Sue Monk Kidd: A méhek titkos élete

 
"Ezentúl, ha megkérdezik tőlem , mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt mondom majd:amnéziás"

Az írónőtől először a Sellő legendáját olvastam,és bár két teljesen különböző témát dolgoz fel, nem gondoltam volna, hogy ez a könyve ennyire tetszeni fog.
A tizennégy éves Lily élete már akkor sem volt éppen boldog mikor még édesanyja élt, ám mikor elveszíti Őt is egy véletlen balesetben Lily élete pokollá változik, agresszív, iszákos apja mellett. Kevés szeretetet fekete dajkájától Rosaleentől kap.

Lily anyja holmija között,talál egy fekete madonnát ábrázoló képet,rajta egy helyiség névvel. Lily úgy érzi anyját jó emlékek fűzték ahhoz a helyhez, és bárhol jobb lenne mint apja mellett. A véletlenek folytán Lily végül Rosaleent is magával viszi. Rosaleen a rendőrség elől, Lily apja elől menekül.

Lily pontosan oda érkezik, ahová indult,bár ezt nem árulja el August-nak aki befogadja nagy rózsaszín házába. A fekete nővéreknek nemcsak a nevük furcsa-mindegyiküknek egy nyári hónap a neve, -de a házuk is. August méztermeléssel foglakozik, és mikor befogadja Lilyt és a dajkáját egyúttal segédjének is felveszi a lányt, anélkül,hogy sokat kérdezősködne ...
Lily és Rosaleen jól érzik magukat a furcsa családban, nem érzik úgy, hogy kilógnának a sorból.

Lily napról napra biztos benne, hogy anyja is vendége volt egykor a rózsaszín háznak, és már csak azt kell kiderítenie szerették-e őt? August nem sürgeti Lilyt, a lány pedig minden reggel elhatározza, hogy végre felfedi magát. 
De valami mindig közbejön, látogatók, ünneplések, halál, szerelem mind mind újabb hallgatásra ítélik a lányt. Miközben megismeri a méhek titkos életét, a méztermeléssel jár munkát és a csodát amit a méhek jelentenek.

"...A méheknek is megvan a maguk titkos élete...akárcsak nekem..."


A szerző remekül ábrázolja a kislány lelki világát, érzéseit. Lilyt egyből a szívembe zártam. 
Minden fejezetnél van egy pici írás ami a méhekről szól, olvastam meglepő dolgokat. Remek ötlet volt ezzel színesíteni a történetet.

..."Útra keltem a hazugságokkal teli bőrönddel,hogy megleljem az igazságot,de már nem tudtam melyik nehezebb,melyik cipeléséhez kell több erő.Nem mintha számítana,hiszen ha az ember megtudja az igazságot,már nem mehet vissza a hazugságokkal teli bőröndért.Akár nehezebb,akár könnyebb,az igazságot kell cipelnie tovább."

Alapvetően szomorkás történet, de egyben nagyon szép is,  finom humorral van átszőve ami remekül ellensúlyozza a történet lehangoltságát.

Értékelés:
5 mézes cseresznye az 5-ből!!!