2014. július 15., kedd

Renée Rosen: Babaarc

 
Nem is tudtam, hogy szeretem a húszas éveket, és a gengsztervilágot. Ez a könyv megszerette velem, ezt a furcsa egyszerre vonzó és taszító korszakot és benne az embereket.
Persze átélni és olvasni róla nem ugyanaz. De akkor is tetszett ez a könyv, bár voltak benne részek ami ráébresztett, hogy csak szájhős vagyok.

1923-ban Vera egy vágóhíd közelében él édesanyjával. A vágóhíd a családjáé. Miután apját megtalálták végtagok és fej nélkül, Vera anyja kénytelen volt átvenni a családi céget és talpon maradni.
Vera viszont többre vágyik! Télen melegre, és kabátra. Nyáron koktélokra, kalapokra és egy férfira aki imádja.

A sors úgy dönt, hogy egyszerre két olyan férfit is felajánl Verának, akik mindent meg tudnának adni a lánynak, amit csak kíván.

Az már csak később derül ki, hogy mindkét férfi az éjszakai élet meghatározó alakja, és az is, hogy nem egy térfélen játszanak.

A kezdeti bemelegítés után, gyorsan az alvilágban találjuk magunkat. Minden hétre egy gyilkosság és egy temetés.
Al Capone, Charlie Chaplin sétál át a lapokon, miközben Vera látszólag azt az életet éli amire vágyott.

Egy idő után bármennyire is próbál süket, és vak maradni,észreveszi, hogy hogyan és miből él Shep és Tony.
A gengszter feleségek és barátnők szoros kapcsolatot ápolnak, ez a fajta családi kötelék mindennél erősebb. 
Ugyan akkor ha árulásról van szó ők sem kíméletesebbek mint a férfiak.

Flitteres ruhák, szivar, rengeteg alkohol és vér a szesztilalom idején.

Azért vannak benne durvább részek is, de pont határmezsgyén ingadozott a szerző, szóval kellő arányokat tartott.
Hihető volt és izgalmas.
Nem mellesleg a borító zseniális!!

Értékelés:
5 tiltott cseresznye az 5-ből!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése