Tulajdonképpen tetszett a könyv, kellemes hangulata van. Mégis maradt bennem némi hiányérzet.
Forman másik két könyve, a Ha maradnék és a Hová tűntél? tetszési indexét nem tudta megugrani.
A fülszöveg kissé félrevezető, mert csak a könyv első fele szól arról az egy napról, a második fele tulajdonképpen utózöngéje annak az egy napnak.
Allyson érettségi ajándékba körutazást kap szüleitől, amin barátnőjével vesz részt. Londonban egy Holland srác szabadtéri színielőadásra invitálja a lányokat.
Allyson hagyja magát sodortatni az árral és a titokzatos Holland sráccal Párizsba indul. Barátnője, ha nem is lelkesen de falaz neki.
Villem és Allyson románca túlzásnak tűnt. Minden egyes szót, mondatot felfújtak, bevontak rózsaszín mázzal. Valahogy nem jött át a sok érzelem, hiába szeretem kifejezetten az ilyen sztorikat.
Azt is el tudtam volna képzelni, hogy Allyson utazgatását olvastam volna, Willem akár ki is maradhatott volna a történetből.
A sok kis kacskaringós utca, híres és kevésbé híres helyek, épületek, ételek, és színes figurák sokkal jobban érdekeltek mint Willem és Allyson.
Valószínűleg Willem figurája azért lett kissé homályos, hogy legyen mit leírni a történet következő részében, ami majd Csak egy év címmel jelenik meg, és Willem lesz a főszereplő.
A felnőtté válás, a saját utunk megtalálása nagyon klassz ötlet volt, de szerintem ez a vonal is túl lett misztifikálva. Nem hiszem, hogy az embernek csak egy-két hibája van, azt meg főként kétlem, hogy szülő, barátnő is mindig ezeket hánytorgatja fel.
Az sem gondolom, hogy a barátság arról szólna, hogy ugyanazt gondoljuk.
Attól függetlenül, hogy Allyson kis nyámnyilának lett beállítva, túl sok dolog sikerült neki azonnal, elég volt csak annyit motyognia, hogy : bátorság. Bah.
Lehet a fiatalabb generációs olvasónak többet tud adni ez a történet mint nekem.
A borító viszont nagyon tetszik.
Értékelés:
4 utazós cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése