Nagy elvárással kezdtem neki ennek a könyvnek, már csak azért is mert az Elakadó lélegzet nagyon tetszett, és azt gondoltam hasonlóan izgalmas és hihető lesz.
Egész történet alatt nekem Seth szakmája, hivatása, foglalkozása egész egyszerűen hiteltelen volt.
Adva van egy huszonegy!!! éves srác aki tizenhat évesen letette az érettségit, aztán gyorsan elvégezte az egyetemet, tizenkilenc évesen túl volt az alapképzésen (matek) és hipp-hopp barátján keresztül, akivel együtt töltötték a gyerekkorukat, máris a kábítószer elleni hivatal rendőreként dolgozik, persze tök titkosan meg minden. Semmi kiképzés meg hasonlók, elég volt az amit az apukájától ötévesen tanult... az sem gond, hogy az egyetemi tanulmányainak köze sincs a szakmájához...
Még el is hitem volna ezt, ha Seth tényleg csak adatokat gyűjt, meg beépül az iskolások közé, de ő mindenféle rendőri akciókba vett részt, pisztollyal rohangál, komolyan James Bond elszégyellheti magát mellette. Ennek tetejébe Seth gazdag és humoros, meg önzetlen vagyis ilyen ember nem létezik!!!
A Port Fare iskola az újabb terep, ahol Seth beépül. A munka amúgy is döcögős, de Seth hatékonyságát még az is akadályozza, hogy megtetszik neki az egyék csoporttársa Maggie.
A titkos akció és munka mellett lassú és nehézkes ismerkedésnek lehetünk tanúi.
Maggie és anyja egy lakókocsiban élnek, elég szűkös körülmények között, amit Maggie mindenki előtt titkol, azt pedig végképp, hogy anyja alkoholista.
A rend őrei szerint valószínűsíthető, hogy Maggie anyjának hellyel-közzel valamilyen kapcsolata van a kábítószerrel vagy a terjesztőkkel.
Ahogy lenni szokott az ilyen sztorikban, egy lépést haladunk előre, aztán kettőt hátra mert amint kicsit is egymásra találnak a szerelmesek, az életükben lévő titkok kitudódnak és jöhet az összeveszés aztán az édes kibékülés, miközben a gyilkosságok, erőszakos cselekmények gyarapodnak...
Olyannyira komolyra fordulnak a dolgok, hogy egy jobb fajta krimiben találjuk magunkat, ahol egyik véres jelenet követi a másikat.
Valahogy nekem nem jött be ez a könyv, és a folytatásra sem vagyok kíváncsi. Sajnos hiteltelen volt az egész.
A sántítós sztorin kívül volt még pár kedvencem:
"Hátrarázta EPERSZŐKE haját, száz méteres körzetben magára vonva minden férfi tekintetét." Milyen szín az az eperszőke???
" A szertartás alatt annyiszor elsírtam magam, hogy a a BŐR FELREPEDEZETT A SZEMEM KÖRÜL ÉS VÉREZNI KEZDETT" Ez annyira durva, hogy elképzelni sem tudom!!
" 168 cm magas testem nem jelentett kihívást Mr. száznyolcvannyolc Centinek. Könnyedén beért." Mi köze a magasságnak ahhoz, hogy ki milyen gyorsan tud menni????
Értékelés:
3 vérszegény cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése