2015. április 19., vasárnap

Jennifer Clement: Elveszett lányok országa

      
   "Ha az Isten meghallja, mi az, amit igazán akarsz, nem adja meg."


Mexikóban bármi megtörténhet. Az ember azt hinné ez a történet merő fikció, olyan hajmeresztő, olyan hihetetlen. Sajnos igaz történetekből táplálkozott. Bár Ladydi Garcia Martínez  kitalált személy, a szerző aki maga is Mexikóvárosban él tucatnyi nővel készített interjút akik részesültek Mexikó minden mocskából.

Mexikóban egy átlagos napon elrabolhatnak.
Mexikóban egy átlagos napon a házad környékén sétálva hullát találhatsz.
Mexikóban egy cselédlánnyal előfordulhat, hogy a család amelynek dolgozol örökre eltűnik, te pedig a többi szobalánnyal és kertésszel hét hónapig  nyaralsz a munkaadód villájában.
Mexikóban egy átlagos napon a férjed átszökik a határon és Amerikában új családot alapít.
Mexikóban a taxisok vérző testet nem szállítanak.
És rólad, meg úgy általában a nőkről mindenki megfeledkezhet, és meg is feledkezik.

"Megkérdezheted, hogyan feledkezhet meg a világ egy emberről, de nagyon gyakori."

Elképesztő ez a történet, folyamatosan meresztgettem a szemem. 
A marihuánaültetvények, a drogkartellek, és a gyilkosok ugyanolyan "kellékei" Mexikónak mint a kaktusz, vagy a hőség.

Ladydi sorsát követhetjük nyomon, aki anyjával egy rozoga viskóban él Mexikó déli részén, karnyújtásnyira a dzsungeltől.
Férfiak nincsenek. A nőket hátrahagyva a szerencsésebbek Amerikába szöknek, a nők pedig egyre csak várják, a soha vissza nem térő férjüket.

"A hegyen nem éltek férfiak. Mintha olyan helyen élne az ember, ahol nincsenek fák."

A nők pedig bújtatják a lányaikat, nehogy valamelyik bűnbanda babájaként végezze, és mindent elkövetnek, hogy cseppet sem legyenek vonzóak.

"Mexikóban a maximum, amit elérhetsz, hogy csúnya  lány vagy." 

Nem reménykedtem rózsaszín bejezésben. Szerencsére annyira nem sötét, mint amire tippeltem, de megkönnyebbülést sem éreztem.

Értékelés:
5 elrabolt cseresznye az 5-ből!!! 
 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése