Anna Rivers Siddons: Nora

 
A szerző másik könyve a Hattyúk szigete után nem tudtam betelni a szerzővel, és gyorsan megvettem ezt a könyvét is.
Ritkán ér olyan csalódás mint ebben az esetben, ugyanis már az elejétől elkapott a könyv hangulata, a történések is fordulatosak voltak, a szereplőkről nem is beszélve. Aztán a könyv vége felé vártam, egy frappáns befejezést, erre kaptam egy hülye mondatot, ami szinte agyon csapta az egész történetet.

1960  - as évek Amerika, kisváros, fehérek és némi faji megkülönböztetés.

Peyton egy kisvárosi tízéves  kislány,  özvegy apjával és a színes bőrű szakácsnővel éldegélnek. Peyton magányos. Egyedüli színt sivár életébe a Vesztesek Klubja jelenti, ami összesen három főből áll.
Peyton egy ideje már bajban van, saját magát okolja édesanyja halálért, ráadásul érzi, hogy visszavonhatatlanul elindult a felnőtté válás útján, amit egyáltalán nem akart. Bár apját szereti, vele nem tud az őt nyomasztó kérdésekről beszélni, így csak magában őrlődik.

Egyik napról a másikra a csendes házuk felbolydul. 
Távoli unokanővér érkezik, Nora személyében, aki a kisváros lakói szerint szabad szájú, erkölcstelen és romlásba taszítja a gyermekeket.
Tény, hogy Nora nem átlagos amerikai háziasszony. Szűk ruháival, vörös hajával, autójával és nyilvános cigarettázásával ellentmond mindennek ami tisztességes. Ráadásul nyíltan ellenzi a faji megkülönböztetést, és többször látták, hogy színes bőrűek templomában hallgatta a misét.

Peyton nem tudja, hogy utálja avagy szeresse Norát, így mindig alkalomhoz kellően választ érzést Nora irányába.
Az élet, hol nagyon boldog, hol feszültséggel teli a házban, ahol Nora minden és mindenki felett átveszi az irányítást.

Olvasás közben én sem tudtam eldönteni, hogy Nora szerethető -e , számomra sokszor inkább önzőnek tűnt, és kicsit feltűnési viszketegségben szenvedett.
Peyton nagyon furcsa kislány, visszagondolva tizenéves magamra, engem sosem nyomasztottak hasonló kérdések mint a kislányt. Nem is nagyon tudtam vele azonosulni.

Mégis lekötött a könyv, és ahogy fentebb említettem, a végszótól eltekintve nagyon hangulatos történet. Végig jelen volt az a fojtott feszültség, amiből nem tudhatjuk, hogy jó avagy rossz fog kisülni.
Tanulságos volt, hogy azért mindenkiről derültek ki sötét és kevésbé sötét titkok, annak ellenére, hogy mindenki az erkölcs, és a családi szentség példaképében tetszelgett. 

Értekelés:
4 Déli cseresznye az 5-ből!!!