Amire Kate-nek 390. oldal kellett,arra én az első 20. oldal után már rájöttem-mármint,hogy mennyit érdemes áldoznunk a munka oltárán.Lehet Kate nem ismeri azt a közmondást,hogy egy fenékkel nem lehet két lovat megülni? Vagy-sokat akar a szarka de nem bírja a farka?
Kate a harmincas évei közepén jár, férjjel ,két gyerekkel és egy remek munkával ami nagyon szeret-a munkájában magabiztos,és sikeres. Otthon viszont egy elveszett anya,aki hamisítja a bolti süteményt,hogy házinak tűnjön,aki örökké rohan,akinek patkány szaladgál a lakásában mert sem Ő ,se a takarítónő nem takarít,és akinek a gyerekeit nevelőnő eteti,öltözteti ,és persze mindent amit Ő tiltana a gyerekeinek azt a nevelőnő megengedi...
A történet elején jókat nevetgéltem,loholtam Kate után,értekezletre,bevásárolni, a repülőtérre...
Aztán egyre mérgesebb lettem,mert olyan egyértelmű volt,hogy mit csinál rosszul,mégis egy egész könyvnyi élet kellett ahhoz,hogy erre Ő is rájöjjön.Gyorsan megjegyzem,hogy az ilyen típusú nőket Én sosem értettem! Minek dolgozik??? Hogy ki tudja fizetni a takarítónőt, a bejárónőt??????
A másik pedig,hogy ha Én nagyjából megtervezem a családalapítást,akkor úgy igyekszem beosztani a pénzem,hogy otthon tudjak maradni a saját gyerekemmel.
Amerikában mindenki ilyen hülyén gondolkozik?? Mindig az a szöveg,hogy ott olcsó az élet,minden fillérekbe kerül-még sincs egy petákjuk sem!!!
A könyv nagyon olvastatja magát,és remek humorral lett megírva.
Egy picit túlzásnak éreztem Kate vesszőfutását -ennyi stressztől és rohangálástól egy átlag embernek már egy hét után ki kellene purcannia.
Szerintem manapság kevesen engedhetik meg maguknak,hogy karrierről álmodjanak,ha van egy normális munkájuk már elégedettek.
Kate nekem ugyan szimpatikus volt,de olyan bután áll néhány dologhoz,hogy sikítófrászt kaptam Tőle! Ugyanis Kate azért is dolgozott mert úgy érezte,hogy otthon halálra unná magát!!!!!!! Ezzel csak az baj,hogy rettenetesen önző hozzáállás-mikor az embernek gyereke születik ,akkor Ők az elsők nem Én!! A gyereknek család,kell ,anya kell ,aki otthon van,pelenkáz,büfiztet,vigasztal,lázat mér,mesét mond.
Az a tetves munka megvár! Ha a gyerekek már nagyobbak ,iskolába járnak,akkor Kate meg a hozzá hasonló nők,dolgozhatnak vagy 100 évig ha akarnak.
Ha pedig nem tud ennyit a családjáért megtenni,akkor ne szüljön!! vagy maradjon otthon az apuka-aki ebben az esetben csak olyan báb volt otthon,aki próbálta Kate feladatait is ellátni.Persze pelenkázhat a férfi is,és büfiztethet is,de ne akarjon már egy anya robot lenni és azt várni,hogy a gyerekei maguktól felnevelődjenek!!!
Hosszan lehetne vitatkozni a családról,és benne a női-férfi szerepekről de szerintem felesleges mert mindenki másképpen csinálja. Van aki el sem tudja képzelni,hogy csak anya legyen és a családjának éljen,és van olyan is akit teljesen kielégít ez a szerep.
Persze ezek a dolgok nemcsak elhatározás kérdése,az élet sokszor kényszerít minket másra mint amit tenni szeretnénk.
Személy szerint nekem semmilyen munka,vagy karrier nem tudná pótolni a családomat, a velük töltött időt.Én szeretek főzni,mosni rájuk,kiszolgálni őket,megfőzni a kedvenc ételeiket,egyszóval anyának lenni. Rosszul vagyok a gondolattól,hogy egy idegen nő mosson ránk,és főzzön az én konyhámban.
Már csak ezért is érdemes volt elolvasni a könyvet,rájönni,hogy milyen jó nekem :-)
A könyvből készült filmet szeptembertől látható a mozikban.Sarah Jessica Parker főszereplésével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése