Számomra minden Cecelia Ahern könyv zsákbamacska.
Nem tudni, hogy egy nekem tetsző történetet fogok olvasni, vagy sem. Nincs is más szerző aki számomra ennyire rapszodikusan ír.
Az U.I. Szeretlek, és az Ahol a szivárvány véget ér a szívem csücskei. Ám csak nem akar bővülni a kör.
Ez a történet remekül indult, a feléig azt gondoltam újabb kedvencet avatok. Ám Jasmine karaktere és a történet furcsa elnagyolt befejezése nem tette ezt lehetővé.
Jasmine harmincas igazi munkamániás nő. Mint valami robot, amint elindul a nap dolgozni kezd, és ebből állnak a napjai, hetei, hónapjai, évei. Azt a kevés időt pedig ami Jasmine szótárában nincs- szabadidő- általában nővérével tölti, aki nem egy átlagos nő, ezért Jasmine világ életében úgy érezte, neki kell nővérére vigyázni, és nem fordítva.
Jasmine biztosnak hitt helye a cégénél- amit egy barátjával alapított- pillanatok alatt semmivé válik. Az már egy hatalmas kudarc Jasmine életében, hogy nem dolgozhat, de ráadásul egy évig új munkahelyet sem kereshet, mivel félő, hogy ötleteit, és esetleges aktuális üzleti partnereket átcsábítja a konkurenciához.
És lőn katasztrófa!!! Mit tehet egy született munkamániás? Kétségbeesik.És elkezd azon gondolkozni, amire a hétköznapokban sosem volt ideje- milyen kapcsolata van a nővérével, apjával, annak új feleségével és a többi.
Amire más hétköznap dolgozó, átlagos ember tud időt szakítani, mint a figyelem kiterjesztése az élet egyéb dolgaira, családjára, környezetére főhősünknek csak ekkor sikerül.
Ekkor veszi észre a szomszédait, és főleg azt a bizonyos szomszédot. Aki nem más mint Matt, aki minden áldott éjjel a házuk előtt randalírozik, és nem mellesleg híres rádiós.
Odáig teljesen okés volt a történet, hogy Jasmine-jobb dolga nem lévén- kukkolja a szomszédot, közben nagyon sajnálja magát, hogy nincs munkája.
Megismerkednek, hol józanul, hol részegen az éjszaka közepén szeretnék megváltani a világot. Általában összevesznek, vagy egymás nyakába borulnak.
Jasmine észreveszi, hogy az utcában mindenkinek csodaszép kertje van, nosza ő is nekilát kiizzadni magából a legjobbat.
És tulajdonképpen itt meg is reked a sztori. Mert az nem derül ki, hogy Matt mi miatt lett bunkó, arrogáns ás alkoholista.
És az sem derül ki, hogy a kerten kívül mi pozitív hozadéka lett Jasmine kényszer szabadságának, ahogy az sem milyen munkát álmodott meg magának, mi köti össze Matt-el, azon kívül, hogy mindketten munka híján voltak.
Van még egy főszereplő: Monday aki fejvadász, és állást ajánl a nőnek.
A fentebb leírtakat kutyulgatta a szerző, mígnem mindenféle befejezés nélkül egyszer csak véget ért a történet.Pedig lehetett volna ez egy nagyon jó könyv, ha lett volna valami mondanivalója.
De csak megismertünk két harmincas embert, akik épp válságba kerültek. És épp egymás szomszédai voltak. Ennyi.
Sosem értettem azokat az embereket akiket a munkájuk éltet. És nem arra gondolok, hogy egy szívsebész vagy egy pilóta rajong a hivatásáért. Hanem azokra, akiknek az élete, hogy dolgozhatnak. Mindegy mit, csak az a nyolc vagy tizenkét óra lefoglalja a kezüket, agyukat. Aztán abban a pár órában otthon, arra várnak, hogy bárcsak újra kezdhetnék-mert nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincs hobbijuk, esetleg unják a családot, egyáltalán képtelenek élni.
Képtelenek elképzelni, hogy ha nem dolgoznak akkor lehetnének egy tóparton, egy moziban, kettesben a párjukkal vagy a gyerekkel, esetleg virágot préselhetnének, vagy lepkét kergethetnének.
Értékelés:
3,9 szabad cseresznye az 5-ből!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése