2014. május 31., szombat

Rachel Hawkins: Hex Hall

 
"Ne menj, szól anyám intése;
Tükör közelébe;
Kis boszorkányt látnék benne;
Vörös szája titkot suttogna,
Melyről tudnom szabad sem volna."

/Sarah Morgan: Bryan Piatt/ 


Ösztönösen váltogatom a nehéz témájú könyveket a laza ifjúsági irodalommal. Kishitű vagyok ezekkel a könyvekkel kapcsolatban, pedig a nagyon laza szórakoztatóak között is van olyan amit érdemes elolvasni, mert kikapcsolja és feldobja az olvasót.
Ez a könyv is ilyen röhögcsél rajta az ember, de nem unatkozik egy percet sem, sőt a könyv a  vége felé eléggé komolyra fordul.

Sophie boszorkány, az utolsó stiklije után apja a Hex Hallba küldi javulni. 
Az iskolában ami tulajdonképpen javító intézet, csintalan tündérek, alakváltók, boszorkányok, vámpírok iskolája. 
Attól függetlenül, hogy a társaság tagját összeköti a furcsaságaik mégsem haverok sőt, a vérfarkasok fújnak az alakváltókra a tündérek a vámpírokra, mondjuk a vámpírokat mindenki utálja...kivéve Sophiet ugyanis pont egy vámpír lesz a szobatársa. Jenna egy boldogtalan vámpír...nem szereti vámpírlétét, ráadásul korábbi szobatársa is rejtélyes halált halt.

Sophiet hamamrosan megkörnyékezi három boszorkány, hogy csatlakozzon körükbe.
Az egyik boszorkány fiúja pedig Sophie érdeklődését kelti fel...

Nem kell sokat várni a történettől, és azt hiszem pont ezért tetszett ennyire mert semmi mást nem néztem ki belőle, egy kis hókuszpókuszon kívül.
Nemcsak a karakterek nagyon jók, de Sophie beszólásian nagyokat lehet röhögni, és a szerző remekül építette fel a sztorit.
Mindent elhittem és bevettem, logikusnak hat a történet.
Tetszett, hogy Sophie olyan középszintű boszorkány volt, így volt még mit tanulnia de nem tűnt lúzernek sem.
A báli ruha varázslása nagyon jópofa volt. Ahogy az összes többi boszi kunszt is.
A könyv vége miatt elszomorodtam, de remélem, hogy lesz folytatás- ilyet sem gyakran kívánok!

Értékelés:
5 Hex Hall cseresznye az 5-ből!!

 

2 megjegyzés: