2010. Július 7-én valahol Indiában megcsörren egy telefon. A hívó és a hívott nem ismerik egymást, mégis ezen a híváson életek múlnak.
A Love Commnado nem egy esküvői party szerviz, hanem egy szervezet, akik az Indiában egymástól tiltott, otthonából elszökött és üldözött emberek egyetlen esélye.
Indiában nem létezik szerelmi házasság. A nők tizennyolc évesen már vénlánynak számítanak,a család a férjjelölteket az egész országból keresik számukra.
A kasztokra osztott társadalom szigorúan be tartja a ranglétrán való hova tartozást. Sem lefelé, sem felfelé nem házasodhatsz.
A kaszton belül, pedig még ott a falu ahol a lányok minden lépését figyelik, nemcsak a család hanem az egész falu!!! Nem hozhatsz szégyent a családodra, hiszen az akkor nemcsak Téged de az egész családodat közösíti ki és bünteti meg.
A könyvben szereplők viszont vállalták mindazt ami a tiltott szerelemmel jár.
A szerző egy vonatúton hallgatta meg Harti történetét, akit saját apja, és fiútestvérei kínoztak napokig, mert a szomszéd fiúnak adta a szívét.
El lehet képzelni azt, hogy milyen lehet állandó rettegésben élni? Állandó verést, kínzás elviselni?
Éjjelente a szomszédból sikoltozást hallgatni? Aztán másnapra a szülők csak annyit tudnak, mondani, hogy a lányuk nincs többé.
És tévedés ne essék, ezeket a lányokat senki sem keresi!
Még a rendőrség sem, ahol még figyelmeztetik is a nőket, lányokat:
"Egy fiatal lánynak nem lenne szabad szerelmesnek lennie, vagy ha mégis így tesz, előtte kérje szülei engedélyét."
India fejlődő ország. A nők dolgoznak, iskolába, egyetemre járnak.
Ott sem ismeretlen az internet és a mobiltelefon.
Még a munkahelyek is képesek elbocsátani az olyanokat akik szerelmi kapcsolatban élnek, mondván rossz fényt vet rájuk!!!
A szóban forgó munkahely ráadásul nem is vidéken hanem egy nagyvárosban Delhiben volt, mégis a falusi , törzsi szokások ott sem halványodnak.
A házasság intézménye maradt a kőkorszakban, és kínkeserves apró haladás csak amit fel tudnak mutatni.
A szervezet tagjai éppúgy életveszélyben vannak mint a párok.
Ha megölik őket senki sem fogja őket keresni, felelősségre vonásról nem beszélve.
Számomra legmegrázóbb Harti története volt.
A fiatalok hiába szöknek meg, bujkálnak akár évekig, a családok zöme soha nem adja fel a bosszú lehetőségét.
Nem tudom élet-e az, hogy bár azzal vagy akit szeretsz, naphosszat a négy falat bámulod, és minden zajra összerezzensz... ahol másokra utalva élsz, ahol nem sétálhatsz, dolgozhatsz nyugodtan, mert tudod, hogy üldöznek.
Épp a könyv olvasása közben, egy Indiáról szóló cikket olvastam, ami megemlíti, hogy India a negyedik!!! legveszélyesebb a nők szempontjából.
Megrázó,mélységesen brutális.
Értékelés:
5 Indiai cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése