert próbáló időszak után úgy döntenek nem születhet gyermekük.
Minden elővigyázatosság és fogadkozás ellenére Lucy terhes lesz...
Aztán pedig még drámaibbá válik a helyzet, szenvedés és kínlódás váltakozik a lapokon.
Lucy mellett Mick gondolatait is megismerhetjük, a férfi szemszögéből megtudhatjuk, milyen egy mentális betegséggel együtt élni, hogyan képes férfiként, családfőként funkcionálni.
Amilyen gyorsan haladtam a könyv első felével, annyira nehezen rágtam át magam a második felén. A sok nehézség, betegség, fájdalom, nézeteltérés mellett a szerző olyan bugyutaságokat írt bele, ami idegesített. Ilyen volt a három lánytestvér csodás szépsége, a férfi szereplők lehengerlő jóképűsége, egy-két megfogalmazás és szófordulat. Túl sok volt az, Isten áldja meg érte és a többi.
A kis városkáról, ahol mindenki szeret mindenkit, már csak hab a tortán.
Úgy érzem mintha két könyvet véletlenül összefésültek volna. Egy romantikus, érzelemdús drámát, és egy nyers, őszinte regényt betegségről, és küzdésről. Az utóbbi verziónak jobban örültem volna.
A történet második felétől biztos voltam a végkifejletben, igazam is lett.
Értékelés:
3,9 drámaórás cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése