Mindig is érdekelt,hogyan lesz valaki apáca?Ennyire erős a hite,vagy csak egyszerűen magának való remete alkat,esetleg megszeretné menteni az emberiséget?E könyv által kicsit jobban megismerhettem mi is mozgat egy fiatal nőt,amikor ezt a hivatást választja.Helen húszévesen lép be a Karmelita rendbe,rövid emlékfoszlányokból kiderül,hogy nagyszülei nevelték fel és nagyapja halála után úgy érzi az apácák közt a helye.Ez főleg egyik tanárnőjének köszönhető aki szintén apáca volt,és nagy szeretettel fordult a kislány felé.
Helen a János(!!!) nővér nevet kapja és élvezi Isten közelségét,szereti a letisztult ájtatos napokat,de egyre gyakoribb fejfájásai és látomásai felborítják a zárda napjait.Kiderül,hogy amit Ő Isten megnyilatkoztatásának hisz az agydaganat ami epilepsziás rohamokkal jár.János nővér teljes kétségbeesik hiszen egyetlen ok miatt zárhatják ki a rendből-ha epilepsziás!!!Istentől vár választ,úgy gondolja az epilepsziás rohamok Isten üzenetei,és nem szeretné ha ez a kapcsolat megszűnne közte és az Úr közt.De ha nem műtteti meg magát kizárják a rendből.Az apáca folyamatosan vívódik-lehetséges,hogy csak egy betegség a hite alapja?Ha meggyógyul akkor "Kigyógyul" a hitéből is?
Végig követhetjük,hogy veszti el hitét egy apáca,és hogyan talál vissza istenhez.
"Krisztus anélkül halt meg,hogy a művét befejezve látta volna.Emberi szemmel nézve nem sikerült neki,de a hit a bukást győzelemmé változtatta."
És pár mondat az epilepsziáról:Változásokat hozhat a beteg viselkedésében,még akkor is ha egyébként nincsenek rohamai.Ilyen változás a kényszeres írás,mániás érdeklődés a hit vagy a filozófia iránt.Dosztojevszkij is ebben a betegségben szenvedett-róla nevezték el a betegséget.
Ezt írja a Bűn és Bűnhődésben-néha öt-hat másodperc erejéig feltárul az örökkévalóság harmóniája....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése