Még tinikoromban sem rajongtam soha semmiért( könyveken kívül) és senkiért. Nem voltak poszterek a szobám falán, nem gyűjtöttem senkiről képeket. Egyszóval alkalmatlan vagyok rajongónak. Túlságosan sok minden érdekel ahhoz, hogy mondjuk leragadjak Jane Austen korában, és azzal teljen felnőtt életem , hogy a saját Mr. Darcymat kajtatom.
A történetbeli Jane -micsoda véletlen- DVD, és könyvgyűjteménye jeles darabja a Büszkeség és Balítélet de alapvetően mindenre vevő aminek bármi köze van Jane Austenhoz.
Vagy a rajongása, és irreális elvárása miatt, vagy csak mert eddig nem volt szerencséje a harmincas éveiben jár és Mr.Darcy, vagy éppenséggel bárki, sehol sincs.
Jane hiába próbál szabadulni függőségétől, ám egy végrendeletben szereplő ajándék úgy tűnik, gyógyír lehet fura rajongására.
Igazi Jane Austen hangulat megidézésben lehet része egy angliai vakáció keretében.
A három hetes kaland alatt a vendégek hűen követik az akkori szokásokat, mind viselkedésben mind öltözékben.
Három hét és tömény mennyiségben talán elegendő lesz, hogy Jane végre a mai világban is felfedezze a szépséget.
Bár volt egy bájos hangulata, nekem néhol furának és erőltetettnek tűnt. Felnőtt emberekről nehezen képzelem el, élvezik az ilyesmit, nem is vicces és cseppet sem mondhatom eseménydúsnak.
Semmi extra, kicsit több Jane Austen érzést, hangulatot vártam, de csak beöltözött felnőtteket kaptam, akik hol kínosan, hol unottan játszották a szerepüket. Az egész túl művi és mesterkélt volt.
Untatott és idegesített is, hogy tulajdonképpen nem történt semmi.
Értékelés:
4 régi cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése