C. W. Gortner: A vatikáni hercegnő

"...és már nem tudtam a gyerekkori emlékeim közé menekülni, amikor még Papa töltötte be az egész lényemet. Szörnyű dolgokat tett a hatalom nevében. Rablással és megvesztegetéssel kövezte ki az útját a pápai trónusig, és jóllétünket beáldozta az ambíciói oltárán."

Kis túlzással élve remegek a szerző könyveiért. Olyan átéléssel ír, és olyan elevenen tudja megjeleníteni a karaktereket, hogy úgy érezzük levegővétel nélkül is képesek lennénk falni a sorokat.

VI.Sándor lányáról Lucrezia Borgia -ról szól Gortner legújabb könyve. A Borgia család történetéhez VI.Sándor pápává választásakor kapcsolódunk. Lucrezia ekkor tizenhárom éves naiv lány, aki retteg merev és gonosz anyjától.
Az elkényeztetett lányok életét éli kedvenc törpéivel körülvéve. Ám ahogy apja pápa lesz ezzel egy időben emelkedik meg egy szem lánya ázsiója, azonnal kérők hadát jelentve.

Nagyon sok mendemonda keringett a hírhedt Borgiákról. Tény, hogy szegény Lucreziára lett ráhúzva a vizes lepedő, mint oly sokszor a történelemben ahol a hataloméhes férfiak mindig szegény nőket áldozzák fel önös érdekeikhez.
Nem tudni valóban annyiszor kevergettek-e  mérget mint ahogy ez a jelző a nevükhöz tapadt.
Az biztos, hogy túl gyakran hullottak a rokonok ha valamiért a Borgia klán férfitagjai úgy döntöttek, hogy valamiben hátráltatják nagyra törő terveiket. Sajnos túl sokáig hitték el nekik a - Jaj, hát nem leszúrták szegényt a haramiák - szöveget. Tehát méregről szó sem volt, nem nagyon töltötték az időt kotyvasztással. bár tény, hogy igen divatos módszernek számított ez is abban az időben.

A történet gerince a Borgia család legmozgalmasabb évei- Lucrezia tizenhárom és húszéves kora közötti időt. Ekkor kezdi tágítani határait a Borgia család. Terjeszkedésükhöz a legegyszerűbb módszert választották, szövetségeseiket lányukon keresztül kívánták hatalmukba keríteni. Aztán ez vagy bejött, vagy sem.

Talán nem lett volna Lucrezia élete ennyire keserű ha családi ügyekben apja nem követi vakon Lucrezia két fivérének minden agymenését. Juan és Cesare akár az ikrek.(Volt még egy harmadik fivére is, de ő nagyjából kimaradt az őrült tervekből.)
Mindketten borzalmasan betegek, pszichopaták, kíméletlenek voltak, a sok hasonlóság mellett a legmeghatározóbb a húguk iránt érzett feltétlen imádat volt.

Az olvasó úgy érzi, hogy egy borzalmas mesébe csöppen, ahol a "királylányt" egyik csapás éri a másik után, és ahol a gonosz mostoha a legszerethetőbb karakter.
A szerző a lehető legalaposabban tanulmányozta a Borgia család életét, és igyekezett hű maradni a tényekhez. Sok dolgot már a történelem jótékony homálya fedi, többek között azt is volt -e vérfertőző viszony Lucrezia és legidősebb bátyja között.

A szerző az utószóban összefoglalja a történet végétől számítva, hogy mi történt a Borgia család tagjaival.

Értékelés:
5 mérgezett cseresznye az 5-ből!!!

Pamela Druckerman: Bonjour Madame (Avagy a negyven nem jelent semmit :D )

"Az életközépi válságot Londonban fedezték fel 1957-ben."

Az ilyen jellegű könyveket csakis úgy szabad olvasni, hogy az ember közben papírra is tudja rögtön vetni magvas gondolatait. Nagyon jól szórakoztam Pamela negyvenes gondjain, amik az enyémek is lehetnének. Hol egyetértettünk,(sosem növünk fel, nem vagyunk felnőttek és kész)  hol nem, (szex hármasban, férj születésnapi kérése-Ne mááááár)


"Tényleg léteznek felnőttek? És ha igen, pontosan mi az, amit ők tudnak, és mások nem?"

Nem tartom magam eléggé felnőttnek, hiszen egy csomó dolgot nem tudok. Számomra az az abszolút felnőtt aki az élet minden területén önálló és hatékony. El tud intézni bármilyen hivatalos ügyet, ugyanakkor játszi könnyedséggel cserél kereket is, ha az élet úgy hozza.
Én meg továbbra is úgy teszek mint aki tudja mit csinál. Mostanában jöttem rá arra is, hogy imposztor szindrómám van.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidet taposod, amikor ...
- Megpillantasz egy szépiaszínű fotót egy szövőszék mellett ülő viharvert indián asszonyról, és rájössz, hogy valószínűleg egyidősek vagytok."

A szerző Amerikából költözött Párizsba, így nagyobb rálátása van arra, hol, hogyan öregednek a nők, illetve mit kezdenek az életkorukkal.
Mindegy is mit gondolnak rólunk (persze, hogy nem mindegy) ha mi negyven évesen is hamvasnak érezzük magunkat, akkor azok is vagyunk.
Örökké jó lesz a spagettipántos top? A rózsaszínt is bármikor viselhetem? (És ha csillámos?) Muszáj bölcsnek lenni tűnni -és főleg komolynak?? -ennyi idősen??

Öltözködés, barátság, gyereknevelés, karrier. Minden területen jól haladunk? És mindig úgy viselkedünk, érzünk ahogy az elvárható lenne?

"Nagyszerű, hogy végre vannak közeli barátaim. Már csak azt kívánom, bárcsak lenne időm találkozni velük."

Ez is egy tipikus felnőtt "betegség". Több olyan barátnőm is van akikben feltétel nélkül megbízom, ismernek stb. jó lenne a napi aprócseprő dolgokat is megosztani velük, de mivel mindketten távolabb élnek így egy kávézós találka megejtése is óriási logisztikai feladat. Volt olyan időszak amikor az ünnepekhez igazítottuk az összeröffenéseket, de az utóbbi időben annyira zsúfoltak ezek az időszakok (is) , hogy mostanában már csak az apró repedéseket keressük a hétköznapokon.

"Tudod, hogy a negyvenes éveidben jársz, amikor...
- Az összes szám, amit kívülről fújsz, már legalább húsz éves."

Szerettem olvasni Pamela elmélkedéseit, és persze kíváncsi voltam ő hogyan oldja meg, hogyan éli meg a hétköznapokat anyaként, feleségként, dolgozó nőként.
Jó kis könyv, sokkal többet kaptam mint amit előzetesen elvártam.

Értékelés:
4,9 felnőtt cseresznye az 5-ből!!!

A szerelem illata, vagy PPP :-)

"Valahol a helyes és helytelen között létezik egy tövisekkel körülvett kert, én ott találkoztam veled."

A Rózsdás Rózsa Parfüméria azoknak segít akik kicsit bizonytalanok. Egy édes illat, egy elixír és akiket - amúgy is - egymásnak teremtett az ég apró lökést kapnak a szerelem elnevezésű társasjátékban.
Mimosa aromatőr, anyja minden lépését vigyázza, hiszen az aromatőr dolga, hogy saját magát háttérbe szorítva másoknak segítsen. Mimosa orra olyan mint valami érzelmi iránytű. A csalódás a reménykedés, vagy éppen a harag messziről szaglik rólunk, így egy aromatőr számára nyitott könyvek vagyunk.
Természetesen a tinédzser Mimosa iskolába szeretne járni, szerelmes szeretne lenni, de persze közben éppúgy kutyulná a varázsitalokat mint korábban. De  ebben a tündéri történetben sem kaphat meg mindent az ember lánya amit csak akar.

Sok pluszt kaptam ettől az elsőre egyszerűnek tűnő YA történettől. Érződik a történeten, hogy alaposan ki lett dolgozva az illatokkal való játék. Bepillantást nyerünk ebbe a varázslatba, az illatok, virágok, növények koktéljainak elkészítésébe.

Bár következetesen amatőröket olvastam az aromatőrök helyett, imádtam minden egyes sorát. Olyan jól el lettek találva az arányok - család, szerelem, barátság - hogy öröm volt újra és újra visszatérni a csodásan buja kertbe, és Mimosa kusza - szerelmi- életébe, ahol minden oldalon egy újabb fordulat és illat várt.
Szerelem ellen is van orvosság, ki ne szeretne egy fiola PPP-t ha egyszer a helyzet úgy kívánja? Biztos vagyok benne, hogy nagy kereslet lenne rá, ha valóban létezne ilyen elixír.

A fejezetek elején pedig bölcs gondolatokat olvashatunk aromatőröktől.

"Az elixírek megsúgják az elmének amit a szív már úgyis tud."
Begonie, aromatőr, 1768

Igazán bájos és eredeti történet. A könyv borítója is remekül sikerült, a borítók belső oldalai is kaptak díszítést.

Értékelés: 4,9 illatos cseresznye az 5-ből!!!

Tara Altrebando: Ha igaz

Ismerős volt a szerző neve A távozás  című előző kötetet igazi különlegesség volt. Ez a történet sem egy átlagos, sablonos sztori.
Maradunk az ifjúsági vonalon, olyan szempontból, hogy a főszereplő ismét tini. Kaylee átlagos kamasz lenne ha nem fogadták volna örökbe és anyja nem ülne börtönben gyilkosságért.

Kay elékezik abba a korba amikor tisztán szeretne látni, már ami a múltját illeti. Ehhez kellő lökést ad egy riporter, aki szeretné újra kinyitni Kay anyjának aktáját.

Jól összerakott kis sztori volt, akárcsak Altebrando előző könyve, itt is a rejtély, a természetfeletti az ami egy erős fűszere a történetnek. Egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk mert mindig történik valami.
A kétely magja is el lett vetve a sorok között, még az ártatlan de minden szempontból szerencsésnek tűnő Kay is gyanúsnak tűnik, akárcsak az összes többi szereplő.
Kifejezetten tetszett, hogy a szerelmi szál is bele lett szőve Kay furcsa gyerekkorának felelevenítésébe. Így minden szempontból ki lett szolgálva az olvasó, valamint úgy érezzük ellensúlyozva van a hókuszpókuszos rész, a kézzelfogható, mindennapi történésekkel.


Az már csak hab volt a tortán, hogy a könyv számomra igazán remek betűmérettel lett szedve. Hatalmas betűk, szellős sortávolság. Minden vakegér álma.
Valószínűnek tartom, hogy a háromszáz valahány oldalas könyv terjedelmét is szerették volna optikailag tágítani a nagyobb betűmérettel. Ideális volt számomra.

Értékelés:
4 mozgatható cseresznye az 5-ből!!!

Naptej és Karácsony

A hosszú hétvégén a sok egyéb apróság mellett - tulipán hagymákkal és koszos cipőkkel való hadakozás - végre sor került az általam következetesen felhalmozott napilapok és női magazinok elolvasására is.
Nincs gondom azzal, hogy kissé késve értesülök a hírességekkel történtekről, és az aktuális időjárásról, de akkor már kiborultam mikor ahhoz a cikkhez értem, hogyan tanácsos ápolni a bőrünket napozás után. Neeee már. Könnyen kiokoskodtam, hogy a karácsonyi tippeket, ötleteket Húsvét környékén  fogom csak tudni hasznosítani.
Arról már nem beszélek, hogy a megkezdett könyveim szemrehányóan néznek le rám a polcról. Az egyik túl vaskos, a másik túl szomorú a harmadikhoz nincs hangulatom. Így most persze újabb könyvbe kezdtem...

Tegnap pedig egy könyvesboltban járva csak a lapos pénztárcám akadályozott meg abban, hogy újabb könyvet vegyek. Bah. ( Mondjuk az új fényfüzérből kellő vigaszt merítek.)

Mary McCluskey: Tolakodó érzelmek

Két délután alatt elolvasható a könyv, aminek egészen az utolsó oldaláig várni kellett a csattanóra.
A szerző jó stílusban ír, gördülékenyen haladt a történet, amelynek főszereplője egy házaspár akik kamasz fiukat gyászolják. Hirtelen minden értelmét veszti az életükben ami eddig olyan fontosnak tűnt- a munka, a karrier, a csodás ház - jelentéktelenné zsugorodik.
Soha nem tölthetnek már időt a gyerekükkel, nincsenek terveik a jövőre nézve. Kat depresszióba süllyed, Scott a munkába menekül.
A nő magányában újabb és újabb forgatókönyvet talál ki arra nézve, hogy tudna újra értelmet adni az életének. Közben felbukkan egy régi gyerekkori barátnő, aki látszólag segíteni szeretné Kat ábrándozásait valóra váltani.

Egyetlen baj van a történettel, mégpedig az, hogy a szerző szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy ki a gonosz és ki az áldozat. A karakterek első percben elárulják szándékukat, vajmi kevés izgalmat okozva ezzel az olvasónak. Sokkal több feszültségre és kétségre lett volna szükség ahhoz, hogy valóban körömrágósan izgalmas legyen.

Az alapötlet nagyon tetszett a kivitelezés azonban vérszegényre sikerült.

Értékelés:
3 komor cseresznye az 5-ből!!!

Új Anne Tyler könyv!!

Annyira szép!!!!!! És Tyler amúgy is kedvencem :-)

Novemberben jelenik meg, és a Tericum kiadónak jár érte a taps.