Ki sem nézném a kedves arcú, kislányos szerzőből, hogy ilyen sztorik lapulnak a fejecskéjében.
Már az előző könyve a Holtodiglan olvasása közben is néha a takaró alá bújtam, de ez a könyve ahogy a címe is mutatja, igazán sötétre sikerült.
1985. Január 3-án a Day családot kiírtja Ben Day, a három kislány bátyja. Michellet megfojtották, Debbyt baltával ölték meg, anyjukat Pattyt pedig lelőtték.
Az egyetlen túlélő Libby Day aki ekkor hétéves volt, és az ablakon kimászva a házukhoz közeli nádasban bújt el, kezéről és lábáról több ujja is lefagyott, de élt.
Ben börtönbe került. Libby pedig megkezdte az évtizedekig tartó vegetálását, amit segítő szándékú emberek finanszíroztak. Szegény árva Libbynek azonban nem barátja az idő, több mint két évtized után az emberek új szerencsétlen sorsú árváknak adakoznak. Libby pedig pénz nélkül marad.
Végszóra egy fura férfi keresi fel a nőt, felajánlva neki több száz dollárt, ha ellátogat a klubjukba, eladna pár családi emléktárgyat, na és persze végre belátná, hogy nem Ben ölt azon a szörnyű éjszakán. Segítene testvérén azzal, hogy nyomoz velük, és felkeresi azokat akik tudhatnak valamit, illetve közel álltak a családhoz.
Libby évekig nem gondolt arra az éjszakára, nem akarta érteni az okokat, nem akart arra gondolni, hogy egyetlen éjszaka alatt oda lett az egész családja.
A nyomozás nem várt fordulatokat hoz, és bár lassanként halad előre, mégis Libby a gyűlölet ellenére egyre inkább hajlik arra, hogy talán Ben ártatlan...
Liby felkeresi Bent a börtönben, ellátogat Ben akkori barátnőjéhez is, és felbukkannak olyan szereplők is akik minden remény ellenére új vádakkal illetik Bent.
Az összezavarodott Libby kénytelen újra visszatérni a város széli egykori ház romjaihoz, újra átélni azt a napot, észre kell vennie az apró momentumokat, amiket a rendőrök figyelmen kívül hagytak.
A nyolcvanas évek amerikai kisvárosára jellemző hangulat, a gazdasági válságban megrokkant társadalom bemutatása tökéletes lett.
A lecsúszott Day család szétesése, hiábavaló próbálkozása fájdalmasan élesre sikerült.
A történet rávilágít arra, hogy nem biztos, hogy ami teljesen egyértelműnek tűnik az valóban az.
Nehezen indult be a történet, és kicsit sok volt az elején Libby elmélkedése.
Aztán észrevétlenül felpörgött a történet és egyre izgalmasabb lett, a szerzőnek sikerült az utolsó percig kétségek között hagyni.
Értékelés:
4 családi cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése