Nem tudom miért,de amint megláttam a könyvet,éreztem,hogy sokkal több van benne mint amennyit a cím elárul...sőt,valahogy a cím választást rossznak is tartom.Weinertől már olvastam a Kismamák pácban,és valahol emlékeztem,milyen remek hangot ütött meg.
Cannie tulajdonképpen boldog volt,az átlagos életével egészen addig,míg barátjától azt kérte tartsanak egy kis szünetet,és ezalatt Bruce a barát úgy gondolta mindazt amit nem mondhat el Cannienek elmondja hát mindenkinek-erre pedig remek lehetősége nyílt a munkahelyén ,ahol újságíró volt és saját rovatában azt írt amit csak akart.
Cannie szó szerint összeomlott a cikktől amiben Bruce ,a lány testi adottságait vizslatta. És ha ez nem lenne elég,anyja közölte vele,hogy végre újra boldog,immáron egy nő oldalán.
Cannie próbál mindenhol megfelelni,a munkahelyén ,ahol egy rémes kolléganő mérgezi meg napjait,a családjában ahol még arra sem kapott választ miért ment el az apja,nemhogy arra mitől lett hirtelen az anyja leszbikus?
Elhatározza,hogy lefogy és megmutatja Brucenak ,hogy lehet őt szeretni.
Bruce apja váratlanul meghal,Cannie pedig mindent megtesz,hogy Bruce végre belássa,ketten együtt bármit túlélnek....
Lehetett volna egy sablonos,buta limonádé is de szerencsére,az írónő másik irányba indult el,és így megtudhatjuk -ha néha néha elfelejtenék,hogy mik is fontosak az életben,hogy nem tehetünk boldoggá senkit,az akarta ellenére,és hogy tudni kell elengedni dolgokat bármennyire is fáj.Arról nem is beszélve ,hogy ne másoknak,hanem saját magunknak akarjunk megfelelni.
Cannie hosszú utat tesz meg,elbukik majd feláll,és mindezt végigkísérhetjük ha elolvassuk a könyvet,ami remek humorral,és kellő komolysággal lett megírva.
Sajnos jó pár bosszantó hibát is találtam a könyvben!! Lucy egyszer a hug másszor a nővér!!!???és jó pár értelmetlen mondatot is találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése