Nem hittem volna,hogy az iskolai erőszak témájában érdekes,és elgondolkodtató könyvet lehet írni-azt gondoltam a sablonos véleményeken kívül meg a fekete-fehér dolgok bemutatásánál túl,nem lehet olyat összehozni,hogy az ember ne rögtön zsigerekből reagáljon a történtekre,hanem mögé is nézzen.Nos Jodi Picoultnak ez sikerült..nagyon is.Tizenkilenc perc sok mindenre elég,tizenkilenc perc alatt megváltoztathatod a világot Peternek ez sikerült-a csendes magába forduló fiú soha nem ártott senkinek,és azt szerette volna ha neki sem ártanak,de a középiskola nem olyan hely ahol elfogadnak olyannak amilyen vagy!Ha nem találod meg a helyed,ha nem veszel fel egy szerepet magadra akkor a többség majd eldönti mi legyen a szereped-eldöntötték ,hogy Peter legyen az áldozat akivel bárki bármit büntetlenül megtehet.Az iskolai erőszak úgymond kevés ahhoz,hogy az ember elveszítse önmagát és a valóságot,kell még hozzá egy család-aki nem úgy szereti Petert ahogy Ő szeretné,és egy barát Josie-aki inkább vállalja ,hogy másnak lássák mint ,hogy úgy bánjanak vele mint Peterrel-talán a fiúban akkor pattan el valami mikor Josiet is elveszíti...
Tizenkilenc percig Peter úgy érzi Ő irányítja végre az életét-válogatás nélkül lövi le az iskolatársait,bárkit aki azon a reggelen meg látja-Josiet azonban nem öli meg ellentétben Josie barátjával aki kivételesen két golyót is kap....
A gyermeki gonoszságnál nincs kegyetlenebb,és az emberi butaságnál sincs határtalanabb.Josie ugyan ezt felismeri,csak túl későn.
Személy szerint egyszerűen nem tudtam elítélni ezt a fiút!!Ha valaki hall ilyet (manapság sajnos előfordul)rögtön őrültnek,szörnyetegnek kiáltják ki-pedig ugye senki sem születik őrültnek és szörnyetegnek,a környezet hozza ki ezt a gyengébbekből pont az a környezet aki aztán elítéli!!!
Peter azt hitte megváltoztatta a világot,pedig dehogy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése