Mikor a kezembe vettem a könyvet kicsit csalódott voltam-olyan rövid.Mire elolvastam ,rájöttem,hogy pont emiatt olyan jó...
Cecilie egy rákos kislány,akinek napjai az ágyban telnek ,naplót ír és hallgatja az élet hangjait és persze dühös amiért mindenből kimarad.
Egy nap Ariel látogatja meg az angyal,hogy felkészítse Ceciliát arra ami a tükör másik oldalán van.
Ariel meg kéri Cecilíát mondja el milyen hús-vér embernek lenni,miért eszünk,hogyan tudunk beszélni,és hová tűnnek a gondolataink?Cserébe Ariel megosztja az angyalok életét a kislánnyal.És ráébreszti ,hogy az élet maga a csoda,és hogy bizony az angyalok szívesen cserélnének velünk,hiszen Isten azért teremtett bennünket,hogy saját magát lássa bennünk,csakhogy az emberek másképp látnak-Tükör által homályosan!
"A hold nem magától világit-tükör mely a nap fényét fogja fel
A nap sem magától világit-tükör mely isten fényét fogja fel."
Biztos vagyok benne,hogy ez az a könyv ami mindig a közelemben lesz,ha kérdésem lenne istenhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése