Ki hinné, hogy egy hosszú vonatút Skye szigete és Edinburgh között alkalmas arra, hogy egy ilyen fantasztikusan szép, és megható könyv szülessen?
Bár a szereplők nem valóságosak, én mégsem tudtam rájuk másképp gondolni.
1912. Márciusában egy Amerikai fiú a kórházi ágyon Elspeth Dunn verseskötetét olvassa.
Körülbelül egy hónap múlva Elspeth levelet kap David Grahamtől. Skóciában, ahol él Sky szigetére még sosem érkezett rajongói levél.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal jönnek mennek a levelek, a két ember lassan de biztosan megismeri egymást, feltárják egymás előtt életük addig rejtett titkait, vágyait. Hamarosan képet is cserélnek, és egyre biztosabbak abban, hogy szerelmesek egymásba...
A szerelmük beteljesülését sok minden akadályozza főleg Elspeth részéről. Mire észbe kapnak, hogy több szól ellenük, mint mellettük, addigra már egyiküknek sincs ereje szakítani.
A két szerelmes története hirtelen félbe marad, és máris 1940-ben vagyunk. Elspeth és lánya Margaret viszonya nem felhőtlen, lánya szíve egy éppen bevonult fiúért dobog... közben házukat bombatalálat éri, és a falból levelek tucatjai szállnak alá, felfedve Margaret előtt anyja régi, titkolt életét. Mielőtt még magyarázatot kérhetne anyjától, hogy kinek írt Sue néven, tucatnyi szerelmes levelet, Elspeth eltűnik...
A szerző remek levélregényt írt, ahol az első és második világháború összemosódik, szerelmek szövődnek, életek omlanak össze, és valaki mindig levelet vár. Mindenféle összekötő szöveg nélkül, pusztán levelekből bontakozik ki előttünk Elspeth és Davey valamit Margaret és Paul élete, vívódásai, miközben a családból vagy éppen barátoktól is bekerül egy-egy a levelek kupacába.
Egy-egy szálat mindig pont ott szakít meg a szerző ahol a legizgalmasabb, a legfájóbb vagy éppen legszebb történések zajlanak, hogy aztán addig -addig játsszon ezekkel a szálakkal míg a könyv legvégén összefutnak.
Davey nekem nagyon szimpatikus volt, az örök vívódásával, megfelelni vágyásával együtt. A sok közös vonás, az irodalomért való rajongásuk remekül lett ábrázolva. Szinte megható volt, hogy Davey még a fronton is könyveket kért Elspethtől.
Egészen különleges hangulata van ennek a könyvnek, talán azért mert csak levelekből áll. Olvasás közben sokszor belegondoltam milyen lehet egy-egy levélre hónapokat várni...aztán pedig olyat írni ami egy teljes hónapig elég a másik számára.
"És ne feledd: "Itt vagyok". Csupán egy borítéknyi távolságra tőled."
Értékelés:
5 levelet váró cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése