Ez a könyv sokszor a kezembe akadt a könyvesboltokban-de a címe alapján ítéltem és meg ,a tartalmát sem olvastam el.Aztán a könyvtárban mikor ismét a kezembe akadt,gondoltam ez valamiféle jel,hogy el kell olvasnom.A könyv olvasása során szinte folyamatosan vívódtam,hogy jó könyv-e vagy sem.A történet átlagosan indul - Cornélia 31éves és még mindig az igazit várja,állandóan nagy filmek és népszerű könyvekből előrángatott részletekhez hasonlítja az életét,és persze csakis ilyen szerelemmel elégedne meg.
És mikor tényleg besétál a szerelem és tökéletesnek látszik Cornélia nem is sejti milyen változások előtt áll az élete.
Azért is különleges a könyv,mert a szereplő folyamatosan kérdezi az olvasót,és idegesítő:) módon megmagyarázza miért is érzi,azt amit-talán ez az oka,hogy méltónak találtam ide a blogba:)
Sok szálon fut a történet-előkerül a helyünk a családunkban,egy kislány akinek Cornélia jelenti átmenetileg a biztonságot,a gyermekkori barát aki az igazi lehetne,ha nem a nővérünk férje lenne,a barátság amire mindenkinek szüksége van,ami a szerelemmel ellentétben nem vak-hanem becsukja a szemét:)
Ebből kerekedik ki aztán egy érzelmes,néhol érzelgős történet.
Volt,hogy egy-egy oldalnak többször nekifutottam mire kihámoztam mit is akar az író elmondani-egy tipikusan rágódós ,lassú történet amire érdemes időt szánni,hogy igazán élvezni tudjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése