Sopihie új életre rendezkedik be a túlélésre,minden nap...hiába is szeretné úgy folytatni mint ezelőtt,nem tud szabadulni a gondolattól,hogy halálra van ítélve,és hiába próbál az élet apró örömeire támaszkodni,nem megy mert mikor új csizmát is vesz magának,rögtön az jut eszébe lesz-e ideje elkoptatnia????Egyik nap már gyászolja saját magát,míg másnap elhatározza,hogy nem adja meg magát a szörnynek és meg fog gyógyulni. Egy megoldandó feladatnak tekinti a rákot.
Mikor a kemótól kihullik a haja,úgy dönt ő nem lesz szegény rákos lány,és parókákat szerez be,összesen kilencet,így minden reggel eldöntheti naiv szőke lesz-e aznap vagy vadító vörös? Így mikor este bulizni indul,majd önfeledten csókolózik egy idegennel a taxi hátsó ülésén,senki sem tudja csak ő,hogy miért is igyekszik ennyire élvezni minden percet....
Míg a kórházban van,olvas:kezébe kerül Oszkár és Rózsa Mami-megsiratja Oszkárt és megfogadja,hogy ő bizony lesz még nagymama. Lance Armstrong könyve reményt ad neki,hogy van még esélye.
Sopihe végül győzedelmeskedik a rák felett...de ötvennégy hét bizonytalanság elképzelhetetlenül hosszú........ közben próbál úgy élni,hogy ne csak sírjon egész álló nap,hogy ne keserítse még jobban meg családja napjait,és közben szerelmes lesz,ami újabb erőt ad neki,hogy meggyógyuljon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése