A szerző korábbi könyve a Megmaradt Alice-nek brutálisan jó volt. Így alig vártam, hogy ezt a könyvét is olvashassam.
Nos nem okozott csalódást, de valahogy ez annyira nem ütött szíven, illetve Sarah volt az akivel nem tudtam szimpatizálni.
Sarah és Bob a harmincas éveik közepén járnak, Boston külvárosában élnek, minden ami sznob kell az életükbe, így a drága kertvárosi ház, nyaraló, golfklub tagság, dadus -aki első gyerekük tizenkét hetes korától élte velük az életet reggeltől estig!!!
Nem számít, hogy még diákhitelüket sem fizették vissza, két jelzáloghitelt is felvesznek, hogy olyan életszínvonalon élhessenek amit szerintük megérdemelnek.
Sarah a három gyereke mellett napi tizennégy-tizenöt órát dolgozik, akárcsak Bob. Sikeresek, és nagyon okosnak hiszik magukat.
Aztán Sarah egy reggel vezetés közben telefonál. Balesetet szenved, kórházba kerül.
A diagnózis baloldali neglekt.(hemiagnózia)
Ez a betegség leginkább az agyvérzéses betegek tüneteihez hasonló.A féloldalas bénultság a legismertebb tünete.
A neglektes betegek nem vesznek tudomást a bal oldalról, legyen az a végtagjuk, vagy a szemük, és nekik semmi sincs ami egyszerűen bal. Sem a szájuk, sem a tányérjukon a bal oldalon lévő étel. Ha azt kérjük, hogy rajzoljanak le egy arcot, akkor az arc el lesz felezve, lesz egy szeme, fél szája és orra a jobb oldalon, a bal oldalon semmi...
A sikeres, karrierista Sarah, aki korábban képes volt egy nagyvállalat akár több száz dolgozóját koordinálni, hirtelen mások segítségére szorul. A drága kosztümök és magassarkú cipők helyett járóbotra és apró gyöngyökre lesz szüksége, hogy naponta trenírozza az agyát.
Mivel Sarah keresete hatalmas kiesés a családi költségvetésben, Sarah anyja költözik hozzájuk, hogy ápolja a lányát és ellássa három unokáját, míg veje dolgozik.
Sarah és az anyja egy családi tragédia miatt teljesen eltávolodnak egymástól.
A sokáig fontosnak hitt dolgok, mint a drága különórák és milliókat érő terepjárók értéküket vesztik.
Bár Sarah jelleme sokat fejlődik, mégsem tudtam megkedvelni.
Soha sem értettem azokat az embereket akiknek a tárgyak, és a pénz mennyisége az ami meghatározza az életüket, és csak az a boldogság ha minél több van, nagyobb van.
Sarah és Bob esetében pedig még ott van három gyerek!! Aláírom ha valaki a sok tanulásba fektetett időt, szeretné a karrierjében kamatoztatni, ezzel nincs baj, azzal viszont már van, hogy azért dolgozom, hogy valakit megfizessek, hogy nevelje fel a gyerekeimet!!! Mi értelme szülőnek lenni, ha naponta reggel nyolctól, este nyolcig a tizenkét hetes gyerekemet dadus neveli, neki teszi meg az első lépéseket, neki szaval az anyák napi ünnepségen.
Arról nem beszélve, hogy felnőtt embernek lehetne annyi esze, hogy három gyerek felnevelése mellé nem vállal be két jelzáloghitelt is!
Tulajdonképpen erről szól a könyv, hogy egy-egy emberi jellemet hogyan tud átformálni egy nem várt betegség vagy baleset.
A házaspár a történet végére sem került hozzám közelebb, igazából most is dühös vagyok rájuk amiért ennyire fafejűek voltak. Sőt Bob, semennyit sem volt hajlandó változni.
Többet vártam a szereplőktől, a családtól, valahogy három lépés távolságból figyeltem őket, nem volt annyi beleélős rész mint az Alice könyvben. Ott valahogy teljesen át tudtam érezni a nő és családja érzéseit, itt viszont nem.
A borító nagyon jó lett!
Értékelés:
4 fél cseresznye az 5-ből !!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése