2014. június 23., hétfő

Jennifer McVeigh: Afrikai akác


Imádok mindent ami szép, és egy gyönyörű könyv borítóval rám nagyon lehet hatni. Így amint megláttam ezt a gyönyörűséget, szinte már mindegy volt, hogy miről is szól.
Szerencsémre a szép külső, remek belsőt rejtett, egy csodaszép történetet, amit valóban nem tudtam letenni, míg az utolsó mondatot is el nem olvastam.

1800-as évek végén Frances apja halála után már csak rokonaira számíthat. A kedves, naiv nő, minden olyan ismerettel rendelkezik amit egy előkelő angol lánynak tudnia kell, azt viszont már késve tudja meg, hogy apja rossz befektetése miatt nemcsak otthonát, de még a bútorokat is el kell árvereztetnie.

Frances nem sok jót remél jövőjétől, két lehetősége van, vagy a sokgyerekes nagynéni mellett lehetne cseléd, vagy elfogadja a gyerekkorában néha felbukkanó, zord, és karót nyelt Edwin házassági ajánlatát, aki Fokvárosban orvos.

Frances úgy érzi, hogy a felső tízezer kivetette magából amikor nincstelen lett, így nem vérzik a szíve a hazájáért, bárhol lehet az otthona.
A hosszú hajóúton azonban nem várt érzések kerítik hatalmába.

A hajóról leszállva még napokig vár egy ígéret miatt, aztán csalódottan férjéhez indul, akinek egy levele várja Fokvárosban, tudatván a nővel, hogy a kötelessége elszólította, meg kell fékeznie a himlő járványt Rietfontainben.

Az Afrikai végtelen szavannák, a kíméletlen időjárás, a korrupt vállalkozók, gyémántkereskedők, bányák és a kiszolgáltatott fekete emberek remek színtér volt Frances és Edwin életéhez.
A kényelemhez és kiszolgáláshoz szokott nő hirtelen felnőtt lesz, akinek döntéseket kell hoznia, ott ahol  pusztán az életben maradás is lehetetlennek tűnik.
Edwin pedig aki igyekszik jó férj lenni, de nem beszéli Frances szeretetnyelvét a munkájába temetkezik.
A férfi makacs természete, az orvoslásba vetett hite veszélybe sodorja mindkettejüket.
Frances úgy érzi nem bírja tovább a megpróbáltatásokat és elkeseredett lépésre szánja el magát...

Már az első mondatával megfogott a könyv, remek utazás volt, a szerző nagyon jól teremt hangulatot, keltette életre a szereplőket, akik mint minden átlagos ember, sokat hibáznak, és nem tökéletesek.
Lehetnék dühös Francesre de, azt hiszem azzal a tudással, abban a helyzetben sok más nő is ugyan így cselekedett volna, nekem a jellemfejlődése nagyon tetszett.
Edwinért pedig lehet rajongani, a férfi aki kősziklaként áll a járványok és a szavanna közepén.

Bár a könyv ajánlójában az Elfújta a szél történetéhez hasonlítják, nekem egészen más jutott róla eszembe. Sok momentum, hangulat, érzés William Somerset Maugham: Színes fátyol-ját idézte, amit nem bántam mert egyik kedvenc szerzőm és könyvem.


Értékelés:
5 Afrikai cseresznye az 5-ből!!!

6 megjegyzés:

  1. Nem is tudom, olvastam-e már afrikás könyvet, de azt tudom, hogy néha feltámad bennem az igény rá:) Lehet, hogy kezdetnek ő jó lesz :)

    VálaszTörlés
  2. Volt egy farmom Afrikában sem volt még meg? Az is nagyon jó.
    Ez a könyv annyira velem maradt, hogy már két éjszaka is álmodtam vele!! Ez nálam nagyon ritka :-)

    VálaszTörlés
  3. Nekem is ott van az olvasandók listáján .:)

    VálaszTörlés
  4. Nem fogod megbánni, hogy időt szánsz rá:-)

    A bejegyzésben nem is nagyon tértem ki rá, de maga Afrika , a természet megjelenítése is nagyon jól sikerült a szerzőnek!

    VálaszTörlés
  5. Szia.gyors kerdes
    ....öngyilkos lesz benne a nő?

    VálaszTörlés
  6. Kedves Névtelen!

    Ha írsz a blog e-mail címére - csengablogja@gmail.com-szívesen elárulom neked, ha ennyire szeretnéd tudni, de a többi olvasóra való tekintettel ide nem írnám ki:-)

    VálaszTörlés